A Vegeta hamisítástól az alvilágig - az abdai bazársor titkairól beszélt az egykori eladó - fotók

Színes kavalkád

Ha nézünk tudósításokat a röszkei határról nyáron, ahogy lépésben araszol a kocsisor Szerbia felé, elképzelhetjük, mi ment a Győr környéki településen és az 1-es főúton a '90-es évek elején. A Németországból haza igyekvő, szabadságukat töltő vendégmunkások árasztották el Abdát.

A színes kavalkádban mindenki vásárolt valamit. Füstölt kolbász és sonka, téliszalámi, cigaretta kartonokban, pálinka, őrölt paprika, üveges savanyúságok, idénygyümölcsök és zöldségek voltak a legnépszerűbb portékák. Neve elhallgatását kérő forrásunk szerint eleinte a magyaros élelmiszerek domináltak, a giccsparádéval egyenlő árucikkek pár évvel később jelentek meg a polcokon.

Egyezség, amit senki nem tartott be

"A főút mellett, a telkek végében alakítottak egyszerű fabódékat a nyolcvanas évek végén. Kezdetben zöldségesek nyitottak, aztán gombmód szaporodtak az üzletek. Amikor az egyik bódéba kerültem a '90-es évek elején, tombolt a hőskorszak. Annyira pörgött a biznisz, hogy a kocsisor sokszor Öttevény közepén állt. Akárcsak a török bazárokban, az volt a kereskedők közötti szóbeli egyezség, hogy mindenki mindent ugyanannyiért árul.

Nem tudom, hogy Törökországban ezt betartják-e, nálunk hamar felrúgták a főnökök a szabályt. A termékek alatt volt címke, de lehetett alkudni. Mondok egy példát. 1400 Ft-ért adtuk a pálinka üvegjét, de akár 1000 forintig lemehettem. Azok kaszáltak, akik kereskedői vénával rendelkeztek. Akik érezték, hogy az elegáns, öltönyös svájci úriember elviszi 1400-ért is a pálinkát, de a melósoknál érdemes engedni. Hozzáteszem, a valutaváltásban is óriási lehetőségek voltak. A bosnyákok örültek, hogy 200 forintot engedtünk a pálinka árából. Más kérdés, hogy az árfolyamot többnyire úgy számoltuk, hogy alig 100 forint maradt a kedvezményből" - kezdte emberünk.

Csúcsbevétel és a Vegeta-ügy

Forrásunk nem titkolja: az M1-es autópálya kiépítése Hegyeshalomig pecsételte meg a bazársor sorsát, a romlás virágai azonban jócskán 1996 előtt megjelentek. (A sztrádát 1996 januárjában adták át az osztrák határig.) "Több tucatnyi bódé olyan forgalmat bonyolított, hogy a tulajdonosok egy életre megalapozták a családjuk jólétét. Ahol dolgoztam, a csúcsbevétel közel 2 millió forint volt egyetlen nap alatt. Csak viszonyításképp mondom: 1991-1992 magasságában Győr környéki településeken 80-100 ezer forintért árultak telkeket. Sokaknak mégis semmi sem volt elég. Hiába váltak hónapról hónapra vagyonosabbá, kezdődtek az ügyeskedések. Az első kisebb stikli az volt, amikor buszsofőröket fizettek le, hogy a bódéjuk előtt álljanak meg. Aztán esztergált, óriási ceruzákat hatszoros haszonnal adtak el.

Nálam ott volt a határvonal, amikor a Vegetát sóval kezdték keverni. Először kistételben, aztán rövid időn belül egy-egy zacskó ételízesítő háromnegyede só volt. Ez a csalás kibukott, a horvátok, szerbek, bosnyákok jól ismerték az igazi Vegetát. (Az életízesítőt 1959-ben találta fel Zlata Bartl horvát kémikus, a hatvanas évek végére világszerte ismertté vált - a szerk.) Amikor a tömény sót megérezték, többen szóvá tették a hamisítást. Volt, aki felemelte a hangját és érthetően jelenetet rendezett az üzletben" - hallottuk.

Téliszalámizás

A közegről és a korabeli hivatalok állapotáról sokat elárul, hogy a '90-es évek elején nem ragasztottak sem a cigarettákra, sem a szeszes italokra zárjegyet. Egyes vélemények szerint az abdai bazársoron történtek hozzájárultak ahhoz, hogy 1997 január elsejétől bevezették a zárjegyeket mindkét termékcsoporton.

