Régi idők kisboltjában feléled a múlt Tápon - fotók a szatócsüzletből

Baba alakú szappan 1949-ből, az izsáki állami gazdaság 1973-as, 41 forintba kerülő bora, szipka, borotvapenge, mosópor, liszt, cérna, méteráru, mázas köcsög az aludttejnek, csicseriborsó, a legendás tápi kék esszékötények, csirke­itató, szerszám – minden, ami az élethez kellett. Ott hevernek egy kicsinyke üzlet polcain, pultján. Csak állunk, és átérezzük, hogy milyen lehetett az élet a múlt század derekán. Betérő asszonyokat, dohányárut kereső férfiakat, az asztal körül rohangáló gyermekeket látunk magunk előtt. 

Szinte sosem zártak be 

– A bolt ötkor nyitott, az emberek hatra mentek dolgozni, vitték a csarnokba a tejet. Az asszonyok tíz körül elmentek főzni, akkor volt egy kis szünet. Anyósomnak hátul volt egy kis szobája, oda húzódott be, de tudja, hogy van ez falun: gyakorlatilag mindig nyitva voltunk, aki akarta, megrángatta a bejárati csengőt, akkor a mama előrejött. Este hét körül vitték a tápiak a győri csarnokba az újabb adag tejet, akkor hozták el a kenyeret is a boltunkból. Utána a férfiak még beültek hátra, egy L alakú padra beszélgetni, este tíz körül oszlott szét a társaság. Nyugodtan mondhatom, szinte sosem voltunk zárva – emlékszik vissza Farkas Jánosné Berta néni. 

Engedély a hadirokkantnak 

Az após, Farkas János az orosz hadifogságban sebesült meg, 1943-ban a látogatóba érkező felesége és kicsi lánya a komáromi kórházban egy 40 kilós, lábfejek nélküli férfit talált. Az állam a hadirokkantaknak engedélyt adott üzletnyitásra, így a tápi bolt 1944. május 1-jén fogadhatta először a vevőket, akkor még csak dohányáruval, később, 1953 decemberétől már szatócsboltként. Farkas János 1968-ban elhunyt, özvegye és fia vette át az üzemeltetést, már új helyen. Berta néni 1973-tól besegített, majd 1986-ban az üzlet élére állt. Iróniával azt is mondhatnánk, hogy a bolt megelőzte a korát: csomagolásmentesen, a fiókokból mértek ki sok mindent, az ecetet hordószám maguk savanyították. – Szerettem volna ezt az egészet megmutatni a gyermekeknek, ezért megőriztem az árukészlet egy jó részét – jegyzi meg az asszony, ahogy körbevezet minket. 

Oszter Sándor gyakori vásárló volt 

A szatócsboltot plafonig tömték áruval: a falusiak sok élelmet megtermeltek a háznál, de minden másért az anyóshoz, Bözsi nénihez fordultak. Kiszállítás még nem létezett, Bözsi néni lovas kocsival vagy vonattal Győrbe utazva szerezte be az árut, de évente egyszer, karácsony előtt Budapestre is elutazott ajándékokért. Akkor aztán kofferokkal hozták át a temérdek holmit, a zoknikat, fejkendőket, játékbabákat a győrasszonyfai vasútállomásról. 

Kérdezem, hogy emlékeznek-e neves vendégre, erre azt feleli: Oszter Sándor gyakran vásárolt náluk, szerette Tápot. 

– Nagyon örültek a helyiek, hogy újra látható az egykori üzlet kínálata, erős bennük a nosztalgia. Volt, aki Budapestről csak ezért utazott ide – mondta Dinya Nikoletta kulturális szervező. A szatócsbolt a Győri út 114. alatt található, várják a csoportokat, az önkormányzat telefonszámán (06-96/554-121) lehet bejelentkezni.