Kinyílik a Győrkös-akta - Interjú dr. Takács Zoltán ügyvéddel

– Mikor járt bent nála a börtönben utoljára? 

– A héten,  hétfőn. 

– Apropója volt, vagy a szokásos havi vizit? 

– Hozzá sűrűbben járok. Idős ember, szüksége van arra, hogy rendszeresen lássa az ügyvédjét. Vannak jobb és rosszabb periódusai, s bár fizikailag jól van, de egyfolytában azt ismételjük el, hogy  hogyan történhettek az események. Ezt minden alkalommal meg kell beszélnünk. 

– Végigjátsszák újból és újból, hogy becsengetnek a rendőrök, hátramennek...? 

– Nem az egészet. Csak azt, amikortól a lövések eldördülnek; attól kezdve ugyanis nem emlékszik semmire. 

– S ön szerint a lelkiismeret-furdalás vezérli ilyenkor, vagy a kiutat keresi a történések örökös ismételgetésekor?

– Inkább az utóbbi. Azt látom rajta, hogy az emberölésben teljes mértékben ártatlannak tartja magát.

– Ennél a pontnál ön mit mond neki? 

– Én is meg vagyok győződve róla, szerintem a rendelkezésre álló bizonyítékok kizárják, hogy  úgy történtek a dolgok, ahogy a gyanúsításban szerepelnek. Mondom neki ugyanakkor, hogy ez nem jelenti a felmentő ítéletet is. 

– Mert ebben bízik? 

– Igen. Maximálisan meg van győződve arról, hogy ő biztosan nem akarta a rendőrt megölni, így nem is tehette. A tudatvesztés miatt kell újra és újra elmondani a részleteket. 

 – Azért az ő képletében szerepel még az a szörnyű tény, hogy egy ember mégiscsak meghalt? Mert úgy beszélünk egy ideje DNS-ről meg szakértői véleményekről, hogy az áldozat személye kezd elhomályosodni.

  – Sajnálja, természetesen. Minden vallomásában úgy beszél Pálvölgyi Péterről, mint egy teljesen nyugodtan, higgadtan fellépő nyomozóról, aki nem volt ideges, agresszív, nem lépett fel támadólag... Semmilyen okot nem adott arra, hogy elfajuljanak az események.

A helyszín,  ahol a halálos lőpárbaj zajlott. Dr. Takács Zoltán szerint  már a  lőirányok is ellentmondanak annak a verziónak, amely alapján ügyfelét emberöléssel gyanúsítják.  Fotó: H. Baranyai Edina.

Baráti lövedék

– Senki nem is állította, hogy Pálvölgyi Péternél történt volna valamiféle kattanás, ami elindította az eseményeket. Fordítva: Győrkös lett agresszív abban a szituációban. Ő fogott fegyvert a rendőrökre, hogy  menjenek ki a házából, s utána is ő fenyegetőzött azzal, hogy kinyír mindenkit, aki nem mentő, s  vissza akar menni Pálvölgyiért.  

– Egyes vallomások szerint ezt kiabálta az események után, más vallomás szerint pedig azt mondta, hogy magát öli meg, ha visszamennek. Az iratokban nem szerepel, hogy eleve támadólag lépett volna  fel, amikor a rendőrök megérkeztek. 

– A nyomozás július 19-én lezárult, az iratismertetés megtörtént. Gondolom, a védence is elolvasta. Nincs egyetlen olyan momentum, szakértői vélemény sem, amely megingatná védencét a saját ártatlanságában? 

– A szakértői vélemények többsége nem perdöntő... 

– De van olyan, amelyik igen. A legfontosabb például, hogy a rendőr koponyáján áthaladó lövedék Győrkös István fegyveréből származik. 

 –  A kezdetek kezdetén volt egy első, orvos szakértői vélemény. Abban távoli lövésről beszél az igazságügyi orvos szakértő. Ez nekünk jó, nem is tagadom. Utána azonban jöttek a fegyverszakértők, akiknek már azt a kérdést tette fel az ügyészség, hogy  a Győrkös fegyveréből származó három golyó melyike találhatta el Pálvölgyi Pétert? Ha én önnek azt mondom, hogy a háromból válassza ki az egyiket, akkor eszébe sem jut a rendőrök golyónyomait is vizsgálni. Igaz? 

 – Ezek szerint továbbra is kitartanak a „baráti lövedék" verziója mellett? 

 – Nem szeretnék feltételezni semmit.  De kizárom azt a verziót, amellyel gyanúsítják. 

– A nyomozó elölről kapta a lövést, a rendőrtársai pedig mögötte álltak. Ez hogy van akkor?  

– Nem vizsgálták meg azt az eshetőséget, hogy az őrnagy megfordulhatott-e. 

– De akkor már teljesen kicsavarodott testhelyzetben kellett volna lennie.... 

– Nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki  egy helyben áll...   

Nonszensz vagy lehetséges

–  Visszatérek az eredeti kérdéshez: az  iratismertetés után van olyan kikezdhetetlen tény, amit végül elfogadnak, s a védekezési stratégiájukból törlik is? 

