Karkötő az új lázlap a győri Petz-kórházban

A gyakorlatban ez egy műanyag karszalagot jelent a beteg karján, ami – ha szükséges – azt is jelzi, ha az illető elhagyja az osztályát vagy magát a kórházat. De hogy áll a rendszer kiépítése? 

Mind a harminchat osztályon kiosztották a karszalagokat, sok helyen használják is, de egyelőre a papíralapú lázlap vezetéséről sem mondtak le – tudtuk meg tegnap. A kórházvezetés szándéka az, hogy néhány hónapon belül már csak az egyikre legyen szükség – nyilvánvalóan az e-lázlapra.

 A rendszer elemei – a karkötők, a leolvasókészülék, s a program, ami a számítógépen mutatja a beteg állapotának változását. Képünkön dr. Tamás László János főigazgató. Fotó: H. Baranyai Edina

Az érintettek azt is tudják, hogy a rendszer bevezetése függ a doktorok és nővérek motivációjától, s hogy a régi beidegződéseket el tudják engedni. 

 Ez nem pusztán e-napló, amit az iskolákban most próbálnak bevezetni, a lényege sem az (bár fontos fegyvertény), hogy a kockás papírt, s a tollat hamarosan el lehet felejteni. A rendszer többet tud: legfőbb célja a betegbiztonság növelése. A működését megpróbáljuk a legérthetőbben elmagyarázni, az informatikusok biztosan más szavakkal tennék, de most a közérthetőség a cél. 

A beteg tehát bekerül a győri Petz-kórház fekvőosztályainak egyikére, ott az első pillanatban megkapja a karszalagot. A jelenlegi próbaidőszak alatt két fajtát alkalmaznak, az egyik egy mozdulattal levehető (de nem kell, hogy levegye a beteg), a másik inkább az órához hasonlít, a szíja pedig olyan, mint amilyeneket a fesztiválokon használnak. Ezeket kézzel nem könnyű elszakítani – éppen ezért alkalmazzák azoknál a betegeknél, ahol a nyomkövető funkciót is beállítják. 

A falra szerelt érzékelők viszonylag nagy távolságból veszik a betegek karján lévő óra jelzését. Ha az illető nem hagyhatná el a kórházat, akkor a nővéreknek, illetve a biztonsági szolgálatnak riaszt.

Ez elsősorban az idős (demens), illetve a pszichiátrián kezelt pácienseknél jön szóba, de – s ezt dr. Tamás László János főigazgató, illetve a beruházásokért felelős helyettese, dr. Skaliczky Zoltán hangsúlyozta – nem „házi őrizetről" beszélünk; s nem is arról, hogy a betegeket kvázi börtönbe zárná a karkötő. A rendszer elsősorban az együttműködő betegekre épít, akik esetleg épp az állapotuk/betegségük miatt eltévedhetnek a kórházban. A leolvasókapuknál az adott osztály számítógépe viszont figyelmezteti az ügyeletes orvost/nővért, illetve a biztonsági őrt, hogy baj van. 

A betegbiztonságnak ez csak az egyik része, a karkötőbe beépített csip ugyanis mindent tárol. Azt például, hogy mikor volt a gyógyszerbeadás (beadták-e már egyáltalán a gyógyszert), belázasodott-e a beteg, a fürdetése megtörtént-e... Minden olyat rögzít, amit eddig is papíron, de a számítógépes rendszer összefüggéseiben is rámutat a kezelőorvosnak vagy/és a nővérnek, hogy a páciens paraméterei miben változtak. Az új rendszer kiépítését a kezdetektől szorgalmazó kórházvezetők hangsúlyozták: ahhoz, hogy minden ilyen flottul működjön – ahogy most leírtuk –, leginkább az orvosok aktivitására van szükség: mert az adatokat, az elvégzendő feladatokat ők táplálják be a rendszerbe, a nővérek pedig abból tudnak dolgozni. 

 Minden osztály kapott egy készüléket, amivel a karkötő csipje leolvasható. De kapnak majd többet is. A belső wifirendszert is kiépítették hozzá. Elvben egyébként minden okostelefon le tudja olvasni a karkötőkről az adatokat, amely androidos rendszerű. De ehhez a letöltött alkalmazáson túl természetesen az is kell, hogy legyen felhasználónév és jelszó. Ez utóbbi kettőt csak kórházi dolgozó kaphatja meg, így ha valaki elveszíti mondjuk a karkötőjét vagy véletlenül hazaviszi (ne vigye), akkor sem kerülnek ki a személyes adatai; legfeljebb egy szám lesz leolvasható róla. 

Az érsebészeten már élesben megy – Németh Márta főnővér ellenőrzi Gorgosilits Fábián adatait. Utóbbira sokan főrendőrként emlékezhetnek. Fotó: H. B. E.

 A győri Petz-kórház kétszázmillió forintot nyert a rendszer kiépítésére, ami további fejlesztések alapjául is szolgálhat. Könnyebb lesz például a laborvizsgálatokat elvégeztetni, s az eredményeket összevetni; az altatott beteg személyazonosságát kétséget kizáróan tisztázni; illetve minden vizsgálatot azonnal digitálisan rögzíteni. Ez a jövő, tudja mindenki – az optimista verzió szerint a nagyon közeli jövő. A betegek ebből talán kevesebbet érzékelnek, nekik – okkal – fontosabb az ellátás minősége, s a jó szó. De minden mindennel összefügg: ha nem szívja el az erőt a dupla adminisztráció, az előbbi kettőre is inkább marad tartalék.