A kamasz-panaszokról beszélgettünk a soproni pedagógiai szakszolgálat pszichológusával

• Horváth-Szarka Orsolyával, a soproni pedagógiai szakszolgálat pszichológusával arra kerestük a választ, hogy szülőként hogyan segíthetjük, támogathatjuk kamaszainkat az útkeresésben úgy, hogy közben a bizalom se sérüljön és az erős kötelék is megmaradjon.

- A serdülőkor a gyermekkort követő életszakasz, amely kulcsfontosságú a pszichoszociális fejlődés szempontjából. A serdülő ebben az időben válik testileg, szellemileg és érzelmileg is felnőtté - kezdte a szakember. A klasszikus elméletek ezt a kort 12 és 18 év közé teszik, a gyakorlatban viszont azt tapasztaljuk, hogy ez egy kicsit előbbre tolódott, gyakran 9-10 éves korban elkezdődik és elhúzódhat egészen 22-23 éves korig - tette hozzá.

Kamaszkorban az egyik legijesztőbb és legszembetűnőbb változás a külsőben mutatkozik meg. A test átalakul, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek. Ebben az időszakban érik az agy prefrontális része is, ami a logikus és kritikus gondolkodásért felelős. Míg korábbi életkorban a gondolkodás gyakran érzelem vezérelt, ebben az időszakban előtérbe kerül a racionális gondolkodás.

- Amikor azt tapasztaljuk, hogy kamaszunk ránk vágja az ajtót, beviharzik a szobájába és látszólag logikátlan döntéseket hoz, gondoljunk arra, hogy gyermekünk idegrendszere azt a feladatot tanulja, hogyan gondolkodjon felelősségteljesen - mondta a szakember. Kiemelte azt is, hogy a serdülők ebben a korban mennek át az identitáskrízisen is, ami azzal jár, hogy különböző szerepeket aggatnak magukra. Így próbálnak olyan emberré válni, amelyet elfogadnak önmaguktól és a környezetük is elfogadja. Az a serdülő, aki lázad egészséges kamaszlelkületű gyermek, nem szemtelenségből teszi, ez hozzá tartozik az érési folyamathoz. - Hangulatingadozáskor segíthet, ha azt az érzelmet kommunikáljuk feléjük, amit látunk rajta. Ne minősítsük vagy adjuk hozzá a saját gondolatainkat, pusztán az érzelmet közvetítsük - tette hozzá.

Ahhoz, hogy ezt az időszakot mindenki átvészelje elsősorban a szülő empátiájára és támogatására van szükség, arra, hogy elfogadja, gyermekének ebben a korban sokkal több önállóságra, türelemre van szüksége.