Létra ott

Régóta tervezett utazáson vettem részt az elmúlt héten. Társasúttal Izraelben jártam. A felkészülés fontops része volt Flavius A zsidók története című könyvének elolvasása. Aki ismeri,tudja, hogy ez terjedelmében és "súrűségében" sem kis feladat. 

Átrágtam magam a könyvön  és felevenítettem bibliai ismereteimet is. Ekként felvértezve magamat az útra, bíztam abban, hogy egy jó idegenvezető -vagy méginkább helyi vezető- összefogja, egyben szélesíti is megszerzett ismereteimet. Ebben nem is csalódtam. Azt azonban nem gondoltam, hogy az idegenvezetőtől kapott tudás révén a szimbólumok általam eddig ismert tárháza is gyarapodni fog. Pedig ez történt.

A bibliai helyszínek pazar sora a Galileai tavon történt hajózással kezdődött,Kapernaummal, Betlehemmel,Názárettel, Kánával folytatódott. Bővelkedett római kori szépségekben a Heródes által  emelt palota caesareai és maszádai romjainál. Turisták és zarándokok tömegével együtt jártam a Jordán folyónál, fürödtem a sósan élettelen Holt tengerben. Volt élmény bőven, hiszen eddig csak  háborús híradásokból hallottam arról a Golán fennsíkról, ahol most buszoztam. A zsidó újév előtti napok egybeestek  a ramadám végével. Látható volt a fegyveres készültség, ami  a Siratófal néven ismert Nyugati falnál békéhez szokott lelkemet nyugtalanította.   

A koronának Jeruzsálem ígérkezett és -híven az "ígéret földjéhez"- be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Elképzeltem sokszor a Getsemáné kertet és nem csalódtam.  Láttam az Aranykaput, amelyen a keresztény hagyomány szerint Jézus virágvasárnapkor belépett Jeruzsálembe és amely a kilencedik század óta befalazva áll. A zsidó hiedelem szerint ugyanis a Messiás ezen a kapun lép majd be Jeruzsálembe. Mivel a Messiás tagja lesz annak a papságnak, aki nem léphet be egy temetőbe, a muzulmánok egy temetőt létesítettek itt, hogy megakadályozzák eljövetelét. Így hát mi sem ezen a kapun, hanem a Szent István kapun léptünk az óvárosba. Innen a  Via Dolorosa elvitt a Golgotáig, bevitt a Szent Sír templomba.  Abba a templomba, amelyet először Nagy Konstantin császár parancsára építettek fel isz.325-ben.Ezt aztán lerombolták a perzsák, majd újra felépítették aztán megint lerombolták. Végül a keresztesek 1149-ben emelték a ma is álló templomot, amelyben egy tető alatt találjuk a keresztrefeszítés helyszínét és Jézus sírját. A kapu föltött párkány, fölötte két ablak. Az egyik ablak előtt, a párkányra támasztva egy létra. Az idegenvezetőtől megtudtam, hogy a templomnak négy vallási felekezet a gazdája-mondjuk úgy, társbérletben. Egyik felekezet javítást akart végezni az épületen, ehhez kellett a létra. A karbantartás közben azonban  kisebb tűz keletkezett. Azóta ez a felekezet nem végezhet semmilyen munkát az épületen. A létráját sem hozhatja le.

A baj csak az, hogy mindez immár nyolcvankettő éve történt és a létra nyolcvankettő éve áll ezen a helyen.  Így került rá minden képes könyvnek és lapnak a Szent sír templomáról készült fotójára.

Így lett számomra az utazás óta a létra a békétlenség szimbóluma. Nem tudom, meddig lesz még a templom homlokzatán, de abban biztos vagyok, hogy ez nem Jákob lajtorjája.