Anyák napja - Hála az édesanyai szeretetért - fotók

– „Már megjöttünk estére anyánk köszöntésére...” – ez nálunk az anyák napi himnusz – mondja lapunknak Varjasi Ildikó –, ezt énekeltem én is édesanyámnak, Ildi lányom is ezt énekelte nekem, aztán az unokáim és lassan a dédunokák is tanulgatják. 

A szülői minta öröklődik

A hajnali tulipános-énekes köszöntés után együtt mennek istentiszteletre és következik a közös ünnepi ebéd – örökölt süteményreceptekkel, amikbe legkisebb fiú létére Tomika is szívesen besegít.

A kertészkedés, a rend és a zene szeretete öröklődik, még ha egy-egy generációt átugrik is: amikor a dédi leül a zongora elé, az unokák megbabonázva figyelik. Krisztina, a picik édesanyja azt mondja, kevésbé zavarja, ha nem a legjobb a gyermeke matekból, de az fontos, hogy legyen kedves a többiekkel és ezt a családban lehet megtanulni. 

Németh Ildikó szerint a szülői minták megragadnak. – A nagymamám nyugodt természet volt és nagyon szerette a gyerekeket. Óvodáskorom óta tanítónőnek készültem, valószínűleg miatta is. Az osztályommal is tanulgattunk verset, dalt az anyukákat ünnepelni. 

A szabadhegyi családban húszévente születtek a gyermekek és minden generáció segítette a picik nevelését. Ma épp a nagymama megy az óvodába, bölcsődébe, de a dédi is szeretettel vigyáz Noémire és Tomikára. 

Megértem az aggódást és a könnyeket 

Varjú-Ardai Csilla és Varjú László a harmadik gyermeküket várják, két kisfiú: Lőrinc és Lacus után Lénárdot. Az édesanya azt mondja, mióta maga is szülő, azóta érti meg igazán az anyukáját. – Másnak könnyen mondja az ember, hogy ne féltse, nincs cukorból, de amikor az enyémről van szó, az más! Már megértem, miért aggódott értünk is annyit édesanyám, és azt is, hogy miért hatódott meg, amikor köszöntöttük. Akkor nem tudtam, miért könnyezett a versemen, csak most, hogy nekem szaval a gyermekem.

Csilla azt mondja, a legnagyobb nehézséget most a nagyszülők távolsága okozza, 430 kilométerre, Szabolcsban élnek. – Amikor mi picik voltunk, az egész család ott volt, vigyáztak ránk vagy átugrottak, ha kellett. Nehéz mindent egyedül megoldani. Persze van rokon és bébiszitter, de a mama, az a mama! 

A legkisebb érkezése miatt idén először nem tudták vállalni a hazautat, így telefonon köszöntik, és a gyerekek verssel is készülnek. A járványidőszakban sem tudtak egymáshoz utazni, ezért a nagyszülők elhatározták, hogy év végére ide költöznek. – Az unokák születése közelebb hozza őket hozzánk.