Jelen sorok írója gyerekfejjel csöppent néha a bazársor mindennapjaiba, de arra konkrétan emlékszem, hogy szüleim nem voltak híve az itteni húsvásárlásnak. Egyrészt a kocsisor kipufogógáza szennyezte a fellógatott kolbászokat, sonkákat, másrészt a nyári kánikula nem használt a húsoknak.

"30 fok felett a téliszalámik, kolbászok izzadni kezdtek. Erre is megvolt a válasz, persze, nem hűtőket szereztek be. Főleg a téliszalámikkal volt gond, az éjszakai műszakban mindig formába kellett a rudakat. A téliszalámit nemespenésszel vonják be, ez a réteg gyakran leolvadt a nyári melegben. Úgy pótoltuk a kérget, hogy étolajos ruhával áttöröltük a szalámit, majd lisztbe forgattuk" - árulta el beszélgető partnerünk.

Bűnszervezetek színre lépése

A vevőkörtől nagyban függött, ki milyen trükköt "evett meg". Az osztrák, német, svájci vásárlók akkoriban is tudatosan táplálkoztak és prémium élelmiszereket vásároltak. A török, a szerb, a horvát vendégmunkások nem voltak ilyen finnyásak. Ahogy ívelt a magasba az abdai bazársor, úgy tűnt fel mind több kétes alak a bódék körül. Megjelent a szervezett bűnözés, ennek ékes példája a prostitúció. A "lányok" volt, amikor több tucatnyian álltak a Radnóti-szoborig.

"Egyes bandák védelmi pénzeket szedtek. Volt olyan nyári éjszaka, amikor a főnök megjelent egy szekrényajtónyi fazonnal. Mondta, hogy ezentúl az üzletre vigyáz az alak. Nem tartott sokáig az időszak. Arra emlékszem, hogy a bódéból bármit ehetett-ihatott az őr, volt, hogy egy éjszaka alatt ivott vagy tíz Red Bullt. Egyszer egy több fős banda kirámolta a bódét, azt hangoztatták, hogy csak kiegyenlítik a tartozást, amivel a főnök jött nekik. Az ügyből botrány lett, végül kiderült, hogy rossz boltba tértek be és a vezetőjük visszajött, hogy megfizesse a kárt" - elevenítette fel az egyik legnehezebb éjszakát forrásunk.

Havi 30-35 ezres fizetés

Az egykori eladó nem bánta meg, hogy több évig részese volt a abdai bazársornak. Rengeteget dolgozott, havi 350-360 órát. Napi szinten ez 10-12 óra. Havonta 30-35 ezer forint volt a fizetése. Ez akkoriban két biztos állással rendelkező ember bérének felelt meg. "Őrzök kellemes emlékeket, a fiatalságom ide kötődik. Hosszú éveken ezt a pörgést nem lehetett bírni. Pont elég volt az a pár év, amit itt töltöttem" - búcsúzott.

Szabó Zsolt, Abda jelenlegi polgármestere körzeti megbízott rendőrként nem unatkozott a bazársoron. "Sok munkát adott, az biztos. Korábban az autópályán teljesítettem szolgálatot, akkor is több ügyhöz riasztottak. Sok trükkös lopás történt itt. Ezt a műfajt a koszovói albánok honosították meg a bazársoron. Buszokra lopóztak fel és vitték, amit értékesnek találtak. Az autógumikat injekciós tűvel kiszúrták. Ameddig a levegő lassan szivárgott a kerékből, követték az áldozatukat. Amikor megállt a kocsi, akkor csaptak le az út mellett. A mai napig megvan az a ház Abdán, ahová laktak az örömlányok. A kuncsaftjaikat motelekbe vagy az útszéli bozótosba vitték" - mondott pár tipikus rendőrségi esetet a korból Szabó Zsolt.

​Hozzátette: ugyan a településen sokaknak adott megélhetést a bazársor, az abdaiak közül kevesen nyitottak üzletet. "Mindenkiben felemás érzések vannak a bazársorról. Több család is itt kereste a kenyerét, mégsem kívánja vissza senki azokat az éveket. Az élet megoldotta a bazársor gyarapodó gondjait, az autópálya átadásával lassan, de biztosan mindenhol lehúzták a rolót" - mondta Szabó Zsolt.

Az Abda történetét feldolgozó kötetbe egy sor se került a bazársorról, ami árulkodik arról, hogy a helyiek soha nem érezték igazán magukénak az "ügyeskedések Mekkáját".