Erről írtunk - 40 éve gondban volt a mosonmagyaróvári konzervgyár

60 éve írtuk - Iskolaépítkezés gondokkal

Sok-sok utánjárás eredményeképpen Kismegyer kapott a városi tanácstól háromszázharmincezer forintot, a község lakói megszavaztak nyolcszázezer forint értékű társadalmi munkát, s ez éppen elegendő lenne ahhoz, hogy fél év alatt elkészüljön a két tantermes iskola és hozzá egy pedagóguslakás. Egy hónappal ezelőtt hozzá is kezdtek az építkezéshez, szombat délután és vasárnap délelőttönként húsz-huszonöt család munkája nyomán eddig elkészült az alapozás a föld színéig. A tanácsi tatarozó vállalattól kapott kilencvenhat köbméter kavicsból feldolgoztak hetven köbmétert. Az öntöde és Kovácsoló Vállalattól kaptak betonkeverő gépet, a Növényvédő Állomás, s egy alkalommal a tsz segítségével megoldódott az építkezéshez szükséges víz előállítása is.

Csiszár Béla kismegyeri kőműves szakember társadalmi munkában irányítja, segíti a munkát, mely kétsajnálatos körülmény miatta fenti pozitívumok ellenére is lassabban halad a tervezettnél. Az egyik: az említett huszonöt család körülbelül egynegyede a kismegyeri lakosságnak. Ők valóban szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoznak. A másik hányad viszont elzárkózik a társadalmi munkától. Holott aligha van olyan család, ahol a gyerek, vagy unoka ne lenne általános iskolás korú, s akiknek ne lenne érdekük, hogy hosszabb utazástól megkíméljék őket. A másik hátráltató ok az, hogy bár a pénz rendelkezésre áll, nem tudják elkölteni, mert nem jutnak épületanyaghoz, téglához. Pedig egy kicsit több belátással mindkettő kiküszöbölhető lenne. Mert nemcsak arról van szó, hogy így elhúzódik az építkezés, hanem arról is, hogy az őszi, téli, esős-havas időkben tönkremegy az eddig elkészült munka is, ha nem tudják tető alá húzni.

40 éve írtuk - Uborkapótló zöldparadicsom

Megszoktam már, hogy más esztendőkben ilyenkor tájt több tehergépkocsi álldogál, vagy éppen lerakodik a mosonmagyaróvári konzervgyár udvarán. Idén viszont ottjártamkor eléggé üres volt a rakodótér. –Sajnos, ez nemcsak a pillanatnyi helyzet – mondta Halmos Attila, a konzervgyár főmérnöke. – Most volna az uborkafeldolgozás főidénye, de kevés az alapanyagunk. Pedig év elején biztató volt a helyzet. A fogyasztási szövetkezetek közel háromezer tonna uborka szállítására kötöttek szerződést. Mi úgy terveztük, hogy ebből kétezerhétszáznyolcvan tonnát biztonsággal fel tudunk dolgozni. Ám a szárazság ezt a növényt eléggé károsította, így jelenleg a tervezett mennyiségnek csak mintegy negyven-negyvenöt százalékát vettük át. Ráadásul a kilátásaink sem túlságosan biztatóak. Pontosan becsülni a beérkező termést nem lehet, hisz legtöbb partnerünk több csatornán értékesít, vagyis esetleg nyersen exportálja, esetleg más konzervgyáraknak az ország távolabbi részeibe, illetve a kisebb megyei feldolgozóüzemekbe is szállít uborkát, mert a jövőben beérkező mennyiség is egyrészt az időjárás, másrészt az áfészek szerződéses fegyelmének függvénye. A mosonmagyaróvári konzervüzem számára meghatározó az uborka, hisz a belőle készült termékek zöme külföldi piacokon értékesül.

Hatszáz tonna üveges, savanyú uborkát tőkés piacokra szállítanánk, kétezer tonnára a szocialista országok volnának a vevők, ezenkívül mintegy nyolcszázötven tonnányi mennyiségre a hazai fogyasztás tart igényt. – Ehhez még hozzátehetem – jegyezte meg a főmérnök –, hogy 2600 tonnányi vegyes darabos savanyúságot is gyártanánk szocialista exportra és ennek a terméknek is mintegy egyharmad része uborka. Mint említettem már, a tervezett mennyiségnek még fele sem érkezett be hozzánk. Mi viszont úgy számolunk, hogy húsz-harminc százalékos lemaradást is csak nehezen tudnánk már pótolni.

