Erről írtunk 20, 50 és 60 éve: Horogkötés, kiállítás és Soproni Ünnepi Hetek

20 éve – Horogkötéstől keszegfogásig

Az alapok tanulásával kezdték, majd az állóvízi pecázáshoz szokott gyerekek megismerhették a folyóvízi horgászat néhány fortélyát a vagongyári horgászegyesület által szervezett horgásztáborban Ásványrárón. 

Éppen végeztek a reggelivel, s már Botjaik szerelésével kezdtek foglalkozni az ifjú horgászok, amikor a megyei horgászszövetség ásványrárói tanyájára érkeztünk. Az egyik nyolcéves apróság nagyon belemélyedt az orsó bütykölésébe, a nagyobbak szekálták, hogy bele ne tekeredjen a damilba. 

— Nagyon élveztem a tábort, megtanultam a horogkötést, a rezgőspicces horgászatot. Fogtam pár keszeget is. Odahaza korábban főleg törpeharcsa akadt a horogra, itt végre megszabadultunk tőlük — magyarázta Erdélyi Dávid. 

A nagyobbak közül a 16 éves Polczer Ádámvolt beszédesebb. - Sokat tanultunk a halakról, s nagyon érdekes volt, hogy a folyóvízi horgászat néhány módszerét is sikerült elsajátítanunk. De ami igazán nagy élmény volt mindegyikünknek, amikor az Árvai-zárásra mentünk pergetni. 

A horgászat mellett a szép táj miatt is érdemes volt eljönnünk a táborba. — Otthon csak ritkán horgászom, igaz, csak egy éve kezdtem el. Itt sokat tanultam, meg néha a fiúkat is le kellett rendezni - tudtuk meg Máriákovics Judittól, a tábor két lánya közül a beszédesebbtől. 

A Magyar Vagon- és Gépgyár Horgászegyesülete minden évben megrendezi ifjúsági táborát. A 12-16 éves korosztálynak szervezett, továbbképzéssel egybekötött nyaralást a megyei szövetség jelentős támogatásával az egyesület, néhány támogató és a szülők hozzájárulásából finanszírozzák. Így aztán most sem kellett a gyerekeknek spórolni az ételekkel, amelyeknek ízletes elkészítésében nagy szerepe volt Bóka Józsefversenyfelelősnek és Visi Károlynak,az egyesület ifjúsági felelősének. 

Természetesen nem maradhatott el az igazán horgászoknak való étel, a halászlé vagy az ecetes hal sem. Ugyanakkor minden napra és még a hazaútra is jutott a gyerekeknek csokoládé is. A tábor vezetője, Sütöri Miklósa „spéci” fogások, technikák mellett az etetőanyag-keverést is megtanította az ifjú pecásoknak, akik ezért azt „Miki-mix”-nek keresztelték el.

50 éve – Soproni ünnepi hetek. Gluck: Orfeusz

Az Orfeusz-monda talán a leggyakrabban feldolgozott mitológiai történet, melyet a zeneszerzők az opera bölcsőjétől napjainkig mindig újból és újból megszólaltatnak. (Rossi, Sartorio, Gluck, Liszt, Stravinszkij) Orfeusz- alakja, cselekedete a művészetnek a halálon való győzelmét szimbolizálja, ezért lett a zeneköltők kedves főszereplője ez a mitikus, thesszáliai származású, antik görög lantos-költő. Ch. W. Gluck első „reform" operáját, az Orfeuszt, 1762- ben Bécsben mutatták be, ám ez a bemutató nem hozott sikert alkotójának. Az 1774- es párizsi előadáson viszont döntő sikert aratott. 

Glucke művében szakított az olasz operastílussal, amely a szöveg drámaiságát helyezte előtérbe, és a zene kifejező szerepét csupán másodlagosnak tekintette. Nagyobb szerepet, s igazi drámai súlyt kap a kórus, de a balett is szervesen illeszkedik a történés folyamataiba. A zenedráma egységét biztosító jelenetek megteremtése szintén Gluck fenti operájához kapcsolódnak. A fertőrákos barlangszínpad optimális környezet az operához, nem úgy, mint az 1969-es dramatizálás nélküli előadás a Petőfi Színházban. 

