Háború Ukrajnában - Egy szál papucsban a gyerekkel: három hétig tolmácsolt a határon Szöllősy Tibor

A nyírmadai Szöllősy Tibor felhívásra jelentkezett, miszerint ukrán tolmácsokat keresnek. Kárpátalján született; a csernobili katasztrófa után tizenkét fős csapattal egy hónapra az atomerőműhöz vezényelték, élményeiről könyvet is írt, Győrben előadást tartott – társai közül senki sincs már életben, öt éven belül mind meghaltak. Beregszászról 2001-ben költözött Magyarországra, unokája, dédunokája azonban ma is Ukrajnában él. Az elmúlt hetekben a beregsurányi határnál tolmácsolt, emellett mindenes volt, a rengeteg segélyt pakolta. 
 

Sokan oroszok 
 

– Az érkezők első hulláma a behívó, a harci cselekmények elől menekülőkből és a már nálunk dolgozók családtagjaiból állt. A következő hullám tekintélyes része érdekes módon orosz nemzetiségű volt, ők Harkivből jöttek, és gyakran a határon már autóval várták őket rokonaik, ismerőseik Németországból, Nyugat-Európa más országaiból – kezdte beszámolóját a férfi. 
 

Zsúfolt vonatok 
 

Elmondta, hogy a határon átlépőket kisbusszal vitték a beregsurányi gyülekezőpontra, ahol kikérdezték őket, majd ételt-italt vehettek magukhoz, aludhattak. Sokan meglepődtek közülük, hogy ingyen kapták az ellátmányt. A nyugdíjas orvos látott nagyon gazdagokat, de olyat is, amikor az édesanya egy szál papucsban álldogált gyermekével, mert nem volt ideje összepakolni, úgy futott a harkivi menekültvonatra. A főleg nagyvárosokból, Mariu­polból, Herszonból, Mikolajivból, Cserkasziból útnak indultak azt mondták, egy négyfős fülkében akár 16–18-an is összezsúfolódtak, a mosdóba szinte lehetetlen volt kimenni, a szerelvény légiriadó miatt gyakran 4–6 órát vesztegelt a pusztában. A második hullámban a határhoz érkezőket főleg fiatalok, nők alkották, sokan beszéltek angolul, és határozott céljuk volt: egyből Nyugat-Európa felé vették az irányt. Többen a kis motyójuk mellett elhozták a házi kedvencet, a kutyát vagy a macskát. Tolmácsunk tapasztalata szerint a beregsurányi napi háromszáz menekültből körülbelül 220 nem tervezte, hogy hazánkban marad. 
 

A szomszéd telefonált 
 

– Lelkiállapotuk szerint két részre osztanám a menekülteket. Akik úgy érkeztek, hogy előtte megpihenhettek Ungváron, Munkácson, Beregszászon – jelenleg is több tízezren gyülekeznek ott –, azok már valamennyire feldolgozták a velük történteket. Akik viszont átszállás nélkül egyenesen Ukrajna szívéből, a harci cselekmények központjából jöttek, azok kétségekkel, fájdalmakkal telítettek. Érdekes, hogy a gyerekek jó része visszafogottan viselkedett, csendben játszott, egyetlen eset jut csupán eszembe, amikor egyikük sírt. Szívszorító volt, amikor mellettem egy nő a bőröndjén ülve telefonált, majd hirtelen felkiáltott és zokogni kezdett. Érdeklődésemre elmondta, hogy a szomszédja telefonált. Most tudta meg, hogy a házukat lebombázták, a szülei pedig meghaltak – osztott meg velünk egy tragédiát Szöllősy Tibor, aki azzal fejezte be: a néhány napos győri pihenés után folytatja, megy vissza a határra.