Apponyinak utcája volt Csornán

Száz évvel ezelőtt, 1920. január 16-án mondta el Párizsban gróf Apponyi Albert a magyar békeküldöttség vezetőjeként híres beszédét, melyben megpróbálta a döntésük felülvizsgálatára bírni a győztes hatalmakat. Szalay Balázs tanár, helytörténész az esemény csornai következményeit kutatta fel.

„Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg” –jelentette ki Apponyi a győztesek képviselői előtt.

– Adatokkal és drámai szónoklattal igyekezett rádöbbenteni a győzteseket a Magyarországgal szembeni igazságtalanságra, de valójában bármit mondott volna, a döntés már megszületett. A beszéd és a Teleki-féle vöröstérkép is szerepel a középiskolás történelemkönyvben, amiket elemzünk is a tanítványaimmal. A beszéd hatására a hazai közvéleményben valóságos Apponyi-kultusz alakult ki a Horthy-korszakban. Népszerűségéhez hozzájárulhatott az is, hogy pártonkívüli maradt, de minden fontos közéleti kérdésben óvott a szélsőségektől és a megértés politikáját hirdette. Amikor 1933. február 7-én Genfben elhunyt, még a román külügyminiszter is a legnagyobb magyar államférfinak nevezte az özvegyének írt levelében –fogalmazott Szalay Balázs.

A kutató kitért rá: Apponyiról Csornán már a húszas években utcát neveztek el a vas­útállomás közelében létrejött új településrészen. Halálhíre után négy nappal gyászistentiszteletet tartottak a premontrei templomban. 1933. március 4-én a helyi Katholikus Kör szervezett megemlékezést tiszteletére a mozgószínházban. A megnyitó előtt a Csornai Iparos Dalkör a Nehéz magyarnak lenni című éneket adta elő. Wagner Mihály plébános bevezető szavai után Király Ivánné Jászay Gizella szavalt. Ő volt az, aki egy csornai csoporttal Hegyeshalomba utazott Apponyi holttestének hazahozatalakor és virágot is tett a koporsóra. Ezt versbe foglalta és saját költeményét olyan átérzéssel szavalta el, hogy a nagyszámú közönségnek könnyeket csalt a szemébe. A szavalat után Peér Leó (1868–1938) premontrei perjel tartott emlékbeszédet, melyben kifejtette, hogy Apponyi a magyarság pátriárkája és apostola volt. A dalkör után a fúvószenekar Beethoven gyászindulóját adta elő Ehrenwerth Hugó igazgató vezényletével. A záróbeszédet Marinczer Jenő, a kör világi elnöke tartotta, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a megemlékezés.

– Mivel Apponyi személye a történelmi Magyarország jelképének számított, a második világháború után berendezkedő kommunista hatalom megpróbálta kitörölni az emlékezetből. A nevét viselő utca új névadója Esze Tamás lett. A Rákóczi-szabadságharc alacsony származású kuruc brigadérosa kapóra jött a kommunistáknak, hiszen megfelelt az osztályharcos szemléletnek és a gyakran hangoztatott függetlenségi hagyományoknak is. Persze az sem lehetett utolsó szempont, hogy a grófot egy jobbágyi származású személlyel lehetett lecserélni – tette hozzá Szalay Balázs. A helytörténész gyűjti a régi csornai utcatáblákat, de egyelőre Apponyi-táblája még nincs.