Retró - Kovalter, akiről strandot neveztek el

Kovalter Gyula édesapja volt a halászvendéglő névadója 1935-ben, míg az „ifjabb" most 92 éves. Egyedül él, szép, ódon bútorokkal berendezett lakásban, amit maga takarít, s főz, mos, mosogat, segítsége már nincs. Fürgén jár-kel és nem jelent számára gondot a második emelet lift nélkül. Hamar előkerülnek a fényképek édesapjáról, a családról, de mielőtt a szokásosnál ezúttal kicsit régebbi időbe merengünk vissza, álljunk meg egy szóra a nyolcvanas éveknél. 

A Kovalter 1986-ban

A Kovalter Gyulát követő generációk számára ez a fürdőhely a vendéglőtől 500–600 méterre fekszik, egy lejáró alatt, mintegy kilométernyire a vasúti hídtól. A padok a gazból ma alig látszanak ki, s a fák szép nagyra nőttek, a töltésről szemlélve takarják már a füves strand képét, ahol hinta, mászóka, zuhanyzó és pingpongasztal állt. Minden mindennel összefügg, mert 1984-ben – amikor a mederátvágás miatt építési területté vált az Aranypart – a városgondnokság kijelölte ezt az egyébként is kedvelt részt a Rába jobb partján. Az akkor körülbelül 54 ezer négyzetméteren elterülő Kovalter strandon csúcsidőben 1500–2000 strandoló élvezte a Rába vizét, a területet az Új Kalász MGTSZ-től bérelte a város. Ekkor építették ki a kocsiutat, az erdős parkolórészt, 1985-ben rakták le az ivóvízhálózatot, ’86-ra nőttek ki a földből a zuhanyzók. (GYVL VB JZK: 119.a/56. 1986. V. 9.) 

A nyolcvanas években 1500

Így ragadt rá a név

Ám az a Kovalter strand, amelyre a névadó fia emlékszik, a vendéglőhöz mintegy 300 méterrel közelebb feküdt, a zsilip alatt. Nem volt ott akkor még se pad, se hinta, csak több száz fürdőző a hét minden napján, egy faház a vízimentés eszközeivel és a zsiliptől arrébb egy törekvő kocsmáros, akinek soha nem volt ideje fürödni. Május elsején, 1935-ben nyitott a vendéglő.

– Egy pillanat alatt felfutott a hely, rengeteg vendégünk volt. Rögtön elkezdték „Kovalterként" emlegetni – hiszen nem volt ott szinte semmi más. A „Kovalter-háznál", a „Kovalternél találkozunk" – emlékszik ifj. Kovalter Gyula. 

A Szérűskert utca ekkor kopár, de kies volt, a Merkur-telep helyén nádas és tó feküdt, ahol a tízéves Gyula egy mosóteknőben ülve csónakázott. Apja addigra már öt éven át próbálkozott egy Kálvária utcai kocsmával, aminek éves bérleti díja 1600 pengő volt, de nem ment a hely. A három gyerek, Gyula és két húga a szülőkkel élt egy szobában. 

Id. Kovalter Gyula, az alapító.

Éjjel kettőig halat pucolt a család

Ekkor jött a szikra: a mögöttük lévő strand, amit nyáron igen kedveltek a győriek. Kovalter kiszemelte a vendéglő helyét, ott, ahol most is áll, s komoly akadályokat kellett leküzdenie, mivel kisebb akácerdő is volt itt. Az építkezés 4700 pengőbe került, a hitelt két év alatt letörlesztették, jól ment a hely.

– Nekem az egyik otthonom a ház volt, a másik a Rába. A nősülésemig, huszonegy éven át éltem és dolgoztam itt, napestig, ahogy az egész család. A húgaim vitték ki az ételt-italt, anyám szakács volt, az apám számolt. A rengeteg munka mellett érettségiztünk le mind a hárman, közben tíz hektoliter sört mértem ki a pultnál, adtam dohányt és pénteken volt – emlékszem – a halas nap. Huszonöt-harminc kiló halat pucoltunk meg csütörtökön, éjjel kettőig tartott a munka. 

