Csontvelőrákban szenved az ötgyermekes győri édesapa

„Egy anyának a gyermeke baja mindig nagyobb a sajátjánál, én pedig nagyon el vagyok keseredve, a szemem előtt megy tönkre a kisfiam..." – írta nekünk Tóth Miklósné Écsről, így kérve a Jóakarat hídjának támogatását. Akiről szó van, gyermeke, ifjabb Tóth Miklós élete bizony nehéz, és soha nem is volt sokkal könnyebb.

Már úgy tűnt, hogy Miklós élete kezd egyenesbe kerülni, amikor kiderült, hogy csontvelőrákban szenved.

A győri Sport utcában lakó ifj. Tóth Miklós egy év múlva már 50 éves lesz. Gyermekkora óta hallás- és látássérült, farkasvaksága van. Ezt tetézte, hogy ifjúsága idején kezei között eltört egy ablaküveg, a szilánkok pedig a jobb kézfejét úgy megsebesítették, hogy alig tudja használni, két ujja mozog csak. Első házassága tönkrement, abból a kapcsolatból három gyermeke született, egy már önálló, kettő még tanul. Tóth Miklós új családot alapított, abból a nagyobbik gyermek iskoláskorú, a kisebbik, Erik még csak kilenc hónapos.

Már úgy tűnt, hogy kezd az élete egyenesbe kerülni, amikor kiderült, hogy csontvelőrákban szenved. „Kilenc éve kínzott a kór, de hiába panaszkodtam a fájdalmakra, nem igazán vettek komolyan – mesélte lapunknak. – Végül kiderült, hogy nagy a baj. A daganat megette a csigolyát, csak a porc maradt, a nyaki csigolyáim összecsúsztak, sokáig fémmerevítővel éltem az életem. Egész életemben segédmunkásként dolgoztam, gépkezelő voltam a kekszgyárban. Nyolcvanhat százalékos rokkant vagyok, nyolcvanháromezer forintot kapok, míg a párom a kicsi után az államtól harmincnégyezer forintot. Ennyiből élünk" – sóhajt a férfi egy nagyot.

Betegségét nem lehet gyógyítani, csak szinten tartani. Az elmúlt hónapok megtépázták a családi költségvetést, ezért is fordult végül lapunkhoz a fiáért aggódó Tóth Miklósné.

Most olvasóink jóindulatából a családhoz érkező kétszázezer forint nagy segítség, megkönnyíti annak az időszaknak a túlélését, amíg Erik anyukája munkába áll.