Megszaporodtak a macskák

Kollégáim tök aranyosak voltak, kaptam tőlük ajándékba egy lapot, amin volt Anglia, Mozambik térkép, meg egy Unilever logó, és nyilakkal mutatta az elkövetkezendő utazásomat. Mindenki írt rá egy kis üzenetet, nagyon szuperul néz ki. :) Kaptam egy jó nagy doboznyi teát is, mivel tudták, hogy azt nagyon megszerettem a munka során. :) És a legjobb, még ebédelni is kimentünk. Nagyon fognak hiányozni.

Munka után rohantam a vonatra. Rengeteg cuccom volt. Anyu a múlt héten mondta, hogy az Ikea-ban látott egy tök jó műanyag edény készletet. 17 darabos és csak 1000 Ft. Meg akartam venni, de nem volt a pesti Ikea-ban, ezért megkértem a volt barátomat, aki budaörsi, hogy vegye meg nekem és adja fel a vonatra. Sajnos nem jött össze, mert az ottani üzletben sem volt már. Így most mást kell kitalálnom anyu szülinapjára. Bár ez úgyis csak az egyik része lett volna.

Ikrek nagyon örültek szokás szerint. Mondták, hogy meghagyták nekem a füzet címkék megírását, mert hogy az úgy szép, ha én írom rá. Hamar megcsináltam, aztán összekészültünk együtt a sulira. Én vittem őket reggel, aztán mentem bicajjal munkába.

Fagyizóban voltam kedden, szerdán meg csütörtökön is egész napos. Tök jó volt. Megint lett egy új barátosnőm, aki szintén ott dolgozik, csak még nem dolgoztunk együtt. De jó fej nagyon. Az idő jó volt, az emberek jöttek, az idő meg repült. Bár nem mindig, voltak azért holtpontok.

Ikrek reggelét is sikerült színesebbé varázsolnom és megtölteni izgalmakkal. Szerdán például elfelejtettem, hogy anyu korán reggel ment dolgozni, és nekem is korábban kellett a piac miatt. Felkeltem, és hallottam, hogy megy a tévében a mese. Kimentem, és akkor jöttem rá, hogy mi a helyzet: szerda van, s anyu már elment. Másik kishúgom még aludt. Hamar felkeltettem, mondtam, hogy gyorsan öltözzenek fel, stb. Rohantunk a suliba. Mondtam nekik, hogy ne haragudjanak, hogy ilyen rohanás van, csak azt hittem, hogy anyu reggel lesz és ő elviszi őket, ha mondom, hogy korábbra kell mennem. Sajnos a napok már összefolynak. Ikrek aranyosan csak annyit mondtak, hogy „semmi baj Veri, majd a hét másik felében jóváteszed, ha hozol minket iskolába....még van rá két napod" :) Ja, és megjegyezték, hogy egyébként vannak kiscicáink. Én annyit mondtam, hogy fantasztikus. :) Nagyon szeretem az állatokat, de mivel anyunak most nincs pénze, ezért nem valami jó hír. Ráadásul a kutya is mindig kergeti a macskákat. Megpróbáljuk őket elajándékozni, hátha sikerül. Itt is jelzem, hogy akinek cuki kiscica kell, az szóljon. Négy van. :).

Csütörtökön sikerült elvinni őket a suliba gond nélkül. Főztem nekik teát, stb., majd munka előtt még elmentem a Polgármesteri Hivatalba, hogy beadjak egy pályázatot az angliai suliban való tanuláshoz. Remélem sikerülni fog. Ha igen, akkor a regisztrációs díjam megtérül. Majd szeptember közepén lesz eredménye.

