Ismerjék meg a magyarbarát osztrák rendőrt!

• Wolfgang Bachkönig a dokumentumkötetekben a történelmi események politikától független, civil alakítóit mutatja meg.
• A köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.

Wolfgang Bachköniget, a Burgenlandi Tartományi Rendőr-főkapitányság nyugalmazott főfelügyelőjét a magyar történelem sorsfordító eseményeinek kutatása, ausztriai megismertetése és német nyelvű publikálása érdekében végzett munkája elismeréseként Áder János korábbi köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. A volt rendőrtiszt Magyarország bécsi nagykövetségén Nagy Andor nagykövettől vehette át a kitüntetést, amihez Hans Peter Doskozil, Burgenland tartományfőnöke is gratulált, aki jól ismeri és szintén nagyra becsüli a munkásságát.

Wolfgang Bachkönig hat könyvet írt, melyek a hidegháború különböző korszakait ölelik fel, a vasfüggönyről és annak rettenetes valóságáról szólnak. Az egyik kötet az 1956-os magyar felkeléssel foglalkozik, egy másik, vaskosabb, 1989 nyarának történéseit dolgozza fel sok-sok fotóval. Főként ezért a két munkájáért kapta a köztársasági elnöktől az elismerést.

Kitelepítették a családot

– Mondhatjuk úgy, kétszeresen is érdekelnek a Magyarországgal kapcsolatos dolgok. Negyvenhárom évig dolgoztam a burgenlandi csendőrségen, majd rendőrségen, hat évig sajtószóvivő voltam, így a munkám miatt is követtem a határtérségben történteket. Rendszeres volt az együttműködés a Győr-Moson-Sopron megyei rendőri vezetőkkel, több közös programot szerveztünk a magyar kollégákkal. A másik ok a családi kötődés – kezd a történetbe a nyugalmazott rendőrtiszt, aki egy igazi magyarbarát osztrák. Elmeséli, hogy édesanyja Balfról származik, 1946-ban telepítették ki a családot, de szerencsére sikerült a határ közelében, Ruszton (Rust) letelepedniük, így tudták ápolni a magyar kapcsolatokat.

– A nagyszüleim sokat meséltek a kitelepítésről, arról, hogy miként zajlott és mennyire mély traumát jelentett számukra. Mindig érdeklődve hallgattam ezeket a történeteket, és egyre nagyobb együttérzés alakult ki bennem. Ugyanakkor maradt egy sor kérdés is, amikre később, felnőttként kerestem a válaszokat – magyarázza, miért gondolta úgy, hogy meg kell írnia ezeket a könyveket. Egy régi emléket is felelevenít, az első soproni látogatását. Ez 1963-ra datálódik, a Soproni Ünnepi Hetek alkalmából nyitották meg a magyar határt. Édesapja taxis vállalkozóként szolgálati útra érkezett, a család pedig rokonlátogatásra használta fel az alkalmat. Megdöbbentette a szigorúan őrzött magyar határ látványa, a sok felfegyverzett határőr és az a szenvtelen, rideg mód, ahogyan végezték az ellenőrzéseket.

Személyes történeteket vetett papírra

Ez a zord kép 1989 augusztusában változott meg, amikor Magyarország megnyitotta a keletnémet menekülők előtt a határt. Rendkívül nagyra értékeli ezt a tettet, azóta is tisztelettel tekint a páneurópai pikniken szolgálatot teljesítő magyar határőrökre és vezetőjükre, Bella Árpádra, akihez immár személyes barátság köti. Akkoriban a burgenlandi csendőrparancsnokságon dolgozott, onnan követte az eseményeket. A lakosság nagy fokú empátiája is maradandó nyomot hagyott benne, a határ mindkét oldalán megmozdultak a civilek, hogy segítsék a menekülőket. – Ezek mind olyan élmények, amik egy könyv hasábjaira kívánkoznak – mondja meggyőző mosollyal, majd hozzáteszi, nem volt egyszerű megtalálni azokat a személyeket, akik nemcsak részesei voltak az eseményeknek, hanem a nagyközönség számára is érdekes a történetük, de végül a riportalanyok egymást ajánlották. Személyes élményeiket, saját történetüket mesélték el mindenfajta érdek és politikai motiváció nélkül.

Megváltoztatta a világot

Wolfgang Bachkönig azt mondja, nem akart senki felett ítélkezni, egy objektív képet szeretett volna mutatni az akkori világról. Felhívni a figyelmet arra, hogy 1989. augusztus 19-én Szentmargitbányánál, a páneurópai pikniken olyan dolog történt, ami megváltoztatta a világot. A média világgá röpítette a határ megnyitásának hírét, és kiutat mutatott egy szabad világ felé a valós hírektől addig elzárt keletnémeteknek. Megmutatta, milyen az, amikor az emberek maguk törik át az őket bezáró határt, a rettegett vasfüggönyt.