Hét megyei költőtől hét verset választottunk

Mára a megyében született költőink műveiből kötöttünk tavaszi csokrot. Bokrétánk szálait ugyan nagy gonddal, mégis a teljesség igénye nélkül állítottuk össze. Fogadják tőlünk szeretettel!

Dóczy Lajos újságíró, költő, jogász, műfordító, író, drámaíró

(1845– 1918)

Születési hely: Sopron

A csók

Nem értik azt meg, csak suttogók,

Hogy mi az édes, az igazi csók.

Nincs abba’ jog, nincs akarat, se szándék,

Nem csere az, de kölcsönös ajándék,

Szüli a perc váratlan, hirtelen,

Midőn egy szikra gyújt két födelen,

Édes a csók, ha alszik kedvesed

S mit önként adna, lopva elveszed;

Édesb a csók, ha durcás ajakat

Megrablasz csókért, melyet az nem ad.

Legédesb csók, ha minden szomjú fél

A csókot adva, csókot lopni vél,

Ha vágyát érzi csak, de nem jogát,

Csak venni vágy s nem érzi azt, hogy ád.

Ám ilyen csókot is százat terem,

Nem házasság, de édes szerelem;

De ami ennek is még mézet ád:

Ha a világ, az irigy mostoha,

Mint őrszem leskelődik rá s reád,

S jön perc, hogy érzed: Mostan vagy soha!

S a karba kar és ajkra ajk repül,

S minden erő s érzés az ajkba gyűl.

Mindenik első, végső mindenik,

Mindenik csókol és csókoltatik.

A vágy, mint búvár, amint vízbe ére,

Leszáll a pillanatnak fenekére –

Oh egy arasznyi percben mennyi kincs!

Nem csók az, hidd el, amely tiltva nincs!

Gülch Csaba újságíró, író, költő, tanár

(1959 –

Születési hely: Tét

Haláltangó

37.

Szerelmet álmodik a hajnal,

a töltények virággá váltak,

gyengéden szólintgat Isten,

velem feszül neki a világnak.

38.

A nap rendje végre összeállt,

összeállt a maszatos csendben,

ránk húzom a morcos paplant,

mosolyt szülsz a nehéz rendben.

39.

Karcog az öreg rádió reggel,

szoknyádra hullnak a morzsák,

a kávéből ragyogva kortyolsz,

véremben robbanak a bombák.

Cser Zoltán költő

(1950-2002)

Születési hely: Mosonmagyaróvár

Parafrázis

I.

Szívünkben szerelmünket őrzöd,

mint megkopott vásárfiát,

vajon érték-e másnak is

a hajdani nosztalgiánk?

II.

Ki hajdani szerelmünket még

mindig őrzöd,

mint megvakult tükröt,

másnak is érték-e

közös nosztalgiánk?

III.

Ki benned s bennem szerelmünket őrzöd,

mint poros Vásárfiát,

lehet-e érték másnak is

elveszett nosztalgiánk?

Zúgó Róbert költő

(1960-1984)

Születési hely: Felpéc

Kocsikísérők

cigarettákkal dúcolt lelkek

hunyorgó csillagszeműek

kitartott csavargói az éjnek

kergetik a Göncöl-szekeret

tetovált kezükön dagad az ér

korsófenék rejt csak igazságot

nehéz a lelkük de patyolatfehér

s beragyogja a piciny világot

vagány óriások bálványuk az Út

gyöngyfényű gyertyák vigyázzák

őszbe szunnyadó falvakon át

széttöredező szerelmes álmuk

Herbszt Zoltán költő

(1959-1981)

Születési hely: Sopron

Ébredés

A szeretők lassan kihűlnek

mint a felizzított kardpengék

szép pókháló szövődik köztük

amit nem tépnek el a gyengék

Én magányt szövök szorgalmasan

mígnem egyszer bebábozódok

és büszke vagyok fájdalmamra,

mint őseikre a lordok

Amit magamtól elszenvedek

miért szenvedjem mástól duplán?

álmaimra vigyázok

„a 2x2 józansága hull rám”

S leszek tébolyodott, rákos,

önmagam fojtó daganat,

lepke voltam egy nő kezén

s letépte nézd a szárnyamat

Kisfaludy Károly költő, drámaíró, festő

(1788-1830)

Születési hely: Tét

Szülőföldem szép határa

Szülőföldem szép határa!

Szülőföldem szép határa!

Meglátlak e valahára?

A hol állok, a hol megyek,

Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,

Virulsz-e még szülőföldem!

Azt kérdezem a felhőktől,

Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,

Bús szivemmel árván hagynak;

Árván élek bús szivemmel,

Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,

Hej tőled be távol estem!

Távol estem mint a levél,

Melyet elkap a forgószél.

Kormos István költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő

(1923 -1977)

Születési hely: Mosonszentmiklós

Egy lélek tájairól

Kölyök a felhő, szendereg,

álmában picit ringadoz,

megérinti az ég meleg

buggyos csecsét és mosolyog.

Szellőcske bontja, fésüli

a bokrot puha fésűvel,

komoly tavacska tükrözi

a mennyet fodros derűvel.

A nyir ezüstös levelét

estében elkapja a nyár,

buksi kedvében fut a rét,

veremben dünnyög a homály.

Egy szalmasárga kis csikó

anyját keresi, áll, nyerít,

a völgyben ember bandukol,

kék por kottázza lépteit.