Roncsokból álomautók: veteránjármű találkozó Mosonmagyaróváron - Sok-sok fotó

Tizenkettedik alkalommal szervezte meg szombaton a Mosonmagyaróvári Veteránjármű Egyesület 2012 a Mosonmagyaróvári Veteránjármű Találkozó és Alkatrészbörze elnevezésű rendezvényét a Wittmann parkban.

– Idén az egész Dunántúlról érkeztek járművek, illetve néhány Szlovákiából is – tudtuk meg a szervező civil szervezet vezetőjétől, Neuberger Tamástól, aki öt veteránautó büszke tulajdonosa. Közülük egy 1979-es Mercedest és egy 1994-es Porsche 968-ast hozott el a rendezvényre, utóbbiról elmondta, hogy hatvanadik születésnapjára lepte meg vele magát.

– A veteránautóimat válogatott szakemberek javítják, igényes autójavítók, erre kényes vagyok – fűzte hozzá az igazságügyi gépjárműszakértő, aki idén lett a harminc tagot számláló Mosonmagyaróvári Veteránjármű Egyesület 2012 elnöke.

A találkozó verseny is egyben. A veteránjárműveket szakmai zsűri értékeli, figyelembe véve küllemüket, hogy az eredeti állapotukat mennyire sikerült megtartani. A közönség is megszavazhatja a kedvencét. Ebben egy országosan is egyedülálló program segít: QR-kód által választhattuk ki a kategóriákban a favoritokat.

Virág Tamás szervező tájékoztatása szerint az árnyas fák alatt 61 keleti és 120 nyugati autó, 49 keleti és 13 nyugati motorkerékpár, 15 segédmotorkerékpár, 6 csónak gyűlt össze, egyéb kategóriában például egy Ikarusz buszt és két régi babakocsit is beneveztek.

– Egy Mosonmagyaróvár melletti erdőben láttam meg először ezt a Citroën Méharit, ami egy roncs volt. Nyomozni kezdtem, ki lehet a tulajdonosa. Kiderült, hogy egy Bécsben élő nemesi család idős tagja. Felkerestem, és azt mondta, ha visszahozom az életbe, nekem adja. Ez hét éve volt. Azóta teljesen felújítottam jómagam – számolt be büszkén az egyébként matematikus Tamás az 1977-es veteránautójáról, amiből jelenleg csupán kettő van hazánkban.

A mosonmagyaróvári Niederhoffer Béla csónakmotorokat gyűjt és restaurál, közülük 22-t állított ki. A győri Varga Péter egy családi ereklyével érkezett: Karsai Béla építette az ötvenes években azt a csónakot, amelyet édesapjától örökölt. A Gyurikám nevű vízi járművet nagy becsben tartják.