Óvjuk egymást!

Lassan itt a szilveszter, az az időszak, amikor mindannyian áttekintjük az elmúlt évet és számadást tartunk. Összevetjük a jó és rossz dolgokat, valamint mérlegeljük a velünk történteket. A 2023-as esztendő számomra is tartogatott nehéz helyzeteket, de rengeteg szép és felejthetetlen pillanatot is. A munkám során olyan különleges emberekkel, emberi sorsokkal, élethelyzetekkel és történetekkel találkozhattam, amelyekből sokat tanultam. 
Nehéz közülük egyet kiragadni, de mégis van egy olyan történet, ami kifejezetten élénken él bennem. Májusban történt, az első ügyeleti hetemet töltöttem mint újságíró, amikor egyik este csörgött a telefonom. A nagylányom aggódva hívott bennünket és kérdezgette, hogy jól vagyunk-e, mivel az egyik soproni közösségi oldalon azt olvasta, hogy egy hatalmas robbanás rázta meg a várost. Én nem hallottam semmit – válaszoltam, majd egyszer csak szirénázást hallottam. Mentőét, tűzoltóét, rendőrautóét egyszerre, és akkor már tudtam, nagy a baj. Letettük a telefont, néhány perces keresgélést követően kiderítettem, mi történhetett, és egy pillanatig sem gondolkodva rohantam a helyszínre. Amit ott láttam, tapasztaltam, soha nem felejtem el. Az éjszaka sötétjét kék villogók fénye törte meg, bármerre néztem, mindenütt üvegszilánk, törmelék, betört ablakok, megrongált autók és a döbbenet, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett. Mindenki csendben tette a dolgát, csak az üvegszilánkok ropogása hallatszott, ahogy tapostunk rajta. A szakemberek próbálták felmérni a károkat, a tűzoltók keresték a robbanás okát, folyt a takarítás, miközben a házban lakókat éjszakára egy közeli hotelban szállásolták el. Azt tudtuk, hogy egy ember súlyosan megsérült, de sajnos akkor még nem sejtettük, hogy ez a hatalmas pusztítás emberéletet is követelt. Így, év végén még élénkebben él bennem ennek az éjszakának az emléke, rádöbbentve arra, mennyire fontos, hogy vigyázzunk egymásra.