Dr. Freyler Erzsébet soproni háziorvos – Igyekszem mindennap úgy hazamenni, hogy jól végeztem a dolgom, és mindent megtettem a betegeim gyógyulásáért

– Már gimnáziumban tudatosan készültem az orvosi pályára. A hatéves képzés alatt érlelődik az emberben, hogy milyen irányt szeretne választani a pályán. Bennem a gyakorlat során fogalmazódott meg, hogy nem szeretnék háziorvos lenni. Orvostanhallgatóként ez a terület számomra rettenetesen ijesztő volt, hiszen a körzeti orvosi gyakorlat során azt láttam, hogy egy-egy orvos egységnyi idő alatt nagyon sok különböző szakterülethez tartozó beteget lát el. Rálátással kell hogy rendelkezzen a belgyógyászat, a neurológia, a sürgősségi szakterületekre, szűrővizsgálatokat végez, akut és krónikus betegeket vizsgál és kivizsgálásokat irányít, krónikus betegeket, várandósokat gondoz, és mindezt egyedül, nem a biztonságot jelentő kórházi csapatmunkában – emlékezett vissza dr. Freyler Erzsébet, aki pályafutása kezdetén mozgásszervi betegekkel szeretett volna foglalkozni. – A tanulmányaim végeztével Zalaegerszegre vettek fel, a megyei kórház reumatológiai osztályára. Jó szakterületnek bizonyult, hiszen kezdő orvosként biztonságban éreztem magam, hogy csapatban dolgozhattam. 

A doktornő 1987-ben került Sopronba, ahol először a Matáv és a postaigazgatóság üzemorvosa lett. Háziorvosi praktizálását 1990-ben kezdte meg a Jereván lakótelepen, majd 1996-ban került a Híd utcai rendelőintézet egyik háziorvosi praxisába, ahol ma is dolgozik. 

Az ÁNTSZ felkérésére 2016-ban a Soproni járás városi szakfelügyelő főorvosa lett, negyvenöt felnőttháziorvos szakmai feladatait segítette. Betegei bizalommal fordulnak hozzá, legyen szó prevenciós tevékenységről, szűrővizsgálatokról, krónikus betegek gondozásáról, rehabilitációs feladatokról vagy beteg­edukációról. 

A doktornő minden szépségével és nehézségével együtt szereti a hivatását. 

– A háziorvos munkája összetett, amelynek mozgatórugója a csapatmunka. Egyrészt szükség van a háziorvos és a kórház együttműködésére, másrészt a mindennapi feladatokban az asszisztens, az orvos és a beteg egymást segíti – osztotta meg gondolatait a hivatásával kapcsolatban dr. Freyler Erzsébet. – A gyógyításhoz ki kell alakítani egy bizalmi kapcsolatot a pácienssel. Ehhez rendkívül fontos, hogy időt szánjak minden egyes betegemre. A visszajelzések alapján pedig tudom, jól végzem a hivatásom, hiszen több olyan család tartozik hozzám, ahol már a harmadik generációt tudom gyógyítani – részletezte. 

A soproni önkormányzat a doktornő fáradhatatlan munkásságát Dr. Király Jenő-díjjal ismerte el. 

– osztotta meg gondolatait dr. Freyler Erzsébet. – Igyekszem mindennap úgy hazamenni, hogy jól végeztem a dolgom, és mindent megtettem a betegeim gyógyulásáért – zárta gondolatát.