Bölcsőben ringott, most már ő faragja: Szekrényt készít zongorából a fiatal győri Herman Brájen

Herman Brájen egy győri tízemeletes házban lakik az édesanyjával és a testvéreivel. Kicsi kora óta érdekelte minden, ami fából készül. A lakásban itt is, ott is fellelhető keze munkájának nyoma. A praktikus, mennyezetig érő konyhabútort tizennégy évesen készítette. Természetesen nem a lakásban, hanem a nagymama gönyűi kertjében álló, műhelyként használt fa kerti pavilonban dolgozik, amit imádott édesapjával építettek néhány évvel ezelőtt. Valószínűleg tőle örökölte kézügyességét, kreativitását, szorgalmát. 

Édesapja büszke lenne rá, de sajnos már csak az égből kísérheti figyelemmel fia munkáját. Másfél évvel ezelőtt váratlanul elhunyt. Azóta Brájen tanulmányai mellett mindenben segíti édesanyját két sérült testvérének nevelésében, mellette pedig az álmait is igyekszik megvalósítani. Pedig nem indultak simán a középiskolai tanulmányai. 

Szülei elektrotechnikus-iskolába íratták, de két év után rá tudta venni őket, hogy engedjék át az asztalosiskolába, mert őt a fával való munka érdekli. Így most szeptemberben a második évet kezdi asztalostanulóként. 

– Amikor a faházat készítettük édesapámmal, nagyon megtetszett a fával való munka. Először kis dobozokat, virágtartókat készítettem, aztán faragásokat csináltam. A nagybátyám elvitt egy komoly asztalosműhelybe, ahol nézelődhettem, megismerkedhettem a fortélyokkal. Magával ragadott ez a világ, évek óta járok oda, elleshettem, tanulhattam a bútorkészítés fogásait – meséli Brájen, akit leginkább maga az alkotás bűvöl el.    

– Amikor az ember átad egy munkát, nagyon jó látni, hogy elégedettek vele és örülnek neki. Nemrégen korhadt gerendákból készítettem asztallapot. Más eltüzelte volna, de így egy szép használati tárgy lett belőle. Sokszor, ha meglátok egy fát: kell, mert fa! Még nem tudom, mi lesz belőle, de valamire majd jó lesz. Az is nagy divat, hogy régi, rossz bútorokat újrahasznosítanak. Jelenleg egy régi, rossz zongorából készítek éppen szekrényt – mondja Brájen. Azt már édesanyja teszi hozzá, hogy neki is csinált már a fia asztalt egy Duna-parton talált hatalmas farönkből. – Ő már látta benne a lehetőséget.

Hazacipelte, megtisztította, faragott hozzá egyedi lábat, most már csak az üveglap hiányzik róla – mesélte édesanyja. Brájen szabadidejében szívesen farag. Most éppen egy lófejen dolgozik, de édesapjának is készül faragott síremlék. 

– Bölcsőt sem csináltam még, talán egyszer láttam egy múzeumban, de engem is bölcsőben ringatott az édesanyám. Amikor elvállaltam az elkészítését, megterveztem, kiszámoltam az anyagmennyiséget. Nézegettem az interneten képeket, majd a fejemben összeállt mintát először megrajzoltam papírra, aztán leszabtam az anyagot, felrajzoltam a fára és kimartam a logót és a mintát is. Szeretem, ha egyedi, amit csinálok – jelentette ki Brájen, akinek az álma egy saját vállalkozás, ahol fával dolgozhat.