Nemcsak büszkévé tesz, hasznos is az új okmány

„Százévente adatik ilyen megható esemény" – tekintett rám könnyekkel a szemében a szabadkai fiatalember, Mészáros Gorán, miközben megszeppenve gyűrögette a kezében tartott papírt. Az okmányt, amely bizonyítja: mától magyar állampolgár.

Esküt tettek tegnap a győri városházán: 19-en kaptak magyar állampolgárságot, egy híján mindannyian egyszerűsített honosítási eljárás keretében. Jellemzően felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarok, akiknek 2011 óta nyílik lehetőségük az egyszerűsített honosításra; de üldögélt angol, huszonöt éve Ikrényben élő skót is a Zechmeister Teremben.

Ünneplőruhában, ünneplő lélekkel, hatalmas kokárdával a mellén foglalt helyet az első sorban John Sinclair. Az angol férfi 13 éve él Pannonhalmán magyar feleségével. „Jó itt, nem is megyünk sehova" – jelentette ki mosolyogva. Említem neki, hogy remekül beszél magyarul skérdezem, hogyan áll himnuszunkkal, megtanulta-e már. „Imádom" – néz a szemembe. „Az angol himnusz szomorú és csúnya, a magyar szomorú, de gyönyörű."

Elkezdődött a szertartás, együtt énekeltük el a Himnuszt, majd Somogyi Tivadar alpolgármester szólt a megjelentekhez. Mérföldkő életükben a mai nap, mondja, legyenek büszkék rá, hogy a Kárpát-medence államalkotó nemzetéhez tartozhatnak. Hangsúlyozta, hogy az ő felmenői is Dunaszerdahely környékén éltek és élnek: tudja, milyen nehéz, kiszolgáltatott a kisebbségi sors. Aztán a megjelentek, fiatalok és idősek, egyedülállók és családok esküt (vagy ha azt szeretnék: fogadalmat) tettek, hangosan ismételték a szöveget. „Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem, Magyarországnak állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen!"

Tizenheten ettől a pillanattól fogva nemcsak magyarok, de magyar állampolgárok is. 

John Sinclair (balról) átveszi a magyar állampolgárságát igazoló okmányt Somogyi Tivadar alpolgármestertől. Fotó: Bertleff András

Négytagú család feszengett az ablaknál, Galántáról érkeztek. Apa, anya, két tizenéves fiú, a harmadik fiuk ideát jár focisuliba. Kérték, hogy ne írjam le a nevüket: Szlovákia nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét. „Példátlan" – mondta feldúltan az apa, majd arról faggattam, hogy akkor most mi lesz. „Majd megoldjuk. Nem mondjuk el odaát" – nézett rám szelíden. Ugyanez a helyzet egy fiatal párnál, őkdunaszerdahelyiek. Nemrégiben született kisbabájuk, ő már magyar papírokkal. Most a feleség is állampolgársághoz jutott. A férfi bevallotta, jól fog jönni, hasznos az okmány.

Nehéz szavakat találni, jobb híján mondjuk azt: szomorú, hogy titokzatoskodni kell. A technikai részletek ismertetésénél az anyakönyvvezető felhívta a figyelmet: nyugalom, a magyar állam a szomszédos országoknak nem ad ki róluk adatot.

Véget ért a szertartás, még a hozzátartozók fotózkodtak, meghatottan álldogáltak, senkinek nem akaródzott menni. Volt, aki az anyakönyvvezetőt kérdezgette, hogyan kapja meg a papírokat. A romániai Nagybányán napvilágot látott Gheorghe Magyar annak örült, hogy végre visszakapja igazi nevét, és okmányaiban is Magyar György lehet. Az egyik szélső széken botjára támaszkodva idős férfi pihent. A 83. életévét taposó Imre bácsi a Trianonban elszakított Csallóközben született, ma Pozsonyban él. A háború előtt szívesen maradt volna az anyaországban, de árva volt, és testvérei vitték magukkal vissza a nagy Dunán túlra. Mellé ülök, érzéseiről faggatom, arról, hogy mostantól mi változik a lelkében. Nem érti: ő eddig is magyar volt, ezután is magyar lesz.

Csak Győrben 1200-an

Az egyszerűsített honosítással 2011 és 2018 között Győrben állampolgársági esküt tettek száma. 2011: 328; 2012: 283; 2013: 151; 2014: 102; 2015: 82; 2016: 103; 2017: 57; 2018: 94. Összesen 1200-an.