Orfeusz szerepében (alt) Komlóssy Erzsébetlépett fel, Euridikét (szoprán) László Margit, Ámort (szoprán) Hankiss Ilona énekelte. Közreműködött még a Budapesti Egyetemi Énekkar (karigazgató: Baross Gábor),a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, a balettbetétek szólóit Balogh Ágoston, Boross Erzsébet, Kékesi Mária, NagyZoltán, Perlusz Sándor táncolta. Petró Jánoskarmester vezényelte az operát. A koreográfia Balogh Ágoston,a díszlet Forrai Gábor,a jelmez Márk Tivadarmunkája, a rendező pedig ezúttal is Huszár Klára volt. 

Az Orfeusz barlangszínházi bemutatójához még csak annyit: remek operát láthattunk. Dekoratív rendezés (például: az I. felvonásban Euridike siratása, alvilági képek sora, záró jelenet), eleven színpadi fogalmazások, stílusos kosztümök, remek világítási technika, a színpad méreteit kihasználó koreográfia, mozgalmas, lendületes jelenetek, végtelenül szerény díszlettervezés segítette hozzá ezt a Gluck-operát a sikerhez, s lett — érzésünk szerint — az ünnepi hetek maevszerű fénypontja! Kossuth-díjas művésznőnek Orfeusz szerepében elevenen, hitelesen játszott, kiválóan éreztette a drámai feszültséget (III. felvonás páros jelenetében), átélte és átadta érzelmeit a közönségnek is. Ámor (helyesebb volna: Eros) kedves alakja, rokonszenves szerette, kellemes szoprán hangja bájos színfoltja vált a cselekménynek. 

A balettkar és a szólószerepeket táncoló művészek, az énekkar, a három énekes főszereplő, valamint a zenekar együttesen teszik lebilincselővé az Orfeuszt. Huszár Klára rendezőnő és Petró János karmester művészi munkájának is érdeme ez a sikeres operaelőadás, amit jövőre is szívesen látunk a barlangszínpadon. Haydn: Terézia mise 

A soproni ünnepi hetek bőséges hangversenyprogramjában már sok év óta rendszeresen helyet kapnak a Szent Mihály templomban rendezett oratorikus koncertek. Július 6-án Haydn Terézia miséje csendült föl a Szent Mihály templomban, egy műsorban Vivaldi A négy évszak című közismert versenysorozatával. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar tagjai, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa (karigazgató: Párkai István) Christos Polyroides,görög hegedűművész, valamint négy budapesti énekes: László Margit, Számadó Gabriella, Fülöp Attila, Ütő Endre. Az előadás karmesterének személyében Petró Jánost üdvözölhettük, a szombathelyiek népszerű dirigensét. A Vivaldi-mű friss, üde volt, mint a tavasz, mint a természet megannyi változása : jó tempóvételek jellemezték, kristálytiszta vonósipari intonálás, szenvedélyes drámaiság, belső fűtöttség, plasztikus képformálás. Mind a szólista, mind a szombathelyi zenekar vonósai jelesre vizsgáztak a hírneves velencei muzsikus darabjának előadásával. 

A Terézia misét Haydn korabeli apparátussal hallottuk megszólalni: 25 tagú kamarakórus, néhány fúvóssal kiegészített vonósegyüttes alkotta a négy szólista zenei hátterét, egyenrangú partnerként. A szerzemény a nagy muzsikus öregkori darabjai közül való, 1799-ben keletkezett Bécsben, a Teremtés és az Évszakok között. Derűs, vidámnak mondható áhítat jellemzi Haydn egyházi műveit, igazi világia is hangulatot áraszt ez a miséje is mind énekes, mind hangszeres anyagában, zenekarkezelésében, vonalvezetésében, kórustételeiben. A szoprán és alt szerepeket László Margit és Számadó Gabriella énekelte drámai előadáshoz illő szép hangon, az ilyen típusú zeneművekben való jártassággal, átéltem kellőképpen elmélyedve a szólószerepben. Fülöp Attila és Ütő Endre az operajátszás teréről ismertebbek, tenor és basszus szerepkörükben most először mutatkoztak be igen szimpatikusan az ünnepi hetek oratorikus programjában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusát szintén vendégként köszönthettük. 

