Sterczer Hilda hegymászó volt a Polgári Szalon vendége Észak-Komáromban

Bödők Gergely műsorvezető kérdésére válaszolva Hilda elmondta, hogy Székesfehérvár mellett, Pátkán született. Asztmás, hiperaktív, gericproblémával küzdő gyermek volt, aki a babázást mindig is unalmasnak tartotta, ezért inkább beállt a verekedős fiúk közé, akiknél elég hamar tiszteletet vívott ki magának. Elemi vonzódása a magaslatokhoz szintén a gyermekkorához köthető. Szívesen bújta az enciklopédiákat, az egyikben pedig egy képet látott a Kilimandzsáróról. Már akkor felvetődött benne az ötlet, hogy ezt egyszer jó lenne élőben is megnézni. 

Magával ragadta a hegy szelleme

A következő fontos lépés, ami a mászás felé vitte az volt, amikor beleszeretett egy kéktúrázós férfiba, aki elvitte magával a Tátrába. Ha a szerelem nem is, a hegy szelleme „végzetesnek” bizonyult számára. „Azt éreztem mászás közben, hogy hazaértem, hogy szabad vagyok, hogy engem erre teremtettek. Minden idegszálammal kapcsolódtam a hegyhez, a hegy meg hozzám. Sokszor kérdezik, hogy tudtam feljutni 8000 méter magasra. Menni kell mindig, fölfelé” – vallotta az est folyamán Sterczer Hilda. 

Nála a farkasordító hideg, a szemébe hulló fagyos hó a kellemetlen kategóriába tartozik, nem úgy mint a legtöbb embernél, akik számára ez már inkább elviselhetetlen. 

Hegymászásra hegymászással lehet készülni

Első férjével, a Hópárduccal, vagyis Erőss Zsolttal egy internetes társkeresőn ismerkedett meg, első „randevújuk” is egy közös mászás volt Ausztriában. Miután összeházasodtak és családot alapítottak, azt követően sem fordult meg a fejében, hogy arra kérje Zsoltot, ne másszon többet. 

Ugyanazt vallja, mint ami Zsolt mottója is volt, hogy a hegymászásra csak hegymászással lehet felkészülni. Több ezer méter magasan két egyjegyű számot sem képes már összeadni az ember, fent új ötletek és problémamegoldások már nem születnek, ezért mindent lent kell begyakorolni és tökéletesen elraktározni. A mászások során Hildánál mindig volt baracklekvár és eleinte még a csokival is próbálkozott, mígnem rájött, hogy az szilánkosra törik a szájában a fagy miatt, az élvezeti értéke ezzel nagymértékben csökken. 

Elmagyarázta a csúcstámadások mikéntjét is,a mászók egy-egy expedíció során akár másfél hónapot is eltöltenek az alaptáborban, kb. 5000 méteren. Itt a levegő oxigénszintje már csak a fele az emberi szervezet által megszokottnak. Az akklimatizáció után felmennek az egyes táborba, ahol a szervezet sokkot kap, majd visszatérnek az alaptáborba, ahol a szervezet elkezdi a vörösvértestek gyártását. Ezzel a módszerrel haladnak egyre feljebb és feljebb, míg el nem érik az adott hegy csúcsát. 7000 méteren nem csak oxigénből van hiány, de a nyomás is jóval alacsonyabb, a víz például 70 fokon felforr. Az emberi test pedig azért küzd, hogy a sejtekbe tartsa a vizet, ha ez nem sikerül, akkor agy- vagy tüdőödéma alakul ki. 

Senki sem készül a hegyen meghalni

„A hegymászás olyan, mint egy rákos diagnózis, van bizonyos százalék esélyed arra, hogy túléled és bizonyos százalék arra, hogy belehalsz. De azért ne feledjük, hogy vannak olyan hegymászók, akik megöregszenek, és nem úgy indulunk el mászni, hogy arra gondolunk, nem térünk vissza. Zsolt sem a hegyen akart meghalni, azt tervezte, hogy végelgyengülésben megy majd el, ágyban, párnák között” – mondta Hilda, aki kendőzetlen őszinteséggel mesélt Erőss Zsolt elvesztéséről és a gyász folyamatáról.

Ő már másfél nappal korábban tudta, hogy férje nem fog lejönni a Kancsendzöngáról, mielőtt a híradások egyáltalán informáltak róla, hogy baj van. Sok minden közrejátszott abban, hogy a Hópárduc 2013-ban életét vesztette: fáradtan indult az expedícióra, hosszú ideig tartott maga a csúcstámadás, kevés volt a vizük, amikor felértek a csúcsra, szép idő volt, így semmi nem ösztönözte őket arra, hogy korán visszainduljanak, Zsoltnak hiányzott a családja és nem is volt száz százalékig motivált. Lefelé jövet elveszítette a hátizsákját – ami korábban soha nem történt meg – és zavartan beszélt, ami agyi ödémára utalt. 

Hilda a gyászfeldolgozásban végül szakember segítségét kérte, és erről a folyamatról szól a Csoma Sándor rendezte Magasságok és mélységek című film is. 

A Sterczer Hilda vezette Hópárduc Alapítvány pedig nem csupán Erőss Zsoltnak állít emléket, de benne van Hilda személyisége is. Kidolgozta a fejlesztő falmászás módszerét, mellyel hiperaktív, figyelem- és koncentrációzavaros gyerekeknek segítenek.