Interjú Szijjártó Péterrel: Nem lep meg, amit látok

– Hogy van ez önöknél: elosztják a városokat egymás között, ki, hová megy kampányidőszakban? Szijjártóé: Győr. 

– Ennél prózaibb a válasz: volt iskolám, a bencés gimnázium meghívott, hogy mondjak beszédet március 15. alkalmából. Majd a volt igazgatóm, Lőrinc atya is ugyanezt kérte, aki jelenleg a Prohászka-iskola igazgatója. Mindkettőre igent mondtam, ráadásul már korábban jelezték, hogy a győri keleti elkerülő út elkészült, és mivel ebben nekem is volt szerepem, az átadására is szívesen várnak, sőt, egy újabb autóipari beruházást is be kellett jelenteni. Ezért lett Győr az "enyém". 

– Azt lehetett tudni, hogy a kormányfő most is csak azokba a választókörzetekbe megy majd el, ahol azt érzik, rezeg a léc. Kérdésem arra vonatkozott, hogy ha ön jön Győrbe, az mit üzen: biztosak a jelöltekben, vagy nem árt azért, ha erősítésként elküldik ide a külügyminisztert, aki a végét még egy kicsit megtolja? 

– Azt javaslom, ne kombinálja túl a dolgokat – folytatta Szijjártó Péter. – Nagyon sok helyre hívnak: a mai napon voltam már Tatabányán és megyek Tapolcára is. Igyekszem sok helyre eljutni, de nem a személyem az elsődleges most, sokkal inkább az, hogy az én munkám áll a legszorosabb kapcsolatban az illegális bevándorlással, ami nemcsak a legfontosabb téma a kampányban, hanem a legfontosabb kérdés a jövő vonatkozásában is.

– Eljutunk mindjárt oda is, de ütöm még ezt a vasat: Győr lehet Hódmezővásárhely? 

– Győr soha nem lehet Hódmezővásárhely, mert Győrben mintegy két és félszer annyian laknak, mint Vásárhelyen.

Szijjártó Péter nem csak ünnepi beszédet tartott Győrben. Fotó: M. M.

Győr–Hódmezővásárhely 

– Értem a viccet, de csak megkérdezem: kalkuláltak azzal a variációval, hogy ha itt, Győrben az ellenzéki pártok összefognak, akkor is esélyesek maradnak-e a jelöltjeik? 

– Látom, hogy sokan a matematikával foglalkoznak, de én inkább maradnék a munkám mellett. A helyzet egyértelmű, elég megnézni az elmúlt időszak két legfontosabb parlamenti választását – Ausztriáét és Olaszországét –, azt látjuk, hogy a bevándorlás kérdése osztja ketté leghatározottabban a politikai erőket. Nálunk is van egy világos választóvonal, és a bevándorlás- ellenes álláspontot mindenhol a kormánypártok jelöltje képviseli. Az emberek világos döntés előtt állnak: vagy Orbán Viktor vezetésével lesz egy olyan kormány Magyarországon, amely a magyar emberek érdekeit és biztonságát tartja szem előtt, vagy olyanok alakítanak kormányt, akik bevándorláspártiak.

– Ugyanabba a nadrágba – a bevándorláspártiba – azért nehéz lesz belegyömöszölni a jobbikosokat is.

– Pontosan tudjuk, hogy a Jobbik nem szavazta meg a kötelező betelepítési kvóta tilalmáról szóló alkotmánymódosítást. A kérdés ezzel eldőlt. 

– De továbbra is várom a választ: van olyan ellenzéki jelölt, akiben potenciális veszélyforrást látnak Győrben, illetve Győr-Moson-Sopron megyében, ahol eddig a Fidesz messze vert mindenkit?

– Csalódott lennék, ha nem nyernénk meg az összes választókerületet a megyében. Biztos vagyok benne, nagyon sokan tudják, hogy a választás tétje a gyerekeink, unokáink jövője. 

