Varázsvilág filccel, homokkal, Lego-figurákkal – nem ismer határt a győri Papp Norbert, ha művészetről van szó – videó, fotók

• Papp Norbert munkásságának a realitás sem szab határt, legújabban a virtuális valóságban is alkot.
• Úgy érzem, mintha több nyelven beszélnék. Egyik témához jobban illik a vonalvezetés, a másikhoz az olajfestészet - mondja a győri művész.

– Azóta csinálom, amióta mozog a kezem. De a kamaszkoromban billent komolyabb irányba. Sok képregényt olvastam, nagyon tetszett a vizuálisan erős megjelenítés. Aztán gazdagon illusztrált fantasyt olvastam, és elkezdtem másolni őket. Akkor alakult ki ez a szürreális világkép-­ábrázolás. Azóta rengeteg az inspiráció: a meditáció, a különböző önismereti utak, és transzlégzéssel is foglalkozom mostanában. Sokkal természetesebbnek érzem az itt töltött időt, mint amikor csekket adok fel a postán vagy bevásárolok. Ha olajjal festek, különösen lelassul a világ.

A festmények, ecsetek és oldószer a szekrények tetejére költöznek nappalra, amikor Norbert gyermekeié a terep. Ennek ellenére nem akadályai, hanem inspirálói a műveknek a picik. Amikor belépünk, épp Lego-festmények hevernek az utolsó ecsetvonásokra várva. Norbert azt mondja, visszarepítik a gyerekei a saját kis korába, így jó és rossz egyaránt előjön az emlékeiből. A Lego-fonalon elindulva most tervezi, hogy több játékot is megfest, a következő talán G.I. Joe lesz.

– Amikor végeztem a középiskolában, nem vettek fel a felsőoktatásba, egy győri grafikai stúdióba viszont igen, bár tapasztalatom nem volt. Ott dolgoztam nyolc évig, és a gyakorlatban tanultam a többiektől. Később úgy éreztem, inkább festeni szeretnék, és szépen lassan kikoptam onnan. Ennek 15 éve. Mindig van megbízás, festmény, homokanimáció, illusztráció, CD-borító... Rákász Gergely koncertjeinek vizuális hátterét is én készítem. Vállalkozóként nehéz tervezni a bevételt, de a változatosság jólesik.

 Saját technikát kísérletezett ki a homokanimációhoz: szintetizátorállvány, televízió és mikrofonállványra rögzített kamera adja a felszerelését. Lassan tíz éve Novákfalván csodálkozott rá erre a technikára, amikor a művésztelepre valaki elhozta az asztalát, hogy mindenki ki tudja próbálni. – Este elkezdtem, és reggelig mellette álltam. Szeretem benne, hogy a kezemmel csinálom. Talán a szobrászok érzik még ezt: fogják az anyagot, és ez máshogy mozgatja a fejemben a fogaskerekeket. Egymást követik a képek, és ez jó kis agytorna.

A BioMio csomagolásmentes boltban található kiállításán is ezerféle stílussal találkozik a szemlélődő: francia szecesszió­tól a nonfiguratív vonaltechnikákig, a vibráló neonszínektől az egybeolvadó akvarellig. – Úgy érzem, olyan, mintha több nyelven beszélnék. Van olyan téma, amit jobban meg lehet fogalmazni egyik vonalvezetéssel, van, amit inkább a klasszikus olajfestészettel. Aztán a szürreális képekhez szürreális megoldás is kell. Miért tenném le a voksomat egy mellett, ha egyszer az kell, egyszer meg más. Klasszikus galériások, idősebb művészek mondják, hogy ez így nem jó. De nincs szívem ahhoz, hogy a többit ne csináljam.

2011-ben voltam először Ozora Fesztiválon, és megérintett az a művészet, ami éjszaka is él. Hazamentem, és azonnal szereztem UV-filcet és -lámpát. Nagyon szeretem, mert még egy megfogalmazás. Az UV-réteg azt a plusz-energiaragyogást hivatott nálam szimbolizálni, amit egyébként nem látni, amit belső utazás során lehet megtapasztalni.