Jó hírük megelőzte jövetelüket, ők pedig bizonyították újra, hogy az ország legjobbjai közé tartoznak. Biztos kari technika, kifinomult szólamönállóság és együttes muzsikálás figyelhető meg. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, élén Petró János karmesterrel, derekasan fölkészült erre a hangversenyre is.

60 éve - Sebestyén Ferenc festőművész gyűjteményes kiállítása

Örömmel fogadta Sopron Sebestyén Ferenc kiállítását, mert a művész soproni születésű. Itt járt iskolába, a jelenlegi Széchenyi Gimnáziumban. Másrészt, mert neve fővárosi sikerek után jutott el szűkebb pátriájába. Néhai Horváth József Munkácsy-díjas művész volt Sebestyén művészútjának elindítója. Tanította, buzdította, majd irányította a Képzőművészeti Főiskolára. Sopron városa is felfigyelt a tehetséges fiatalemberre és több ízben anyagiakkal támogatta tanulmányai során. Mint főiskolát végzett művészt a város ösztöndíjjal küldte Olaszországba, hogy lásson és tanuljon. Ez a kiállítása — mint azt a megnyitáson dr. Faller Jenő mondotta — tisztelgés kíván lenni ,elsősorban szülővárosa és néhai mestere, Horváth József emléke előtt, aki mindvégig barátilag mellette állt. 

Soproni kiállítását a fővárosi Fényes Adolf teremben rendezett tárlata előzte meg. A katalógushoz Passuth László írt előszót. „Ritkaélmény olyan festővel találkozni, akinek hosszú, belsővívódása úgyszólván a „színfalak mögött” zajlott le,s a közönség elé leszűrődött és mégis a fejlődés mindeni gényét rejtő oeuvre se kerül” — írja Passuth. Képein."tekingetve keressük Horváth József emléknyomát. Nos, a látott képek, melyek az utolsó négy, öt év termései, csak egyben azonosak a nagy mester és előd felfogásával: a művészet etikai magatartásával Sebestyén Ferenc számos olyan lépést tett előre, melyet Horváth József részben koránál, másrészt művészi „analízis felfogásánál” fogva nem tett meg és nem is tehetett már meg. Ha „skatulyázni” akarnánk művészetét, bár ez korántsem ígéretes kísérlet, úgy azt mondhatnánk, hogy postimpresszionista. Eznéhány képen nyilvánvaló, így például a „Szentendrei dombostáj”nem az impresszió azonnali ecsetelése, hanem annak műtermi felfokozása. Színekben, kompozícióban annyit adott hozzá az eredetihez, amennyit az emlékek hatására adnia kellett. Művészetében a líra a realizmussal keveredik. 

Néhány képe a pogány mítoszt idézi. „Európainak lenniannyit is jelent, mint megbecsülni a klasszikus örökséget”. — vallja a francia nagyok felfogását. Apropos francia! Harminc éves korában Párizsban járt. Maradhat-e hatás nélkül egy festőművészre az akkor különösen izzóban levő francia művészet? Az átlós irányban megtört színek, a merész foltokra bújtatott figurák éreztetik a francia hatást. Hosszú ideig nagy méretű üvegfestményeket, gobelinterveket készített. Üvegfestményei Dunaújvárosban, a fővárosi Műegyetemen is számos helyen keltettek feltűnést. Az ezekhez készült vázlatok közül a „Halászfalu”magán viseli az olasz emlékek és a Balaton friss benyomásait. Néhány ragyogó színekben tündöklő képe, mint a „Halász és felesége”, vagy a kiállítás legszebb alkotásai közé tartozó „Orfeuszés Eurydiké”Sebestyén művészetének ékes példáiba.