Harminc éve egyenruhában a börtönben – A fertőszéplaki származású Dr. Schubert Miklós főorvos kétezer ember egészségéről gondoskodik

Az ifjú Schubert Miklós fertőszéplaki fiatalemberként erdőmérnöknek készült. Szülei tanácsára azonban – mondván: az erdőmérnököket képző soproni egyetem közelsége miatt nem könnyen talál majd állást – az orvosi egyetemre jelentkezett. Úgy képzelte, urológus lesz a soproni kórházban, ám az 1980-as évek végén kezdődő, kelet-nyugati irányú orvosszakmai vándorlás átírta a forgatókönyvet, és háziorvosként kezdte a pályáját Sopronban. Nem sokáig ült a körzeti rendelőben: a veszprémi Jutasi laktanyában - a tízhetes kiképzést követően - sororvos őrmesterként kezdte meg a kötelező sorkatonai szolgálatot. Az ott töltött tíz hónap elég volt ahhoz, hogy megbarátkozzon az egyenruhával, így 1994 februárjában a Szombathelyi Határőr Igazgatóságon elhelyezkedve már főhadnagyként folytatta az orvosi munkát, és egészen az igazgatóság 2007. decemberi megszűnéséig ott teljesített szolgálatot. Akkor két út állt előtte: vagy a rendőrségnél folytatja, vagy „átigazol” a 2008 tavaszán nyíló új büntetés-végrehajtási intézetbe. Utóbbit választotta, és mint mondja, nem bánta meg. Az ország legnagyobb és legmodernebb börtönének egészségügyi ellátását megszervezni izgalmas szakmai kihívás volt számára. És bár a határőr igazgatóságon annak idején működő hatszáz fős idegenrendészeti részlegen is akadt dolga bőven a törvénnyel összeütközésbe kerülő emberekkel, az elítéltekkel történő foglalkozás merőben újszerű feladat volt számára. A börtönorvosok esetében megkerülhetetlen kérdésre a főorvos azonnal megadja a választ: amikor egy fogvatartott belép a rendelőjébe, akkor elsősorban emberként, betegként tekint rá, és nem firtatja, milyen bűncselekményt követett el - írta a bv.gov.hu.

Dr. Schubert Miklós bv. alezredesnek ma a szombathelyi börtönben majdnem kétezer fős praxisa van: a több mint 1400 fogvatartott mellett a személyi állomány tagjai is hozzá, illetve kollégáihoz fordulhatnak egészségügyi panaszaikkal, kéréseikkel. A főorvos különösen büszke a több mint húsz szakemberből álló osztályára, mint mondja, az évek során igazi csapattá csiszolódtak. Ennek – és persze a büntetés-végrehajtási szervezet, illetve a parancsnok által kialakított és következetesen betartatott protokollnak – köszönhető az is, hogy a Covid-járványt az intézet fogvatartotti és személyi állománya komolyabb megbetegedések nélkül átvészelte.

Dr. Schubert Miklós bv. alezredes, főorvos számára fontos és biztos háttér a család. Felesége, Szilvia szintén a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet hivatásos állományát erősíti: bv. alezredesként az élelmezéssel kapcsolatos feladatokat koordinálja. Három gyermekük van: a befektetési tanácsadó Miklós már egy unokával is megajándékozta őket, Anna ötödéves orvostanhallgatóként édesapja nyomdokaiba lép, Dóra pedig jogi tanulmányokat folytat.

A főorvos szabadidejében kertészkedik, családi portájukon állatokat gondoznak, de a horgászbot és a puska is gyakran előkerül: dr. Schubert Miklós „vadvízi” pecásként legszívesebben a Pinkára és a Rábára jár, de a horgásztavak partján is gyakran hódol szenvedélyének. Vadászként  az apróvad nem hozza lázba, a vaddisznóvadászat annál inkább – ha ideje engedi, a Győrvári Vadásztársaság tagjaként járja az erdőt. A halat és vadat pedig nemcsak kifogja és elejti, hanem el is készíti – családtagjai és barátai nem kis örömére.