Gutowski Robert építész – Pannonhalmáról indult, s gyakran visszatér a városba

Gutowski Robert bár Budapesten született, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja volt, majd építész lett. A Robert Gutowski Architects építészeti iroda létrehozója, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett a kulturális, örökségvédelmi és lakóépületi projektek széles skáláján végzett munkájával. Számos díjuk között ott van a 2017-ben elnyert Architizer A+Awards-különdíj, amit a pannonhalmi hangversenyteremért kaptak, de a pátyi Szent II. János Pál pápa-templom is a döntősök közé került kulturális és vallási kategóriában 2020-ban. Robert Gutowski 2019-ben Pro Architectura ­érmet kapott, majd 2022-ben Ybl Miklós-díjat életműdíjként, legalább tizenöt éven át végzett kiemelkedő építészeti és oktatói munkájáért. Jó egy hónapja tartotta meg székfoglaló beszédét a Pesti Vigadóban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként. Az építész a bazilika felújításának bemutatásakor sem titkolta: életének meghatározó élménye volt a Pannonhalmán töltött időszak. 

– Mi hozta Pannonhalmára annak idején a 14 éves budapesti fiatalt? 
– Jó tanuló voltam, egy ismerős ajánlotta a családnak Pannonhalmát, amit mi nem ismertünk. Eljöttünk, megnéztük, s emlékszem, gyerekként azt éreztem: itt valami jó dolog történhet velem. Fel is vettek. Kisgyerekként az elején nehéz volt elszakadni otthonról, de éppen ez a megpróbáltatás erősített meg, adott önbizalmat. Titusz atya volt az osztályfőnökünk, akinek mi voltunk az első osztálya. Jelenlétével olyan erős közösséget hozott létre, hogy a mai napig összetartunk. Ez az összetartozás-érzés volt a legerősebb, amit magunkkal vittünk. 
– Hogyan fordult az építészet felé az érdeklődése? 
– Mivel jó tanuló voltam, ezért minden érdekelt. Végül két irányban gondolkodtam. Az egyik a filmrendezés, a másik pedig az építőművészet, amiben ott van a mérnökség, a matematika, a fizika, amit szintén nagyon szerettem. Igazából akkor ez egy ösztönös döntés volt, az utolsó pillanatban dőlt el. Aztán az ember a választott úton végigmegy, és beleérez, beletanul. 
– Olyan munkái voltak és vannak, amelyek sok ponton találkoznak az egyházzal. Tudatos volt? 
– Azt gondolom, hogy a Jó­­isten rendezte így. Ha az ember jól elvégzi a feladatát, akkor továbbadják őt. Az egyházi munkáinkra ajánlásra kaptuk a felkéréseinket, így vagyunk többek között Pannonhalmán már több mint húsz éve, de dolgozunk a Székesfehérvári Egyházmegyének, a Veszprémi Érsekségnek, az esztergomi ferenceseknek, Budapesten pedig nővérrendeknek. Sokfelé hívnak bennünket, a kicsi munkáktól a látványos feladatokig mindent kaptunk már, mindenhol igyekezünk helytállni. 
– Mire a legbüszkébb? 
– Igazából mindegyikre, de ha egyet ki kell emelni, akkor a leghosszabb ideig tartót emelném ki. Pátyon terveztünk és építettünk egy új templomot, amit a közösség a saját erejéből finanszírozott. Mindig annyi épült, amennyi anyagi forrást a közösség hozzá tudott rendelni. 2000-ben volt az alapkőletétel, 2004-ben a tervezés, 2007-ben elindult, de csak közel húsz év után szenteltük fel a templomot. 

– Mi a tervezői, művészi ars poeticája? 
– Azt gondolom, hogy a művészeti képességünk ajándék, amelynek a közvetítői vagyunk. Az erre való figyelem kifejlesztése fontos alkotói attitűd. De az is nagyon fontos, hogy az építészet mára egy nagyon bonyolult dologgá vált, az együttműködésen alapul, mert sokféle emberrel dolgozunk. A budavári királyi palotát most 220 kollégával tervezzük. A közösség történetéből kifejlődő építészet jó eséllyel mindig egy helyénvaló építészetet eredményez. 
– Ritkaságnak számít, hogy magyar építészként a nemzetközi életben is jelen van. Hogy sikerült elérni? 
– Hiszem, hogy ha értéket tudunk teremteni a közösségek, az emberek életében, ha pozitív hatást tudunk gyakorolni az életterükre, akkor ezeket az értékeket nemcsak létre kell hoznunk, hanem fel is kell mutatnunk. Ha úgy tetszik, az egy misszió, hogy ne csak elvégezzük a munkát, hanem meg is mutassuk azt akár példaként. Mi erre törekszünk. Nemzetközi tervpályázatokon indulunk, gyakran sikerrel. Bár a nagy áttörés még nem jött el, de valamit elindítottunk a szakmában. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor magyar építészek a világban koncerttermeket, közösségi tereket fognak tervezni, építeni.