Dr. Páll Zoltán sebész: a sportsérülés jól kezelhet

A sportsérülés egy erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma, például szakadás, törés, húzódás. A sportártalom viszont ismételt behatásra keletkezik, és létrejöttekor nincs körülhatárolt traumás epizód. Leggyakrabban a túlterhelés váltja ki (például teniszkönyök), de ok lehet akár egy rossz technikával használt sportszer, egy nem megfelelően kontrollált izom vagy az ellenfél tevékenysége. A sportsérülések 30–50 százaléka nevezhető sportártalomnak. – Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Az emiatt kialakuló fájdalom nyilvánvalóan visszaveti a teljesítményt, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ez tulajdonképpen egy védő funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom – mondja dr. Páll Zoltán, a Fájdalom Központ sebésze, traumatológus, sportorvos.

– Végső soron a fájdalom és a teljesítménybeli visszaesés az, ami miatt jellemzően orvoshoz fordulnak a páciensek, akiknek tudniuk kell, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségben gyógyulnak. 

A sportsérülések, sőt, a sport- ártalmak kezelésekor is sokan természetesen alkalmazzák a R.I.C.E. módszert, azaz a pihentetést, jegelést, szorítókötést, felpolcolást, ami valóban fontos, de nem minden esetben elég. Hiszen a rehabilitációnak nemcsak az a célja, hogy a sérült testrész újra „használható” legyen, hanem a minőségi gyógyulás is. Vagyis adott esetben valóban minimalizálni kell a sérülést, gyulladást és/vagy fájdalmat a sérülés helyszínén, de utána hosszú távú gyógyító tevékenységgel kell elősegíteni a felépülést. Ennek célja, hogy fenntartsuk vagy akár növeljük a mozgásképességet, megakadályozzuk az atrófiát, vagyis a sorvadást, visszaállítsuk az erőt, az állóképességet, elősegítsük a funkcionális felgyógyulást, és elkerüljük a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat. A sportolók esetén a rehabilitáció célja az, hogy legalább olyan minőségben tudják folytatni az edzést és a versenyzést, ahogyan azt előzőleg tették. 

A sportsérülések szakszerű terápiájában a kockázati tényezők későbbi megelőzésére is koncentrálni kell. Ilyen lehet például a túledzettség, a szorongás, a nem megfelelő edzésmódszer, sportszer, és akár olyan – viszonylag távoli – faktor is, mint az alvászavar. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat is korrigálni kell, mint például a lúdtalp, a gerincdeformitások. 

– A kezeléseknél is számos szempontot kell figyelembe venni – mondja Páll doktor. – A konzervatív kezelések között alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést, például fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, akár injekciós formában, és strukturális kezelést, például hialuronsav-tartalmú injekcióval, orvosi kollagén­injekcióval. A funkcionális gyógy­torna pedig minden páciensnél elengedhetetlen, egyes esetekben azonban mindent összevetve a műtét a leginkább járható út. A cél mindenképpen egy funkcionálisan, jól használható testrész, a kiegyenlített, biztonságos teljesítmény elérése és a visszaesés, újabb sérülés elkerülése. 
Forrás: Diéta és Fitnesz