A bor misztériumáról mesél az apátsági borász, aki azt is elmondta, hogy mit ajánl ünnepi menü mellé

A szőlő a Biblia legtöbbször említett növénye. – Az Isten ember felé áramlása a legjobban a napsugárhoz hasonlít – mondja Liptai Zsolt, a Pannonhalmi borvidék hegyközségének elnöke. – A szőlő ezt az adományt a termésébe sűríti. A fürtöt leszüreteljük, az „megtöretik”, és ahogy a régiek mondták: csodálatos átváltozás történik. Szép kép ez az emberéletre is. Az ember élete folyamán szívja magába az isteni áldást, igyekszik gyümölcsöt hozni, majd jön a földi pálya vége, a halál: a megtöretés. 

– Úgy reméljük, ezután következik a csodálatos átváltozás: valami magasabb rendű születik. Jézus amikor utoljára tanítványaival vacsorázott, prófétált nekik arról, hogy az ő vére hamarosan ki fog folyni: szenvedni fog. Emlékeztető szimbólummá tette a bort, amit az úrvacsora vagy a szentáldozás alkalmával látunk. Bűneink bocsánatára és a feltámadásra, az új életre mutat. 

Ezt a misztériumot legjobban húsvétban lehet tetten érni, és ez a megújulás a bor nyelvén is kifejezhető. Az üde sauvi­gnon blanc épp ilyen. Élénk illatú, mintha beleharapnánk a tavaszba, egy félérett egresbe, érezzük a fűnyírás utáni illatot. Tipikus spárgabor, halhoz, naturális ízekhez, salátákhoz ajánlja az apátsági főborász. 
A rozédivat sem kerüli el az ünnepet. A hagyományos menü mellé az új évjárat palackjait keressük! 

– Nálunk biztosan egy húsos rozé lesz az asztalon. Az apátságit azért látom szívesen sonka és tojás mellé, mert magasabb alkoholtartalommal bujább ízérzetet ad, így még akár zöldhagyma mellé is illik. 
Végül az apátság klasszikusát, a Tricollist ajánlja, mely a borvidék erényeit gyűjti magába. 

– Jól illik a nem vörös sült húsokhoz, baromfikhoz, de még a nem túl fűszeres pecsenye mellé is elmegy. E hármat szívesen ajánlom a húsvéti asztalra. Ugyanakkor a mértéktelen borfogyasztás a legbölcsebbet is eltaszítja a jó Istentől, a mértékkel fogyasztott nedű viszont megvidámítja a szívet – idézi Szent Benedek ajánlását. 

– Minden tavasz és szüret más. Minden palacknak saját élettörténete van, ahogy az embereknek is, és mindenkinek más az ízlése – hangsúlyozza a borász. – Mégsem individuá­lis élvezeti cikk, közösséget teremt. Ha megbontott palackot és poharakat hagy valaki egy asztalon, mindig kialakul körülötte társaság. Kapocs a bor, s az emberek ki vannak éhezve a kapcsolódásra. 
A pannonhalmi hegyközség kezdeményezésére két év kihagyás után összehívja a borászokat: versenyt rendez számukra. Május 2-án és 4-én várják a mintákat a hegyközség irodájába, hogy az elbírálás után, 7-én este ünnepélyesen eredményt hirdessenek. 

– Szükség van ilyen közösségre, ahol lehet beszélgetni, meg lehet méretni és elismerni az elvégzett munkát.