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az iratok többségét – nyolcvan-kilencven százalékát – már időközben megkaptuk. Tehát nagy meglepetés eleve sem érhetett. Én azt vitatom, hogy egy ember olyan testhelyzetbe és szituációba kerülhet, amit leírnak, s ami alapján  Győrkös fegyverének csövéhez kerülhet a rendőr  feje. 

– A helyszíni szemlén – úgy tudom –  hoztak egy bábut, beállították, s azon minden stimmelt. 

– Csakhogy ez a pozíció szerintem nonszensz. 

– De lehetséges. Önök viszont nem tudtak olyan, másik pozíciót mutatni, hogy lehetett így is.  

– Mert nekem, vagyis a védelemnek,  nem kell ilyen pozíciót mutatni. Azt az alapvető kérdést nem látom megválaszolva, hogy ha Győrkös tényleg le akarja lőni a rendőröket, akkor miért nem feléjük lő, hanem merőlegesen egy másik irányba? Ebbe az irányba fut és hajol bele Pálvölgyi Péter, s így kapja a halálos lövést. Hát...  

– A bíróságon ez kiderül, itt és most ezt tovább feszegetnünk fölösleges. De önnek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy Győrkös nem  bűnös? 

– Az emberölésben nincs.   

– Lehet, hogy ha  nem járna be hozzá  kéthetente, ha nem alakult volna ki baráti vagy ahhoz hasonló kapcsolat vele, objektívebben látná az ügyet? 

– Baráti kapcsolatnak nem nevezném, ügyvéd-ügyfél kapcsolat van köztünk. 

– Minden védencét ilyen rendszerességgel látogatja? 

– Nem. De ő idős ember, ez az oka. 

– Az a tény sem zavarja önt Győrkös István megítélésénél, hogy egy ember azért nem szokott csőre töltött gépfegyvert tartani a lakásában? 

–  De ez nem jelenti azt, hogy rendőrt akar megölni. Ez hatalmas különbség. 

– Amikor megkeresték, s felkérték a védelmére, nyilván ismerte az előéletét. A nemzeti arcvonalas múlt sem zavarta? 

– Találkoztam vele korábban, más ügyben.  Semmilyen szélsőséges dolog nem volt, s mielőtt megkérdezné: nem voltam semmilyen kiképzésen sem... 

– Ha már itt tartunk, az orosz vonalat, majd a titkosszolgálati  szálat előbb belengették, aztán nagy lett a csend mindkettőben. 

–   Ez a Nemzeti Nyomozó Iroda ügye: tudomásom szerint   közösség tagja elleni, erőszak előkészülete az ottani nyomozás tárgya. Az idősebb Győrkös István abban az ügyben senki, nem gyanúsított.  

– De a házkutatás végül is ezért volt nála,  nem? 

– Igen. De belőle nem lett gyanúsított. 

– Még egy dolgot nem értek: a rendőrség belső vizsgálata szerint állítólag azért nem kértek TEK-eseket a helyszínre, mert nem volt tudomásuk arról, hogy az idősebb Győrkösnél éles fegyverek is lehetnek. Most akkor mit kerestek nála? 

– Ügyfelemnél illegálisan tartott lőfegyvereket, gépkarabélyt kerestek a házkutatási határozat szerint.  

Golyó DNS nélkül 

– Nem sokszor szólalt meg eddig, de amikor igen, akkor olyat mondott, ami a kétségeket tovább erősítette. Ilyen volt, hogy a halálos lövedéknek titulált golyón nincs DNS. Ezt fenntartja? 

– Igen. Én kétszer gondoltam, hogy a védencem automatikusan jön ki az előzetesből. Egyszer akkor, amikor a lőirányokat megnéztem. Másodszor pedig akkor, amikor a DNS-eredményeket megkaptam. A helyszínen található lövedékeket a DNS-szakvélemény háromféleképpen csoportosította. Van egy rendőri golyó, amin sok DNS található, de nem állapítható meg, hogy kinek a testén ment át. 

– Az mehetett át Győrkösön. 

– Győrkösön biztosan átment egy golyó, de nem tudjuk, hogy ez az-e. Mert a vizsgálat nem hozott eredményt.  

– Most ezzel arra céloz, hogy oka van annak, hogy egy véres golyót nem lehet egyértelműen valakihez – most nyilván vagy Győrköshöz vagy Pálvölgyihez – kötni? 

– Nem célozgatok semmire, a tényeket mondom inkább: azon az ominózus golyón, amelyet halálosnak mondanak, nincs DNS. Pedig a gyanúsítás szerint az okozta a halálos sérülést. Ez hogy van? 

– Én nem tudom. Önöknek lesz szakértője, aki ellenvéleménnyel szolgál? 

– Természetesen, kell hogy legyen. 

– S ezt a család fizeti? 

– Igen. Ha megkapjuk a vádiratot, tizenöt napunk lesz a bizonyítási indítványok benyújtására. A család szent meggyőződése, hogy az apjuk nem gyilkos, s erre mindenüket feláldozzák, ha kell.     

(Az interjút a második résszel, a  jövő héten  folytatjuk.)

Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.