2008.07.16. 18:21
Válasz Demeter Frigyesnek
Amikor a Kisalföld felkérésére a blogírásra vállalkoztam, pontosan tudtam, mit teszek és az mivel jár. Évtizedek óta dolgozom a bíróságon, edzett vagyok a támadásokkal szemben. Tudom, hogy a bíró munkája nem népszerű. A pervesztes fél helyből rossz véleménnyel van róla, a pernyertes nemkülönben, mert nem nyomban távozhatott az igazával. Az elítélt sem szokta szeretni bíráját. Mit mondjak, nem is vágyunk a népszerűségre, nem ez a dolgunk. Az enyém sem.
A blogírás szó internetes naplóírást jelent, egy lehetőséget arra, hogy elmondhassam általa azt, amit én gondolok a hivatásomról vagy éppen a világról. Megtisztelő volt a felkérés, de csak annyiban és csak annyiban szeretném a véleményeket formálni, amennyiben úgy vélem, hogy az igazságszolgáltatásról a közvélemény nagyon keveset tud. Nincs tisztában annak szervezeti felépítésével, múltbéli értékeivel, a jelen eredményeivel és a működés nehézségeivel. Továbbá annyiban, amennyiben- miként ezt már idéztem Karel Capek novellájával- a bíró is ember, mert "az ember az emberé". A konkrét ügyeknek a tárgyalóteremben a helyük, egyéni sérelmek orvoslására ehelyütt nem vagyok hivatott. Ilyen jogom nekem is csak a tárgyalóteremben van, szigorú eljárási rendben.
Arra nem tudok válaszolni, hogy Demeter úr kérdései miért kerültek le a világhálóról. Őszintén szólva én nem is láttam őket. Erre a választ neki megadni nem tudom.
Miután azonban nem levelező rovatra vállalkoztam, hanem -a megtisztelő felkérésnek eleget téve- naplóírásra, ha láttam volna a kérdéseit, akkor sem válaszolnék rá. Egész egyszerűen azért nem, mert nem erre vállalkoztam és mert az életem a munkahelyemen pontosan erről szól. Válaszolok. Panaszbeadványokra elnökként, fellebbezésekre, ellenkérelmekre a bírói tanács tagjaként.
Kérem, se Demeter úr, se más ne vitassa el tőlem azt a lehetőséget, amit mástól sem, hogy elmondhassam én is- kicsit kilépve a mindennapokból- mit gondolok a bíráskodásról vagy éppen a világ egyéb dolgairól. Senkit nem akarok meggyőzni az igazamról, most végre nem ez a dolgom. Ha valaki elolvassa a feljegyzéseimet és információhoz jut vagy másképp lát valamit, mint eddig, az jó, annak örölük. Ha nem, annak persze nem örülök, de mélységesen tiszteletben tartom a véleményét. Természetesen csak azt a véleményt, amit olyan személy ad közre, aki arcát, nevét vállalja és ellenérveket sorakoztat fel az általam leírtak cáfolatára. Meggyőzni azonban őt sem akarom. A gyalázkodókkal, sértett ügyfelekkel- egyáltalán az ügyfelekkel - ehelyütt nincs dolgom.
Elgondolkodtat megint, hogy a hatalom milyen irritáló. Engem is irritál. Csakhogy én már tudom, hogy a hatalom ára a felelősség. Így már nem olyan vonzó, ugye?
