Szülőföldem

2024.07.29. 09:04

Letűnt korszakok elhivatott győri kutatója – Balázs Lívia életművét ismerték el

Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékplakettel, az Országos Honismereti Szövetség legmagasabb kitüntetésével ismerték el az 51. Honismereti Akadémián Balázs Lívia magyar–könyvtár–dráma szakos tanár, etnográfus több évtizedes munkáját.

Balázs Lívia több mint fél évszázada gyűjti egy letűnt időszak emlékeit. Fotó: Molcsányi Máté

Balázs Lívia rábapordányi gyermekévei meghatározóak voltak. Édesanyja, Ilonka néni és édesapja, Miska bácsi Rábapordányban postásként dolgoztak. Szerették őket a faluban, nem csak a küldeményeket hordták ki, hanem elbeszélgettek az emberekkel, így sok érdekességről hallottak. Szülei kifogyhatatlan meséi, történetei, a község izgalmas régészeti leletei megalapozták, hogy később a múlt kutatásának elkötelezett híve legyen.

A kezdetek

A honismereti munkával, azon belül a néprajzkutatással 1972-ben gimnáziumi tanára, dr. Bedécs Gyula ösztönzésére kezdett el foglalkozni. Elsősorban a Rábaköz és Tóköz falvait járva gyűjtötte és gyűjti ma is a népköltészet kincseit. Kutatási eredményeit eleinte pályázatokban, később könyvekben, tanulmányokban, cikkekben dolgozta fel, amelyek jelentős folyóiratokban, kiadványokban láttak napvilágot. Emellett tudomány-népszerűsítő előadásokon, író-olvasó találkozókon, konferenciákon és a médiában is népszerűsítette szülőföldje folklorisztikai emlékeit.

Fő kutatási területe a vallási néprajz, a népi hitvilág, népmondák, népszokások, falucsúfolók és igaz történetek. A néprajzkutató olyan letűnt korszakot kutat, amit már nem ismerünk, csak néha egy-egy töredéke bukkan elő. Az adatközlői a mostaninál jóval egyszerűbb, szerényebb, de harcosabb életről számoltak be. Számos tanulmánya mellett hét könyve jelent meg, „Rábaközi paraszt dekameron” című művét pedig a Pécsi Egyetemi Színpad fel is dolgozta „Örömöcskék, vétkecskék” című színdarabjában. Több tudományos társaság tagja és számos szakmai elismerés birtokosa. Mindemellett gyűjtött és gyűjt ma is rendületlenül, folyamatosan adja tovább a népi hagyományainkról szerzett tudását.

Kutatás gyalog, vonattal, biciklivel

– Nagyon szerettem gyűjteni, elsősorban a szülőföldemet kutattam, amit elértem gyalog, vonattal, biciklivel. Ez a munka nagyon sok örömet adott, rengeteg csodálatos emberrel ismerkedtem meg. Mindenhol szívesen fogadtak és osztották meg tudásukat válaszolva kérdéseimre, és csodás érzés volt újra és újra átélni, ahogy megnyílnak felém, befogadnak. Megannyi szeretetet kaptam, rengeteg bölcs dolgot hallottam – szögezte le Lívia, visszagondolva az elmúlt 52 év gyűjtőmunkájára.

A sors úgy hozta, hogy egész életében hobbiból végezte a kutatásait, gyűjtéseit, mert másfelé kanyarodott az élete, ám mindig örömmel áldozta erre a szabadidejét, és a honismereti munka is a szívügye. Nem csak kutatott, tanította is a fiatalokat, hogy a múltat megismerjék, hiszen ma már teljesen megváltozott a világ. A falvakban is eltűntek a régen szokásos közös munkák, az aratás, a kukoricafosztás, -morzsolás, tollfosztás. Mára a több generáció együttélése is megszűnt, így az ismeretek szóbeli hagyományozása is elmarad. Ezek helyett kellenek ma már a könyvek, kiadványok, mert ezekbe össze lehet gyűjteni a múlt ezernyi emlékét.

Balázs Lívia több mint fél évszázada gyűjti egy letűnt időszak emlékeit. Fotó: Molcsányi Máté

Nyomdában az új könyv

– „Nevetek” címmel most készült el egy könyvünk dr. Lanczendorfer Zsuzsanna alkotótársammal. Már nyomdában van, ebben a névnapokhoz fűződő időjárás-jóslásról szóló mondókák, gyerekjátékok, csúfolók olvashatók főként a sokoróaljai és rábaközi gyűjtéseinkből. Azt szeretnénk, hogy ezek a régi folklóralkotások a mai gyerekek számára megismerhetők és továbbvihetők legyenek. A mondókákat édesanyjuktól, óvó nénijüktől megtanulják, remélhetőleg majd gyerekeiknek is továbbadják, így fennmaradhatnak, továbbélhetnek őseink bölcsességei és játékos rigmusai. Belekukkantani az elődeink életébe, kicsit részese lenni a múltunknak fantasztikus dolog.

Nem szabadna elfelejtenünk azt, hogyan éltek az elődeink, hogy jobban értékelhessük a jelenünket. A mondák ismerete például érzelmileg kötheti az embert ahhoz a helyhez, ahonnan jön. Hisz ez a múltam, ezek a gyökereim, de ez egyben én is vagyok, akinek feladata, hogy a gyökér álmait felszínre hozza, megmutassa – vallja a néprajzkutató, aki jelenleg olyan gyűjteményen dolgozik, amelyben a Rábaköz hiedelem- és történeti mondái, ufó- és igaz történetei jelennek meg, de szeretne a rábaközi mondákból, falucsúfolókból a gyerekeknek is készíteni egy könyvet, amely kaput nyithatna szülőföldjük múltbeli csodáira.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában