Biciklizéssel szaporítja pénzét a ménfőcsanaki kisdiák

– A Jézuska 2021 karácsonyára egy kilométermérőt hozott Dávidnak – avatott be a büszke édesanya, Emese. – A fiunknak odaadjuk vasárnaponként azt a pénzt, amit a héten nem benzinre költünk, mert bicajjal megyünk.

– Hála istennek van autónk, és nem anyagi okokból hanyagoljuk, hanem azért, mert egészségesen szeretnénk élni. Tisztább levegő, frissebb test, jobb keringés – hangsúlyozta az édesanya lapunknak. – Természetesen nem erőltetjük, betegen, esőben, mínusz tíz fok alatt mi sem tekerünk. „Sígatyában” nem fázunk, arra pedig a hideg időben külön figyelünk, hogy a levegőt orron beszívjuk, szájon kifújjuk, akkor elkerülhető a megfázás. 

A büszke édesanya elmondta azt is, hogy már 1247 kilométernél jár Dávid. Nem titkolt szándékuk, hogy tippet adjanak az ötlettel másoknak. Dávid ötös matematikából, pontosan kiszámolja, mennyi az a pénz, ami így nem üzemanyagra megy el, ezért ezt ő költheti el arra, amire akarja. 

– Korábban a hatósági áras tarifa 350 forint volt tíz kilométer után, aztán a fiam nagyot nézett, amikor hirtelen 500 forintra emelkedett az összeg – említette az édesanya. – Dávid gyorsan kiszámolta, hogy ha mindennap bicajjal közlekedik, akkor minden hétvégén elmehet a győri trambulinparkba, ahová 2500 forint a jegy. Én csak támogatni tudom a fiamat. A matekban és a tekerésben is. És akkor is büszke vagyok rá, ha pihen. Ez nagy kincs a sokszor teljesítménykényszeres világunkban. 

Dávid hozzátette, hogy a marcalvárosi általános iskola otthonuktól több mint 4,5 kilométerre fekszik, vagyis az út oda-vissza nagyjából 10 kilométer. Dávid minden egyes nap reggel 7 óra 20 perc körül indul el otthonról, s hamar beér az iskolába. Nem mindennap jár kerékpárral, hetente 3–4-szer, hiszen nem az a lényeg, hogy erőltessék a dolgot. Olyan is van, amikor kocsival közlekednek, mert például cipekedni kell. A fiúnak tavasszal eltört a keze, így hosszú idő kimaradt, nyáron pedig ugye nincs iskola, de így is összehozott novemberig száz kilométert. Az iskolaválasztásnál is szempont volt, hogy elérhető legyen az intézmény kerékpárral. 

A fiú hozzátette: ha áll a sor reggelente Ménfőcsanaknál, akkor bizony örömmel suhannak el mellettük. A családnak az a tapasztalata, hogy nem számottevően gyorsabb az autó, mint a kerékpár, legfeljebb egy-két perccel érnek később a céljukhoz. Beszélgetésünk összegzése az volt: ha jó idő van, miért ne használnának kerékpárt? 

Végül a nyolcéves Németh Dávid tavaly körülbelül ötvenezer forintot gyűjtött azzal, hogy az autózás helyett inkább kerékpárral jár iskolába. Az összeg több is lehetett volna, de a kéztörése miatti lábadozás és a nyári szünidő kimaradt.