Megtelt a bazilika a könnyező Szűzanya csodájának évfordulóján Győrben - fotók

Így emlékeztek a hívek a Könnyező Szűzanyát ábrázoló ír kegykép csodájára. A két napig tartó imádságok, szentmisék alkalmáról az egyházmegye Bálint Sándort idézte: „Alig láttunk még kegyhelyet, ahol a papság és hívő nép szorosabban összeforrott volna a kultusszal."

Az imádkozó Szűzanyát és a gyermek Jézust ábrázoló festményt mindig ezen a napon keresik fel a zarándokok, a kép az ír Walter Lynch clonferti püspöké volt, de hazájából a katolikusok üldözése miatt elmenekült, s Püsky János Győrbe hívta. Néhány évtizeddel halála után száműzték Írországból az összes püspököt, s e parlamenti határozat napján, 1697. március 17-én a Győrben lévő képen a Szűzanya szeméből reggel 6 órától 9 óráig véres könnyek gördültek alá az egyházi krónika szerint. A könnyeket fehér gyolcskendővel itatták fel, s a kendőt később Zichy Ferenc püspök ezüstkeretbe foglalta és hitelesítéssel látta el – írták.

E könnyezés órájában, tegnap reggel 6-kor szentmisét mutattak be a bazilikában, s eljöttek szüleikkel együtt az egyházmegye lelkipásztorai is. Utána Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök főcelebrálásával mutattak be misét, érkeztek hívek Hegykőről, Szlovákiából, Kapuvárról, Csornáról. Sok szigetközi hívő a vénekiekkel indult gyalog szombaton délután 2-kor és 5-re ért Győrbe Kiss Tamás vezetésével. A szombat délutáni 6 órai misét Veres András győri megyés püspök mutatta be, este pedig az elhunyt zarándokokért és a zarándokok elhunyt hozzátartozóiért ajánlottak fel szentmisét. Az éjszaka virrasztással és imádkozással telt, tegnap a miséket követően elbúcsúztatták a zarándokokat.

– Legalább húsz éve járunk Győrbe – mondja a csornai Németh Árpádné.

– Máriát és Szent Annát szívből szerető hívők vagyunk. Ami számunkra elérhető hely – Osli, Szany –, ott mindig jelen vagyunk a kegyhely ünnepén, elsősorban megköszönni és nem kérni jövünk Győrbe, a könnyező Szűzanyához.

– Én református voltam és pogány – meséli az Esztergomból jött dr. Bodó Sándor –, de valamikor kilencven körül, olaszországi utam során szembesültem azzal, hogy Jézus és Mária ma is rendre üzen az embereknek. A csodák hatására tértem meg, mindennap ott vagyok a katolikus miséken, elfogadtam Szűz Máriát édesanyámnak és évente eljövünk ezen a napon Győrbe. Rengeteget utazom, keresem és rendszeresen látogatom azokat a helyeket a világban, ahol Szűz Mária könnyezett.

Veres András megyés püspök így nyilatkozott a Kisalföldnek a vasárnap délelőtti ünnepi szentmise után:

Nemcsak régen, ma is történnek csodák, csak ezekről az emberek nagy része nem beszél, nem akarja megosztani a külvilággal. Például tudomásom van arról, hogy egy család évtizedek óta azért jár vissza a győri kegyképhez, mert meggyőződésük szerint gyermekük súlyos betegségéből a Szűzanya segítségével gyógyult meg. A könnyezés 1697-ben is csoda volt és mai is az, csak ma valószínűleg sokan inkább szenzációként adnák hírül. A szülők ezért sem beszélnek gyermekük gyógyulásáról. Viszont a könnyezésnek és az itt történt imameghallgatásoknak is közös üzenete az, hogy égi Édesanyánk együttérzéssel viseltet irántunk, mindannyiunkat szolidaritásra, megértésre és együtt szenvedésre hív. Mai önző világunkban rendkívüli ereje van a testvéri, baráti együttérzésnek. A legnagyobb keresztet is könnyebb hordozni akkor, ha vannak, akik együttéreznek velünk, segítik viselni életünk keresztjeit."

A tegnap is felzendült ének, a „Könnyes a két szemed, ó Szűzanyánk" kezdetű Győrben született. Szövegét a múlt század elején Mentes Mihály győri pap-költő írta, pentaton dallamát pedig Halmos László, a székesegyház akkori karnagya szerezte.