Természetesen nemcsak most láttuk, hogy kevesebb lesz a reméltnél az uborka. Éppen ezért már a feldolgozási idény elején kértük a fogyasztási szövetkezeteket, hogy vásárolják fel a termelőktől a görbe, göbös uborkát is, melyet többletmunkával ugyan, de vágott savanyúságként fel tudunk használni. A hazai ellátáson túl, szeretnénk az exportból is minél többet teljesíteni, hisz ellenkező esetben partnereket veszíthetünk. Sajnos az uborkának nemcsak a mennyisége kevesebb, de a minősége is rosszabb, mint az előző esztendőkben. A külföldi (főként a tőkés) partnerek minőségi igényei viszont növekedtek. Már nemcsak azt írják elő, hogy súlyra mennyi legyen az uborka egy-egy üveg savanyúságban, hanem gyakorta még a darabszámot is. Éppen ezért a gyáron belül ismételten osztályoznunk, válogatnunk kell. Természetesen az üzemben tisztában vannak azzal, hogy a szerződött uborkamennyiség hetven-nyolcvan százalékára sem nagyon számíthatnak már. Éppen ezért elhatározták, hogy a Balaton salátában az uborka egy részét zöld paradicsommal helyettesítik. – Sajnos az előrejelzések szerint paradicsomból sem számíthatunk jó termésre – mondta a főmérnök. – Az üzemek jelzése szerint apró, s nem nőtt meg eléggé a paradicsom. A feldolgozását e hónap 4-én kezdtük, de általában csak kisebb mennyiségek érkeztek be hozzánk. Paradicsomból mintegy nyolcezer-háromszáz tonna feldolgozásával számoltunk, de jelenleg úgy látjuk, hogy csak mintegy hatezer tonna beérkezésére van remény.

20 éve írtuk - Rekorddöntögető szélsőségek

Tavaly éppen ezen a napon százak és százak vonultak ki a győri Rábához, fényképezőgéppel és fagyival a kézben. Beindult az árvízturizmus, míg a kevésbé áldásos helyeken - mint például Szőgyén - otthonok mentek tönkre. Ma is szinte rekordokat döntöget a Duna és a Rába vízállása, az utóbbi szintje Győrnél tizede a tavalyinak. Ettől függetlenül még idén sem lehet kizárni, hogy árhullám következik, hiszen a vízszint nem a naptárnak, hanem az időjárásnak engedelmeskedik. Tavaly augusztus 15-én a Duna Dunaremeténél 523 centiméter volt, a Rába szintje Győrnél ugyanennyi. A folyók ezután még több mint két métert emelkedtek. Ezzel szemben tegnap reggel a Dunát 78 centire mérték, a Rábát pedig 48-ra. Az időjárás - mint azt tegnapi számunkban megírtuk - már a hajókat is veszteglésre ítéli, miközben azok a lakók vagy vállalkozók, akik a hullámtérbe építkeztek, most bizonyára fellélegeztek a tavalyi árvíz után. Az alacsony szint azonban - egyszerűen fogalmazva - akkor volna ideális, ha a part menti védőköveket éppen ellepné a víz, vagyis másfél méterrel lenne magasabb, mint jelenleg.

Janák Emil,a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója elmondta: semmi meglepő nincs abban, hogy a vízszint egy éven belül különböző előjelű rekordokat döntöget, így volt ez például 1991-ben is. Ha az égiek úgy akarják, egy nagyobb csapadékmennyiség még akár ebben az évben is árhullámot indíthat. „A kormány minden feltételt biztosít az évszázad legnagyobb árvizének leküzdéséhez. Hússzor-harmincszor annyi víz érkezik a Duna főmedrébe, mint általában. Mindenkinek részt kell most venni a védelemben, aki képes rá, akinek lehetősége van rá."

KÓRÓDI MÁRIA KÖZLEKEDÉSI ÉS VÍZÜGYI MINISZTER NYILATKOZATA A KISALFÖLD 2002. AUGUSZTUS 15-I KIADÁSÁBAN.

A magas vízszint ellen nem lehet műszaki megoldásokkal küzdeni, ám az alacsony ellen igen. Mint tavaly augusztusban Eredics Imre alpolgármester nyilatkozta lapunknak, a szintszabályozás lenne a kulcsa nemcsak a vízi forgalom alapvető működésének, hanem például annak is, hogy a folyók városában igazi vízi élet és víziturizmus alakuljon ki. Janák Emil elmondta, a Miniszterelnöki Hivatal kiírt egy pályázatot a vizek rehabilitációjára, amelynek elbírálása során azt vizsgálja, hogy mely térségeknek van legfőbb szükségük az ökológiai átjárhatóság megteremtésére. A rehabilitáció itt az ötvenes évekbeli természetes állapotok visszaállítását jelenti az alacsony vízszintek esetében. Győr és a szigetközi települések önkormányzatai is pályáztak , a bizottság szeptemberben dönt. Janák Emil szerint lehetőség van arra, hogy még idén elkezdődjön a tervezés, s ha a hatástanulmányok is készen állnak, a torkolattól Rajkáig terjedő szakaszt átölelő beruházás mintegy három-négy évet venne igénybe. A rehabilitáció költségeiről a tervek elkészülte után érdemes beszélni az igazgató szerint, de szükség esetén európai alapokhoz is fordulhatnak a települések.