– Nem tudom, önnek mernek-e ilyet mondani a párttársak, de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy az elmúlt hetekben sokakban felmerült, hogy csinálhatnak ők bármit, ha a kormányzati vezető politikusok gazdagodása, vadászata tematizálja most a közhangulatot, s nem az, amit ők itt "lent" tesznek a körzetükért. Téma ez a párton belül? 

– Irigylem a magabiztosságát a közhangulat megítélésével kapcsolatban. Maradjunk annyiban, hogy kampányhajrá van, így nem meglepőek ezek a méltatlan támadások a Fidesz és a KDNP vezető politikusaival szemben.

– Ezek szerint számítottak erre? 

– Tizenhat éve vagyok parlamenti képviselő, húsz éve politizálok, hat évig foglalkoztam közvetlenül a kommunikációval. Nem lep meg, amit látok. 

– Ha ön vinné még mindig a kormányzati kommunikációt, s csak az elmúlt két nap ügyeit kellene kommentálnia – Semjénét és Kósáét –, mit mondana ezekre? Mert ha számítottak a támadásokra, akkor nyilván válasz is van rájuk. 

– Az, hogy Semjén Zsolt hobbija – mint sok ezer másik emberé – a vadászat, köztudott, és semmi rosszat nem követett el, Kósa Lajost meg egy csaló megpróbálta átvágni. És ha már az elmúlt napoknál tartunk, azt is elmondanám, hogy New Yorkban az ENSZ-ben harcoltam a migrációs csomag ellen, mert nem akarunk bevándorlóországgá válni. Valamint ha kicsit előretekintünk, akkor a jövő héten lesz a brüsszeli terrortámadás évfordulója, így nem árt emlékezni arra, hogy az elmúlt két és fél évben 330 embert gyilkoltak meg migrációs hátterű terroristák.

Lázár széke várja? 

– A tragédiák borzalmasak, de én belpolitikai, konkrét dolgokról kérdeztem, amelyekre konkrét válaszok is születhetnének. 

– Mint ahogyan vannak is. 

– Akkor miért nem mondják el? 

– Őszintén mondom, hogy az ügyeket konkrétan nem figyeltem, de még egyszer leszögezem: méltatlan vádaskodás zajlik, senki ne lepődjön meg. 

– Sejtik, kitől jönnek az infók? Mert a sajtó sejti. 

– Ezt önökre is hagyom. 

– Külügyminiszterként érkezett az ünnepségekre, s a hírek szerint ha győznek, a következő ciklusban is jár majd önnek egy bársonyszék: az, amiben Lázár János jelenleg ül. Tudom, hogy ezt az információt nem erősítheti meg, de arra válaszolhat, hogy ha ilyen felkérést kap, azt elvállalja-e? 

– Először lesz egy választás, aztán pedig a megválasztott miniszterelnök eldönti, hogy kivel akar dolgozni. Reméljük, a jelenlegi folytathatja majd a munkát, de hogy kikkel akar együtt dolgozni, az az ő döntése lesz. Én egyet tudok mondani: rendkívül hálás vagyok, hogy három és fél éven keresztül ezt a munkát végezhettem. Abban az időszakban lehetek Magyarország külügyminisztere, amikor nagyon komoly jelentősége van ennek a pozíciónak. Magyarországnak jelenleg egy sorsfordító kérdésben van egy rendkívül komoly vitája a nemzetközi színtéren, megtiszteltetés ezekben a harcokban képviselni a hazámat. 

– Igen, nemegyszer ön volt a magyar állam megmondóembere. Volt olyan megnyilvánulása, amit utólag bán? 

