Villám sújtott le a jótékony csornai cipészmester házára – Nem kellett várnia a segítségre

Boros János nyugdíjas csornai cipészmestert jótékonyságáról ismerik sokan a városban. Ő az, aki ingyen javította a mentők, tűzoltók, rendőrök, gyerekek, kismamák lábbelijét, és nem kért pénzt munkájáért a nyugdíjasoktól sem. Nemrégen azonban ő is bajba került, és megtapasztalta, hogy a sok jó, amit az ember tesz, megtérül, és a segítséget visszakapja, ha rászorul.

Egy júliusi vasár­nap villám csapott a mester házába.

– Reggel óta esett aznap az eső, néha dörrent egyet az ég, de különösebb jele nem volt a komoly égi veszedelemnek. Éppen ebédhez készülődtem, amikor hatalmasat csattant, reccsent, és láttam a villámlást is. Egyszerre tudtam, hogy nagy a baj, és azt is, hogy nálam – idézte fel azokat a perceket Boros János.

– Az ablakból figyeltem, ahogy a paladarabok az udvarra repültek a tetőről. Kifutottam és akkorra már a kémény is ledőlt. Illetve nem is dőlt, hanem szétrobbant. Egy része az udvaron volt, a többi törmelék az utcán. Remegve futkoztam a házban, de tüzet szerencsére nem észleltem. Közben hívtam a tűzoltókat, négy percen belül meg is érkeztek. Átnézték a házat pincétől a padlásig, nagyon lelkiismeretesek voltak. A villámcsapás tönkretette szinte az összes elektronikai berendezésemet is. A hűtő, a mikrosütő, a mosógép, a kávé- és a teafőző mind használhatatlan lett.

Boros János esetének gyorsan híre ment Csornán. Sokan hívták és érdeklődtek, illetve ajánlották fel segítségüket. Másnap már a tető hibáját is kijavították.

– Vitéz Jenő helyi vállalkozó emelőkosaras autójával segített. Hökkön Szilárd tetőfedőmester munka után sietett hozzám és kicserélte az összetört palákat. A szomszédok, utcabeliek mind igyekeztek segíteni rajtam. Turi Imre háztartásigép-szerelő ingyen vizsgálta át a műszaki eszközöket, Mócz József villanyszerelő a ház elektromos hálózatát ellenőrizte, és ő sem kért pénzt. Két ügyfelem pedig telefonon hívott, hogy mondjam meg, mire van szükségem, és akár még készpénzzel is támogatnának. Ez az önzetlenség engem nagyon meghatott. Nagy bajban voltam, de a segítő kezek, a biztató szavak erőt adtak és átlendítettek a nehézségeken. Adni is jó érzés, de kapni is, amikor igazán rászorul az ember – fogalmazott Boros János.

Boros János 2013-ban a Kisalföldtől megkapta „Az év embere a Rábaközben” elismerést. A mester éppen jótékonyságával, emberszeretetével, szerénységével érdemelte ki a díjat. Ingyen dolgozott a tűzoltóknak, rendőröknek, mentőknek, sportolóknak, időseknek, gyerekeknek. A viszonzás egy-egy jó szó, a gyerekek rajza vagy éppen egy tál sütemény volt számára. „Ha tehetem, miért ne segíthetnék?” – vélte akkoriban. Miután nyugdíjba ment, ingyenes munkáját továbbra is megtartotta. Boros János másokhoz való hozzáállását jelzi a mondat, amelyet a kitüntetés átvétele után mondott: „Vallom, ha az ember megadja a tiszteletet, akkor azt vissza is kapja.”