Az energiaszegénység bennünket is érint!

– Bennünket is érint az energiaszegénység?
– A felmérések alapján jól állunk. A magyarok csupán 5 százaléka érzi úgy, hogy energiaszegénységben él, és nincs meg a lehetősége, hogy télen a megfelelő hőmérsékletűre fűtse otthonát. Sokkal kevesebben, mint az Európai Unióban, ahol a lakosság 8 százaléka érzi magát annak. Ha azonban a statisztikai adatokat nézzük, például azt, hogy a háztartás bevételeinek hányad részét kell a rezsiköltségekre fordítani, akkor sokkal rosszabb a helyzet.

– Az energiaszegénység hallatán legtöbbünknek talán egy olyan kép ugrik be, ahol egy vakolatlan, rossz állagú, a település szélén lévő házban egy mélyszegénységben élő család nyomorog. Erről beszélünk?
– A probléma ennél sokrétűbb. Az Éghajlatvédelmi Szövetség az Európai Klímaszövetség hazai hálózataként az Energy Poverty Advisory Hub (EPAH) központjaként arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy ez sokkal szélesebb réteget érint. Azokat is, akiknek ugyan nem jelent napi problémát a rezsiköltség előteremtése, de az erre fordított anyagiak jelentős mértékben megterhelik a kasszájukat és talán épp ezért nem sikerül annyit félretenniük, amiből korszerűsíteni tudnák az otthonukat, hogy annak a fenntartása kevesebbe kerüljön, ami pedig jó lenne nem csak a pénztárcájuknak, hanem a környezetünknek is. 

– Mit lehet tenni ez ügyben?
– Jó példákat bemutatni, támogatást adni. Az EPAH programban az érdeklődő önkormányzatok és civil szervezetek nem anyagi, hanem szakértői támogatást kapnak, hogy helyi szinten foglalkozzanak a kérdéssel. Az első magyar támogatottak azt vizsgálják, hogy a munkába hogyan lehet bevonni az érintett lakosokat, milyen pénzügyi vagy szakmai támogatásokkal lehet helyben segíteni. Sajnos a településeink levegője többször erősen szennyezett, és amíg ez a nagyvárosainkban inkább a közlekedés miatt van, addig a kisebb, vidéki településeken a fűtés áll a háttérben. A nem megfelelő minőségű, nem kellően száraz tüzelőanyaggal rengeteg szálló por kerül a levegőbe, amely nemcsak környezeti, hanem egészségügyi problémákat is okoz. A bükkszentkereszti közösség egy közösségi szárító fejlesztésen dolgozik, hogy a szociális tűzifa programban és azon kívül is megfelelően kiszárított tűzifához jussanak a helyiek. 

– Melyek még a fontosabb területek?
– A legfontosabb lépés a lakások energetikai felújítása, különösen igaz ez vidéken a családi házas környezetben. Egy nemzetközi program keretei között most olyan útmutatókon dolgozunk, amely különböző épület típusokhoz – régi vályogházakhoz, a 50-es és 70-es évek között épült “Kádár-kockákhoz” és a 80-90-es évek épületeihez – nyújt segítséget a lakóknak. Fontos, hogy a szakmai segítség, útmutató nem elég, anyagi támogatás is kell, hiszen ahogy korábban már mondtam, az ilyen házakban élők épp azért nem tudnak félretenni a felújításra, mert a rezsiköltségek miatt nem tudnak takarékoskodni. Egyenlőre nagyon rossz a nemzetközi projektben azt a táblázatot nézni, ahol a partnerek a felújításra nyújtott forrásokat mutatják be, és amely hazánk tekintetében üres. Nagyon bízunk benne, hogy még idén megjelennek az uniós helyreállítási alapból az erre a célra tervezett pályázati felhívások.

– Kik dolgoznak ezen az ügyön? 
– Az unió kiemelten támogatja az energiaátmenet területét, az energiaszegénység elleni küzdelmet. Tavaly év végétől az EU Éghajlati Paktumának (Climate Pact) hazai koordinátoraként a program nagyköveteivel dolgozunk együtt, köztük az év elejétől olyanokkal, akik a mi kezdeményezésünkre vállalták, hogy a téma nagykövetei, szószolói lesznek, köztük az Éghajlatvédelmi Szövetség közösségének képviselői, polgármesterei is. Február 8-án az Európa Pontban Budapesten rendezett műhely konferencián épp azt vizsgáltuk közösen, hogy milyen közösségi lehetőségeink vannak az EU éghajlatpolitikájában.