A hét embere - A mosonmagyaróvári Karsai Zoltán a legerősebb tűzoltó

Erejüket, kitartásukat és állóképességüket egyaránt bizonyították azok a magyar és külföldi tűzoltók, akik emberfeletti küzdelemben mérték össze gyorsaságukat a szombathelyi TFA-FCC Hungary, azaz az ország legerősebb tűzoltója nemzetközi tűzoltóversenyen. Ezúttal 91 versenyző küzdött a legjobb címért, köztük három nő is, a hazai tűzoltók mellett Horvátországból, Lengyelországból, Szlovákiából és Ausztriából is érkeztek a viadalra. A magyar győztes címet a hivatásosok kategóriá­jában Karsai Zoltán tűzoltó törzsőrmester nyerte el, aki a Mosonmagyaróvári Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon szolgál 2011 óta. 

– Milyen próbatételek várták a TFA-FCC Hungary versenyen indulókat? 
– Ez egy összetett verseny, két pályával. Az első pályán a versenyzőnek fel kellett futnia egy tizenkét méter magas állványra, teljes felszerelésben – teljes légzésvédelemmel, bevetési csizmával, védőruhával, sisakkal és kesztyűvel –, egy huszonöt kilogrammos tömlőt cipelve, s egy tizenhat milliméteres kötél segítségével felhúzni két tekercstömlőt. Ezt követően egy négykilós kalapáccsal kellett egy hatvankilós gerendadarabot félméternyit arrébb kalapálni, majd két, nyomás alatt lévő C tömlőt kihúzni, egy csapóajtón átmenni és egy céltáblát kilőni a sugárral. Utána következett az, amitől sokan tartanak: egy nyolcvan kilogrammos bábut kellett behúzni a célba negyvenöt méteren. A második versenypálya kicsit technikásabb, ezt már légzésvédelem nélkül teljesítettük. Itt egy öt kilo­grammos kalapáccsal ütöttünk ötven-ötven leütést, majd két, egyenként tizenöt kilogrammos kofferrel kellett megkerülni egy bóját, minél gyorsabban. Nagy kihívást jelentett a két darab B tömlő összetekerése, az nincs megszabva, hogy hogyan, a lényeg, hogy beférjen a ládába. A legtöbb versenyző, akinek jó fizikuma is van, ezzel küzd meg a leginkább, mert sokszor annyira bele lehet fáradni az előtte lévő próbákba, hogy itt könnyű tévedni. A két pályának az összeadott eredménye alapján dől el, ki nyeri a versenyt. 

– Még milyen versenyeken teszi próbára tehetségét, ügyességét, gyorsaságát? 
– Ami számomra kedvelt verseny, az a tűzoltósport. Minden évben szerveznek vármegyei versenyt a városok között, a hivatásosok küzdenek meg egymással. Tizenkét év alatt már jó néhányszor részt vettem ezeken a megmérettetéseken. Tavaly egyéniben a megyeit meg is nyertem. Csapatban voltunk elsők és harmadikok is a megyein, változó, melyik csapat hogy tud az adott évben felkészülni. Van országos tűzoltósportverseny is, a megyei válogatottal nyertünk több országos első helyet. Reméljük, idén is sikerül. Szeptemberben lesz a vármegyei próba, ahonnan a tíz legjobb mehet tovább az országosra. 

– Hány év tűzoltói munka, mennyi gyakorlás van e mögött a nagyszerű eredmény mögött? 
– 2011 óta vagyok tűzoltó, ez az ötödik versenyem volt. A kondit csak a tűzoltóságon nem lehet megszerezni, otthon, szabadidőben kell azért tenni, hogy valaki ezt az erősséget elérje. A tömlőtekerésre szoktam kicsit többet készülni. 

– Hogyan, miként választotta ezt a szép hivatást? 
– Nálam ez elég érdekesen alakult. 2010-ben az egyik ismerősöm ajánlotta, aki itt dolgozik, hogy ez egy jó hely, változatosak a feladatok, és a tűzoltók egy összetartó társaság. Fiatalon úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Megpróbáltam, és megszerettem ezt a hivatást, a csapatot. 

– Milyen feladatai vannak? 
– Minden tűzoltóságon, így nálunk is három csoport van, a csoportokon belül megvannak a beosztások. Én különlegesszer-kezelő vagyok, ami Mosonmagyaróváron a létra, amit magasból való mentés során, favágásokkor használunk, vagy a többszintes társasházak- és csarnokok tűzoltására, vagy akár magasból felderítésre. 

– És miért jó tűzoltónak lenni? 
– Nagyon szeretem a kollégái­mat, velük jól érzem magam. Ezen túl meg egy nagyon szép dolog, hogy az embertársainkon tudunk segíteni, ha bajba kerülnek.