Szagok, illatok Győrben a szeszgyárból: a bűznek nincs egészségügyi határértéke

Több olvasónk jelezte, hogy a napokban szokatlanul erős szag terjengett a győri belvárosban a szeszgyár irányából. Megkérdeztük erről Kolos Gábort, a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. vezérigazgatóját, aki azzal kezdte: Győrhöz hozzátartozik a szeszgyár illata. A szeszgyár évtizedekkel korábban ipari területen épült, szerinte pedig a visszajelzések alapján az illat jóval enyhébb, mint tíz vagy tizenöt éve.

– Élő anyagokkal dolgozunk, elkerülhetetlen, hogy néha ezeknek illatuk legyen, ami olykor gyengébb, olykor erősebb. A szagot nem lehet mérni, nincs rá hatósági előírás vagy korlátozás, ha lenne, könnyebb dolgunk lenne, mert tudnánk, hogy mit kell betartani – fogalmazott lapunknak Kolos Gábor. Elmondta, hogy nehéz beazonosítani a szagok forrását, a környékükön például szennyvízzel dolgozó üzem is van, onnét szintén terjedhet bűz.

Hangsúlyozta, hogy amikor a környéken lakók a zajra panaszkodtak, tettek ellene: zajvédő falakat emeltek. Kolos Gábor hozzátette, hogy a szeszgyár által időnként kibocsátott szag nem jelent veszélyt az életre, ezzel együtt mindent megtesznek, hogy csökkentsék a szag külterületre jutásának az esélyét. Így nemrégiben ötvenmillió forintból a gyár külső felületét rendbe hozták, az üvegrészeken keletkezett lyukakat eltüntették. Olyan eljárásokat alkalmaznak, amely miatt lecsökken az intenzív illat és átalakítottak számos gyártási folyamatot, új mosóberendezést állítottak munkába.

Lipovits Szilárd, Győr jegyzője érdeklődésünkre megerősítette: a bűzhatásra határértéki előírás jelenleg nincs és szabvány sincs. Mint kifejtette, ha a bűzhatás zavaró, a panaszos a bíróságon birtokvédelmi eljárást indíthat. – A jegyző csak az egy éven belül fennálló zavaró hatások tekintetében járhat el, és ez az eset nyilván nem ilyen. Az egy éven túli ügyekben a bírósághoz lehet vagy kell fordulni – hívta fel a figyelmet a jegyző.

Erőfeszítések

A szaghatások csökkentése érdekében a gyár 1998 óta leállította a legnagyobb bűzt okozó takarmányélesztő-gyártó üzemet, csökkentette a szennyvízkibocsátást, észszerűsítette a melaszmelegítést és az alkoholdesztillációból származó víz csatornába ürítését. Azt pedig többször megírtuk már: a gyár elköltözésére annak óriási költsége miatt kevés az esély.