Lágyan mozdul a kéz - Élményfestés Győrújbaráton

Van, aki gyerekkorában készített képet, van, aki rendszeresen alkot, de ha a kívülálló csak az elkészült alkotásokat látja, nem tudja megmondani, ki melyik kategóriába tartozik. Mindegyik sikeres lesz a foglalkozást vezető tanár jóvoltából.

Anna az Alföldről költözött Kajárpécre 2013-ban. Nem talált munkát, azóta a festészettel foglalkozik. Nem csak hobbiból fest, ez az élete. A szegedi Tömörkény művészeti szakközépiskola elvégzése után mester szakos vizuális és környezetkultúra tanári végzettséget szerzett. Művészeti iskolában tanított, amit nagyon szeretett. Mostanában Olaszországban vannak kiállításai. 

– Imádok akvarellel dolgozni, az az én világom. Az élénk, ropogós, üde színeket kedvelem. Az impresszionista, realista vonalat képviselem. Munkáim fotorealisztikusak, aprólékosak, részletgazdagok. Természetközeli embernek tartom magam, kedvenc témáim a tájképek, virágok, állatok – mutatta be magát röviden Anna, aki most már nem csak saját alkotásokkal büszkélkedhet. Lakóhelyén és környékén lassan híre megy foglalkozásainak, várólisták vannak, annyian szeretnének leülni a festővászon elé. Hogy mi a titka? Anna lépésről lépésre segít elkészíteni a képet. Felrajzolja mindenkinek az alapot, elmondja melyik színt mivel kell keverni, milyen arányban, melyik ecsettel hogyan kell dolgozni. 

– Nem maradnak magukra a vászonnal, az ecsettel, a témával, ott vagyok segítségként. Ha látom, hogy elakad, vagy bizonytalan valaki, akkor általam erőt merít, tőlem segítséget kap és tovább tud lépni. Gördülékenyen, szépen eltelik a három óra, s a végén örömmel mennek haza az alkotásukkal. Elégedettek, mert sikerélményük van. Pozitív megerősítést kapnak az alkotással. Bár a minta mindenkinek ugyanaz, az alkotások mások. Mindenkinek tükröződik benne a személyisége – szögezi le Anna.

Szülők és gyerekek együtt vesznek részt a foglalkozáson, de nem egymásra, hanem saját munkájukra figyelnek. – Ez is a célom. Ha szülő érkezik a gyermekével kérem, hogy ne a gyermek munkájával foglalkozzon, arra ott vagyok én. A szülő is élje meg az alkotást. Kapcsoljon ki, merüljön el önmagában, a munkájában, mert ez nagyon jó szellemi felfrissülés. Itt önmagunk lehetünk – állapította meg a művésznő.

A 12 éves Amanda édesapjával, Huszár Péterrel együtt érkezett a foglalkozásra.  A kislány régóta szeret festeni, rajzolni, lakberendezőnek készül. Ő már gyakorlottan bánik az ecsettel, több foglalkozáson is részt vett. Édesapja az előző alkalommal még csak megfigyelőként volt jelen, most azonban már ecsetet is ragadott. Nem bánta meg, nagyon élvezte. 

– Furcsa volt beülni a festésre. Magamtól nagyon nehéz lett volna elkészíteni a képet, de így, hogy folyamatosan kapjuk az instrukciót, nagyon jól lehet haladni. Megvan a van sikerélmény, hogy én is meg tudom csinálni. A nappaliba kerül Amanda képei mellé. Jövünk legközelebb is ha lehet – árulta el munka közben Péter.

Dia és Anikó jókedvűen dolgoznak egymás mellett. Közben kicsit évődnek egymással. 

– Nagyon jó itt lenni, jó hangulatban telik az idő. Munka közben beszélgetünk, támogatjuk egymást, de jókat nevetünk is közben. A szürke hétköznapokból egy kellemes kikapcsolódási lehetőség számunkra. Kiélhetjük kreativitásunkat. Itt csak arra összpontosítunk, hogy sikerüljön a kép és végén sikerélménnyel távozunk. Itt elkészítjük otthon pedig gyönyörködünk benne – mondják a hölgyek.