95 éves az egykori iskolaigazgató – A mosoni Kiszelka Ferenc bámulatos testi és szellemi egészségnek örvend

95 esztendeje szentestén látta meg a napvilágot Mosonban. Édesapja a Kühne-gyár alkalmazottjaként kereste kenyerét: nappal géplakatosként, éjjel őrként dolgozott, és ott is élt a család. 
 

A továbbtanulás mellett döntött 
 

– Édesapám szolgálati lakást kapott a földszinti részen, az emeleten a Kühne család élt. 12 évesen kezdtem el dolgozni, az üzem több részlegén is besegítettem, megtapasztalva a nehéz munkát. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy tovább kell tanulnom. Mosonban kiváló pedagógusok neveltek, ők adták a példát. A győri Királyi Katolikus Tanítóképzőben 1947-ben szereztem diplomát. Első tanítóként Pusztasomorja–Eszterháza egy-nyolc osztályos diákjait összevont osztályban kezdtem el tanítani a betűvetéstől a kémiáig – avatott be a nyugdíjas pedagógus. 
Kiszelka Ferenc pályája kezdetén ismerkedett meg leendő feleségével, aki akkor Mosonszentpéteren tanított. Együtt vállaltak pedagógusi állást a várbalogi iskolában. 
 

Jó párválasztás, nyugodt élet 
 

– Hiszem, hogy a hosszú élet titka a nyugodt élet és a jó párválasztás. Nálunk veszekedés, hangos szó nem volt. 1951-ben született meg Judit lányunk, aki orvos lett, és 1954-ben Mariann, aki matematika-­német szakos tanár. Két lányom mellett büszke vagyok négy fiúunokámra és három dédunokámra is – emelte ki a dédnagypapa. 
– 1954-ben költöztünk vissza szülővárosomba, ahol a városi tanács művelődési osztályának vezetői tisztségére kaptam felkérést. 1956–1960 között ezt a munkát a mai Bolyai-iskola vezetése mellett láttam el. Ez a szervezői munka nagyon testhezálló volt számomra. Ekkor létesült a mai Őzikés, a Vackor, a Bóbita és a Kékcinke Óvoda Győri úti telephelye, a Mofém- és a Timföldgyári-óvodák ekkor kerültek a tanácshoz. Szintén ekkor fejlesztettük nyolcosztályossá a majoroki iskolát, létrejött az ipartelepi iskola, továbbá a Bartók-, a Móra- és a zeneiskola – sorolta. 
 

Kiszelka Ferenc 1976–1986 között a városi felnőttoktatást szervezte, a Móra-iskola és az egyetemi tangazdaság mellett a város több gyárában is működtek csoportok. 4477 tanulót iskoláztak be, 3777-en tettek sikeres vizsgát. Erre az időszakra is szívesen emlékszik vissza. 
 

Vasárnapi ebédek 
 

– Szüleimnek és pedagógusaimnak is bizonyítani szerettem volna munkásságom során. Remélem, sikerült tennem a szülővárosomért – emelte ki Feri bácsi, aki saját és felesége családjának történetét, munkásságát több könyvben is megírta. 
 

Lánya, Mariann szívesen emlékszik vissza gyermekkorára, arra, ahogy édesapja a vasárnapi ebédek készítését koordinálta, amíg a lányok inasként segítettek neki, és közben együtt énekeltek. 
 

Feri bácsi jelenleg az egyik unokája családjával él együtt. Bámulatos szellemi és testi frissességnek örvend, jó memóriá­­ja is káprázatos. 
 

– Húszperces reggeli tornával kezdődik a nap, sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, követem a világ és a sportélet híreit – búcsúzott Feri bácsi.