Erdély

Az önmagam ekként való megfogalmazása elmond mindent Erdélyhez fűződő viszonyomról. Az anya ismeri, befogadja gyermekét, látja annak hibáit, csendesen örül szépségének és erényeinek, jelen van, ha szükséges a segítsége. Soha nem hangoskodik, nem hőbörög és nem döngeti a mellét.

Ahhoz, hogy megismerjem Erdélyt, segítségre volt szükségem. Egy nagyszerű kolozsvári honismereti vezető kalauzolásával, baráti, legutóbb munkatársakból álló társasággal utazom oda évek óta minden tavasszal egy hétre. Ezek az utak az ottani városok, falvak bejárásán, várak, kastélyok, templomok felfedezésén túl mindíg felölelik a természet befogadását is.  Vezetőnk felszólítására"Pökjünk s lépjünk"- megmásszuk a Kis Cohárdot, a Rozsda hasadékot, a Hétlétrás vízesést, kötésig érő hóban a Madarasi Hargitát, ömlő esőt kísérő villámos-dörgős zivatarban a Tordai hasadékot. Mikor ki vagy lejövünk a hasadékból, hegytetőről,már megillet minket a vezető megelőlegezett megszólítása:Tisztelt Csapat!

A Házsongárdi temető az egyetlen sírkert, ahol nem szorongat az elmúlás gondolata. Dsida Jenő, Reményik Sándor, Apáczai-Csere János, Kós Károly  sírja mellett a vezetőnk által kezünkbe adott és felolvasott versek nem az elmúlást, sokkal inkább a teremtő ember múlhatatlanságát erősítik bennem. A csapatban mindíg vannak vállalkozó szellemű verselők, akik -bár igazán  nem professzionálisak a színészetben- úgy tudják elmondani az Őrizem a szemed vagy Hazamegyek a falumba verssorait, amilyen szépnek én még nem hallottam. Persze, a genius loti-azaz a hely szelleme- segített, hiszen a versek Érmindszenten, az Ady kúriában hangzottak el.

A hiteles emberekkel való találkozás napi élmény. Ehhez nem kell immár élő legendává váló Böjte Csabának vagy Kallós Zoltánnak sem lenni. Az elkötelezettség a kis közösség vezetéséért nagy erővel árad a bánffyhunyadi Árpád kori festett kazettás temlomot bemutató református lelkészből éppúgy, mint a Csíkország legszebb (katolikus) erődtemplomát Csíkkarcfalván bemutató, minket jóízűen megnevettető katolikus papból.

Mindenek közül ragyog ki nekem a Gyimes.

A Fügés tetőről a szelíd lejtők, selymes kaszálók közé ereszkedve végtelen nyugalom és biztonság száll meg és az öröm, hogy Hidegségpatakán csángók vendégei leszünk.

Nem utazom bekötött szemmel. Látom a pillepalackok hegyet formáló áradatát az Aranyos patakában, a felhalmozott szeméthegyeket a Rozsda hasadékból kibukva. Látom a blokkházakat, a miénknél is átgondolatlanabb építkezéseket falvakban, városokban. Nem vagyok elfogult anya. Van azonban egy ötletem a szülőktől egyedül hiteles magatartásra: mi itthon, az anyaországban, annak lakóiként mutassunk példát! Ugye van ezügyben is feladatunk?

Valaki megfejtette nekem, hogy miért jelentenek nekem az erdélyi utazások minden utazásnál nagyobb élményt. Azt mondta azért, mert Erdélyben a lélek is utazik.