Ötven év, ötven műremek

2022.11.05. 07:17

Amikor megáll az idő Schneider István órásmester soproni üzletében - fotók

Generációjának egyik utolsó képviselője Schneider István órásmester. Olyan szakember, aki még ért a klasszikus órák nyelvén és lenyűgözi, ha sikerül életet lehelnie egy megfáradt szerkezetbe. Kereken ötven éve nyitotta meg első belvárosi üzletét, ennek apropóján beszélgettünk szakmaszeretetéről, lokálpatriotizmusáról.

Bódvai Ildikó

A két Schneider István. Az órásmester hálás a fiának, hogy hazatért Sopronba és átvette, kibővítette a családi vállalkozást. Fotó: Szalay Károly

Sopron belvárosában, az Erzsébet utcában nyitotta meg 1972-ben Schneider István az első órajavító műhelyét. Ma már fia vezeti a családi vállalkozást, amely négy üzletet működtet és online értékesítéssel is foglalkozik. Közel húsz alkalmazottnak adnak munkát, de ha bevisznek egy régi órát az üzletbe, azt még ma is a 74 éves aranykoszorús órásmester veszi kézbe, mert ő ért hozzá. Azt mondja, kiveszőben van az órás szakma, generációjából alig maradtak páran. Sok esetben ma már elég egy ügyes kezű elektroműszerész, aki az internetről megrendeli és kicseréli a meghibásodott panelt.

Nem lehet megunni

- Nem tudok belefáradni ebbe a munkába, mert érdekel. Amíg meg kell oldani egy problémát és amíg látok, addig csinálom. Mindig foglalkoztattak a mechanikai szerkezetek, egy óránál ez adott, de ha valami elromlik benne, meg kell találni a hiba okát és újra működésbe hozni. Ez az igazán izgalmas feladat, és ezt nem lehet soha megunni! Amikor kezdtem a szakmát, nem volt lehetőség az alkatrészek beszerzésére, nekünk kellett mindent legyártani kisipari eszközökkel. Ha eltörött, vagy elkopott egy fogaskerék, fogtuk és csináltunk egy újat. Ez is nagy kihívást jelentett - magyarázza Schneider István, hogy miért is szeretett bele ebbe a hivatásba. Hódosi József órásmesternél tanulta a szakmát, majd a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalatnál lett órás és üzletvezető.

Hazahúzta a szíve

- Úgy gondolom, szép karrier állt előttem Budapesten, mégis hazajöttem. Édesapám betegsége volt az apropó, de valójában ez csak egy lökést adott, mert patriótaként hazahúzott a szívem. Annak idején nem volt egyszerű megkapni az iparengedélyt. Először azt mondták, Sopronban van elég órás, nem kell több, ezért Lövőn kezdtem az önálló kisiparosi tevékenységet. Két év múlva, 1972-ben sikerült megnyitni a soproni üzletet, ahová azóta is bejárok, ha nem is napi rendszerességgel - beszélt a kezdetekről az órásmester. Azt mondja nincs kedvenc óratípusa, vagy márkája. Sok sablonos darab megfordult a kezei között, de mindig akadt olyan is, aminek a javítása kihívást jelentett. A kisebb szervizmunkákat elvégezte nyitvatartási időben, a komolyabb feladatoknak záróra után, az esti órákban állt neki. Volt, hogy éjszakába nyúlóan bíbelődött egy-egy bonyolultabb szerkezettel, ilyenkor megállt az idő a kis műhelyben. Ez volt a második otthona. Szerencsére a felesége tolerálta az elhivatottságát, Schneider István pedig az évek alatt nemcsak hírnevet, hanem elismertséget is szerzett a munkájával. Mutatott néhány érdekes darabot, az egyik egy acéltokos zsebóra, ami a Schneider nagypapáé volt és megjárta az első világháborút, ezért értékes számára. A másiknak ő készítette a tokját, zsebórából alakította karórává, ami régen nem volt ritkaság. A hadiipar fejlesztette ki a pilóták számára a praktikus karórákat, hogy ne kelljen a zsebükbe nyúlkálni, de a régi zsebórák sem mehettek veszendőbe, átalakították őket.

Ma már a fia viszi az üzletet

Ötven év telt el az üzletnyitás óta, s közben nagyot fordult a világ. A mechanikus szerkezetek helyét átvették a kvarcórák, aztán jöttek a mobiltelefonok, ma pedig a digitális órák, amik valójában nem is időmérők, hanem kis komputerek.

- Ma már a fiam viszi az üzletet, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ahogy egykor én az apám miatt, úgy ő énmiattam jött vissza Sopronba. 2003-ban kaptam egy stroke-ot, ő pedig úgy döntött, hogy otthagyja Németországot, ahol ígéretes külügyi karrier állt előtte - nézett elérzékenyülve a fiára.

- Tudományos pályán indultam el, germanisztika szakot, majd doktori iskolát végeztem oktatástörténeti témakörben. Közben kaptam a Tübingeni Egyetemtől egy kutatói ösztöndíjat és úgy terveztem, hogy pár évig Németországban maradok. Apa betegsége azonban közbeszólt, szüksége volt rám, ezért hazajöttem - vette át a szót ifj. Schneider István, szemernyi kétséget sem hagyva, hogy ennek így kellett történnie. - Mivel én nem értek az órákhoz, a kereskedelem irányába mozdultunk el. Nem bántam meg a döntést, szeretek az emberekkel foglalkozni és ezt a pörgést is. Folyamatosan meg kell újulni, követni a divatot, az új trendeket. Egy cégcsaládon belül ma már nagykereskedelemmel is foglalkozunk, így néhány ismert márka kizárólagos forgalmazói vagyunk Magyarországon és Szlovákiában - tette hozzá.

Kiállítás a Munkácsy-teremben - A kerek évforduló apropóján Ötven év, ötven műremek címmel november 5-én, szombaton jubileumi kiállítás nyílik a Liszt-központ Munkácsy-termében, ahol mintegy hatvan fali- és asztali órát mutatnak be, egy vitrinben pedig zenélő szerkezeteket és zsebórákat lehet megcsodálni. Az ingyenesen látogatható kiállítás november 27-ig tart nyitva hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A szervező Pro Kultúrának köszönhetően kísérő programok is lesznek. November 13-án Gyorstalpaló séta indul Sopron szabadtéri órái között, 16-án Iparostörténelem címmel tart vetítettképes előadást Bolodár Zoltán, 18-19-20-án pedig rajzfilmes órákat tartanak gyermekeknek és felnőtteknek az Országos Rajzfilmünnep keretében. November 27-én az óragyűjtő Schneider István, aranykoszorús órásmester személyes tárlatvezetésével zárul a program.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában