Darvasi László - Elveszett hús

Remek emberek. Régi, tapasztalt motorosok barátságban, házigazdai működésben. Szeretjük is őket, a figyelmüket, a kíváncsiságukat, a humorukat. De most, amikor megérkeztünk, a feleség nem volt otthon. A férj, tudományos kutató, nyitotta az ajtót, és igazán gondterhelt volt a tekintete. Gondoktól barázdált homlok, bajredő. Tényleg baj van?

Kolosszális, szólt, s intett, menjünk csak be, haladjunk a társalkodóba, ahol akkor már időzött egy-két író, kritikus, színházi ember és festő és rendező és professzor és bíró. Egy világhírű karmester, az oroszszakértő tudós, az államfőjelölt. Válogatott fölhozatal. Az asztal szépen megrakva. Roskadozott, mint egy jobbágy, áll négykézláb, róla habzsol a méltóságos földesúri csürhe. Libatepertő, paszták, kenceficék, bögre zsírok, lila hagyma, forradalmi kolbászkarikák, finom, harsogó serclik, dán vaj. Remek vörösborok. Kiváló tömények, és még Fernet Branca is, egyenesen Palermóból. Jó, jó, de hol a háziasszony?

Lett egy kis csönd, olyan halk fuvolás. Szóval a háziasszony keresi a húst. A húst? Azt, a hidegtálas húst, ami elveszett. Elvesztették a hidegtálakat, és nem tudják, hol, mikor, miért. A feleség éppen az intézetben van, a férj munkahelyén, de útközben megnézi az járdaszélt is, és talán egy-két szomszédhoz is becsönget. Szétnéz a Moszkva téren. Mire gyorsan azt kérdeztük, van-e szerető, a szeretőknél is maradnak húsok, de a színházi kritikus megjegyezte, szeretőhöz úgy megy az ember, hogy vigyáz, ne hagyjon ott semmit. Na, na, mondd már. Nem így szokott lenni, egy vékonyabb darabban sem.

Vettek egy tál hideghúst, ilyen hártyavékony marhaszeletek, rózsaszín nyelvek, lánykamellekként sorakozó kaszinótojások. Sss, így veszett el. Volt sírás, rívás, vád, vád. Végül megjött a feleség, húsok sehol, de előkerült a túrótorta, a hamis halleves, a néhány pezsgő, a Fernet Branca, meg lettek beszélve a politikai viszonyok, ki kivel inspirálódjon, koalíciózzon és monopolizzon, ki lettek tárgyalva az irodalmi viszonyok, ki a jó író, ki a legjobb, ki a legeslegjobb, és még mindig volt Fernet Branca is. Igaz, már nem sok.

A festő még gondolatban fölecsetelt egy útközbeni szürkét. A zeneszerzőnek eszébe jutott egy belépésmódosítás. Az írók azon gondolkodtak, melyik csoportba tartoznak. Aztán vége lett, beledadogott az éjszakába az utolsó taxi is. Mi meg gondolkodtunk még kicsit elalvás előtt. Nagy dolog a jó házasság. Bizony nagy. Hogy azt is kibírja, ha az ember elveszít, és hová, négy gyönyörű, borzongató hidegtálat.

Cikkünket a Kisalföld hetente csütörtökön megjelenő Bizalmasan mellékletében olvashatják.