Ma szabadnapos voltam. Reggel azért elvittem a lányokat suliba, mert megígértem, így megint nem sikerült kialudnom magam. De nem volt olyan egyszerű az iskolába menetel, mint gondoltam. Eleinte jól indult, még a hajukat is megcsináltam tök csinire, teát főztem, stb., volt időnk mindenre, időben el is indultunk. A baj ott kezdődött, hogy a kutya kiszökött, a kishúgom meg elkezdett sírni, hogy fogjam meg, mert elüti valami. Azt tudni kell a kutyánkról, hogy soha senkire nem hallgat, ha pedig valaki elindul felé, akkor elrohan. Végül kitaláltam, hogy vigyük magunkkal a pórázt, aztán majd megfogjuk út közben. Gondoltam, hogy úgyis utánunk jön. Fél úton el is kaptuk, ám rá két percre megszökött, mert elszakadt a nyakörv. Megkergetett pár macskát, kutyákhoz odafutkározott, mi meg már késésben voltunk. Kitaláltam, hogy ha sikerül elkapni, akkor rákötöm a nyakára a pórázt, aztán majd úgy hazaviszem. Végül elcsíptük, lányokat is sikerült közben a suliig eljuttatni, aztán hazahoztam a kutyát. Kicsit bonyolult volt, mert a kutyán kívül még a bicajomat is fogni kellett, fel meg nem tudtam ülni, mert rövid volt a póráz. Viccesen nézhettünk ki, de végül sikerült hazajutni és elindultam a városba, hogy intézzem a dolgokat.

Nem sok mindent sikerült végül. Délelőtt cipőt néztem, mert már van egy kb. 1 cm-es lyuk a cipőmön. Ki is néztem egyet, de még gondolkodom rajta. Jól néz ki, bőr, és strapabíró, de 12 ezer forint. Bár lehet, hogy nem a cipőn kéne spórolnom, mert elég sokat fogom használni. Meg a tömegközlekedést sem használom, hanem mindig gyalogolok vagy bicajozok. Majd meglátom.

Azután kontaklencsét akartam csináltatni, de már nem maradt rá idő, mert sokan voltak előttem, meg aztán mondták, hogy amilyen lencsét szoktam venni, az most nincs, és rendelni kell, így nem is csináltattam meg, mert úgysem tudnék érte menni már.

Aztán rohantam az EU-s egészségbiztosítási kártyát megcsináltatni, ahol eléggé felhúztam magam. Ott döbbentem rá, hogy nem lesz biztosításom, mivel a tanulmányaimat befejeztem, és munkám sem lesz. Mondta a nő, hogy ne aggódjak, mert ha havi kb. négyezret majd az adóbevallásba beírok, akkor lesz biztosításom. Amin kiakadtam, az az, hogy nem is leszek itthon, de azért fizetni meg kell. Ez jól elvette a kedvemet mindentől, de aztán este tisztáztam a dolgokat azzal a lánnyal, aki Malawi-ból nemrég jött meg. Mondta, hogy majd Angliában biztosítva leszek, mert ott fogok tanulni, ezért itt nem kell külön fizetnem, mert EU-n belül elég egyszer, és azt állja a suli. Így megnyugodtam, bár ezzel még lesz papírmunka.

Délután aludtam egy órát, aztán visszamentünk anyuval a városba. Bementünk az Árkádba, mert meg akartam nézni, hogy nem olcsóbb-e ott az a cipő, amit a városba kinéztem. Végül azt nem találtam meg, de láttam egy másikat négyezerér. Az nem olyan strapabíró, de kényelmes és jól néz ki. A mai napra terveztem a lúdtalpbetét kiváltását is, ami 4-től 6-ig volt nyitva. Fél hatig nézegettük a cipőket, mikor megtaláltam azt a négyezreset. Akkor jutott eszembe, hogy a betét miatt nem biztos, hogy a bokámnál kényelmes lesz, mivel azt sem tudom hány centit emel majd rajta. Felhívtam a nőt betétes üzletben, de foglalt volt. Végül felvette, aztán mondta, hogy jobb lenne, ha előbb a betétet csináltatnám meg, aztán vennék cipőt. Egyébként így logikus szerintem is, csak a nővéremnek annó még úgy csinálták, hogy elkérték a cipőt és bele is ragasztották. :) De sebaj, majd hétfőn délután elintézem. Most hétvégén ugyanis mindkét nap dolgozom a fagyizóban, hétfőn meg csak kettőig. Lesz egy szabad délutánom, aztán utána megyek Pestre, mert lesz egy újabb rendezvény. Minden nap más városba fogunk utazni, hogy a kisgyerekeket tanítsuk a hulladék újrahasznosításáról, stb. Tiszta izgi lesz.

Jaj, majd elfelejtettem, közben megkaptam a táskát is az egyik blog olvasómtól. Az a baj, hogy még így is vennem kell egy nagy túrazsákot, mivel ebbe belepakoltam és kicsinek tűnik. Kirándulásokra viszont nagyon praktikus lesz.

Fú, de most már megyek, mert fél egy múlt és holnap 8-kor kezdek. Amúgy olvas még valaki?:)