– Mindig vállaltam a konfliktust, ha úgy ítéltem meg, hogy ez a magyar érdek. Büszke vagyok arra, hogy a magyar külpolitika már nem azt jelenti, hogy elnézést kérünk a létezésünkért. Ma már a magyar külpolitika tudja, hogy a múltjára, tradícióira büszke nemzetet képvisel, és ennek megfelelően viselkedik. Meggyőződésem, hogy egy külügyminiszternek kötelessége a leghatározottabban kiállni és megszólalni, ha az országát alaptalanul támadják. Két szó köré építettem a stratégiánkat: kölcsönös tisztelet. Mindenkinek megadjuk a tiszteletet. De el is várjuk. A másik változás, hogy nálam a külgazdaság került a fókuszba. Eleinte durva támadások értek engem is emiatt, de 2014 óta minden évben minden jelentős külgazdasági rekordot megdöntöttünk. Hosszan válaszoltam a kérdésére, de röviden is tudok: nem, nem volt olyan, amit megbántam.

Barátok és ellenségek 

– Mégis: a külföldi diplomáciában több barátot vagy ellenséget szerzett magának? 

– Furcsa lenne, ha nem vállalnék konfliktusokat csak azért, hogy szeressenek. Ez egy egészen speciális és szerintem mélyen megvetendő elképzelés. Higgye el, sokan becsülik azt, hogy mi vállaljuk a vitákat szemtől szemben. És vannak szövetségeseink, egyesek hangosabbak, mások halkabbak. A nemzetközi életben sok nagy formátumú embert ismertem meg. 

– Köztük volt olyan is, akit a világ diktátornak nevez. 

– Ez a munka része. Sokszor találkozunk olyan emberekkel, akikkel semmiben vagy alig valamiben értünk egyet. De a diplomácia a párbeszédről is szól, így jönnek létre iráni–amerikai, orosz–amerikai külügyminiszteri, majd elnöki találkozók. 

– Ahogy mondta, a migráció ellen hétfőn is felszólalt New Yorkban; a szüleivel, akik itt, Győrben élnek, s akik az egyik legjobban érintett magyar megye lakosaiként tudják, hogy valójában mennyi migráns él közöttünk, s ők veszélyt jelentenek-e, mit mondanak: tényleg félnek?

– A szüleim és mások is azt mondják, hogy nem akarnak még egyszer olyat, amit 2015-ben láttak és átéltek. 

– Nem is láthatnak, mert nincs ilyen. 

– De a déli határon most is folyamatosak a betörési kísérletek, a NATO és az ENSZ legkonzervatívabb becslései szerint is 35–40 millió között van azoknak a száma, akik olyan helyzetben vannak, hogy bármikor útnak indulhatnak Európa irányába. Ausztrália meg tudta állítani a feléjük tartó hajókat, Európa – mi hiába mondtuk – nem tudta. S ez folyamatos veszélyt jelent. Én még emlékszem, hogy amikor az előbb említett számot korábban elmondtam, mindenki lehurrogott, hogy honnan veszek ilyet. Most ezek a legkonzervatívabb becslések. A no-go zónákért is mit kaptam, most meg mindenki – már a német kancellár is – erről beszél. Most meg Lázár Jánost kritizálják a bécsi videója miatt…

Lázár videója 

– Ha már szóba hozta: mit szólt Lázár videójához? 

– Felhívtam, és elmondtam neki: János, ugyanaz lesz, mint ami velem volt. Először azt mondják, hogy nem vagy normális, majd elkezdenek vitatkozni arról, amit mondtál, végül sokan neked adnak igazat, de a korábbi kritikusok közül senki nem mondja majd ki, hogy Lázár Jánosnak igaza volt. 

– A végére hagytam az apropót, ami miatt Győrbe látogatott: március 15-ét ünnepeljük, önnek ez az ünnep mit üzen? 

– Az iskolákban azt mondtam, hogy a fiatalok a szabadság eszméjét soha nem engedhetik el. Nekünk, fiataloknak kell elöl mennünk, ha az ország szabadságáról és függetlenségéről van szó, és most is arról van szó. Ez felelősséget is jelent. 

– Ez végszónak sem utolsó, de önnek is feltűnt, hogy Soros nevét egyszer sem mondta ki? 

– Nem kérdezett róla.

– Eddig sem kellett kérdezni, beleszőtték mindenhová. 

– Ha kérdezett volna, beszéltem volna, a véleményem ismert, nem változott.