– Nagyon szerették az anyám főztjét, ő tizennégy évesen árván maradt a százlelkes Potyondon, ahol megismerte a vendéglősként odaszegődő apámat. Lányként gondozta a húgát és jó háziasszony lett. A halászlé titka talán az volt, hogy legalább ötféle halból csinálta. Volt nálunk mindig süllő, harcsa, kecsege, a Dunakapu tér melletti kis halpiacról hoztuk. De megesett az is – meséli Kovalter Gyula –, hogy a belvárosban nem volt elég hal, és egy ismerős portástól hoztam el biciklin Vámosszabadiból. A Duna-hídról szedte össze, tizenöt kilóval tekertem Győrbe. A hal farka a miénk lett, gyerekeké, azt sütöttük meg vacsorára. Három nagy fa hűtőszekrényünk volt, abba hozták a jeget, egy hétig ecetes hal volt és semmi nem veszett kárba.

A régi strand helyén ma már csak a padok fedezhetők fel a vízpart melletti dzsumbujban. 1984 után sok pénzt fordított rá a város.

A sporthorgászoké lett a hely

Kovalter Gyula két fényképet is mutat édesapjáról, az egyiken már középkorú, s megnőttek körülötte a jegenyék is, az a 12 fa, amelyeket biciklin hozott el egy kiskúti lerakatból. A híres kuglizót már fia építette szorgalmasan, aki később részt vett Adyváros első házainak építésében is.

„A kuglizót máig emlegetik a régi törzsvendégek" – mondta nekünk a mai Co-Walter vendéglő egyik alkalmazottja. A név írásmódja enyhe kanyart vett, de a bérlő – akinek palettáján 80 százalékban most is halétel szerepel – a sporthorgászoktól bérli a vendéglőt 2002 óta. S ez megint visszarepít minket a múltba, mert maga az alapító volt annak idején a sporthorgászok elnöke, ahogy egyébként a DAC focicsapat alapító tagja is. Hetvenkettőben és hetvennégyben a szülők egymás után távoztak, a család a sporthorgászoknak adta el a vendéglőt.

Kovalter Gyula visszatért

– Miután megnősültem, Győrújbaráton gazdálkodtunk, de visszajártunk segíteni. Ekkor már soha nem mentem le a strandhoz, ahol előtte mindennap fél órát fürödhettem. Apám délben engedett el, volt egy sötét klottgatyám, csobbantam és siettem vissza dolgozni. Soha nem felejtem el azt a homokos strandot. Ez már történelem. Egy fiatal zsidó pár jutott most eszembe, akik elbújtak andalogni a bokornál negyvenkettőben és felhergelt fürdőzők kővel dobálták meg őket. 

– Két évvel ezelőtt megkértem a lányomat, hogy vigyen be a vendéglőbe. A belsejét szépen megcsinálták. Mondtam, hogy ki vagyok, nagyon kedvesen fogadtak, örültek és kínáltak hellyel, étellel. De az az igazság, hogy nem akartam enni, inni, csak benézni szerettem volna még egyszer. 

Ifjabb Kovalter Gyula 92 éves, hajdan egyik otthona a Szérűskert utcai ház volt, a másik a Rába folyó.

Ezt írták a Régi Győrön

Zoltán: Tíz év alatt elvittek innen mindent.

Tamás: Lepkével horgásztunk a parton békára, vittünk kenyeret és sót, tüzet 

raktunk.

S. Zoltánné: Az én gyerekkoromban a zsiliphez közelebb volt a strand. Volt kis focipálya, elsősegély, öltözőkabinok, hinta. 

János: Az ’50-es években még Pali bácsi bódéja volt a központ és nemcsak a DAC-osok, hanem ETO-sok is jártak oda. A régi helyén volt alkalmasabb a strand, a magas partokig.

László: Régen még palacsintázó is volt.

Csaba: Gyerekkorunk kedvenc helye.

A holtág

Amíg a mederátvágás során az Aranypart 250 méteresre rövidült 1985-ben, előkészítették, hogy 1986-ban megnyíljon az új szabadstrand a holtággá vált folyórészen mintegy 200 méter hosszan, a mostani Aranypart 2-n. A mederkotrás után a vízmélység helyenként elérte az 5 métert. 1987-re a füvesítést és a zuhanyzók építését ütemezték.

Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.