`A látvány a Dolomitokban lélegzetelállító´

Craft Bike TransAlp 2013 4. nap

Nehéz napon van túl a TransAlp mezőnye. A negyedik szakasz rajtja reggel nyolckor volt St Vigilben. Az itinerben két hegy szerepelt, az első 20km-nél 2200m-es magasságban, a második 55km-nél 2380m-en. A célt alleghei tó partján jelölték ki a szervezők. Összesen 73,83km és 2620m szintemelkedés szerepelt a mai etapon. A Bikemag.hu-Tatanka Racing Team versenyzői Várallyai László és Vock Balázs 5:02:11-es idővel teljesítették a távot. Ezzel a Master kategória 36. helyén értek be és összetettben a 33.helyen állnak.

További képekért ide kattintsanak!

Nézzük, hogy értékeltek a résztvevők.

Várallyai László:

A mai nap nehezebb volt, mint a tegnapi. A második hegy nagyon tetszett. A látvány a Dolomitokban lélegzetelállító. Az utolsó egynyomos ösvényen egy kisebb bukásba keveredtem, de nem esett baja sem nekem, sem a kerékpárnak. Ez betudható annak, hogy a verseny felénél járunk, egy órával korábban rajtoltunk és fáradtabbak voltunk.

Vock Balázs:

A nyolc órás rajt és az éjszakai hideg megtette a hatását, 60 pulzussal indultunk a rajtnál és a szervezetem pihenőnapot követelt magának. 140 fölé csak kín keservesen tudtam vinni még az emelkedőkön is. Az időjárással ismét szerencsénk van, a hegyek között ilyen kilátásban ritkán van részünk. A lejtőket élveztem. Ákos megint finom spagettit főzött. Alig várom, hogy holnap 3200m szintet mászhassunk.

Szerdán 76,28km vár a versenyzőkre Allgehe és San Martino di Castrozza között 3213m szintemelkedéssel.

A következőkben Török Joe élménybeszámolóját olvashatjátok

Deres reggelre ébredtünk az St. Vigil-i kempingben, reggel 5 órakor, amely a 8 órás rajt miatt csúszott egy órával előbbre. Mint minden reggel, a rutin a tisztálkodás, reggeli elkészítése és elfogyasztása, sátrak összecsomagolása, ill. bepakolás a buszba. Nagyjából már előző este összekészítjük a másnapi bringás felszerelést, úgy mint ruhákat (a jó idő miatt elég a rövid mez és a szélmellény), a High5-os izo italokat, zseléket, energia szeleteket, stb., ill. a legfontosabbat, a bringát útrakész állapotba. Egy-egy etap rendesen le tudja amortizálni a technikát. Külső gumit kell cserélni, - a sóderes-sziklás terep falja a bütyköket, a hajtást megtisztítani, fékbetéteket ellenőrizni – szükség esetén cserélni, a váltást átnézni – szinte mindig van mit utánállítani.

Kedden elmaradt a hátsó váltóm átbowdenezése, ami ma vissza is ütött. Szerencsére bepakoltam magamnak egy bowdent, amire szükség is lett néhány km megtételét követően. Nem annyira kellemes az erdő közepén váltóbowdent szerelni. :) Ráadásul csípőfogót persze nem vittem magammal, így a maradék fél méteres db-ot a láncvillára ragasztottam az elsősegélydobozomban talált sebkötözős ragasztószalaggal, McGyver módjára.

Mire befejeztem a szerelést, meg is jött az élboly, mint gyorsvonat. Balázsék ismét pár perccel később érkeztek. A keddi etapon 2620m szint jutott a 74 km-es távra. Nagyjából két hegyet kellett leküzdeni, a fenti beszámoló szerint. A sok helyen 15-20%-os emelkedők nagy kihívást jelentettek ismét, de kárpótolt a táj, ill. a zúzós lejtőzések. A második hegy, a Rifugio Averau után azért oda kellett figyelni, mert a 2400m magas sziklás hegyoldalban haladt a nyom, sokan inkább a tolást választották. A patentpedál nem a legbiztonságosabb ilyen terepen... :) Néhol vállra kellett venni a gépet és pár métert vagy fel, vagy le mászni a kövek között.

A csúcs után kb. 150 m szinttel lejjebb sajnos történt is baleset, mentőhelikopter-felszállás miatt meg is kellett állni néhány percre.

A táv vége előtt 10 km-el még volt egy kisebb mászás, aztán ismét lejtőzés és 5 km aszfalt a célig.

Érdekesség, hogy a mezőnyt itt is nagyjából három részre lehet osztani. Az elején a versenyzők, akik még azt is meggondolják, hogy felvegyék-e a frissítőpontoknál a vizet, annyira számít minden másodperc. A közepén a még versenyzők, de már félig túrázók, akik azért egy-egy fotót megejtenek útközben, a végén pedig akik csak saját magukat akarják legyőzni. Itt a legjobb egyébként a hangulat, nagyon segítőkész mindenki, egymást kérik meg fotózni és a frissítőpontokon is belefér néhány perc a regenerálódásra és nem számít az, hogy 6 vagy 8 óra alatt teljesítik a távot. Ők zömmel idősebb korosztály, nem ritka a 60 év körüli résztvevő sem.

Gratulálunk Balázsnak és Lacinak a mai etap eredményéért is, holnapra is sok sikert kívánunk!

Tatanka Racing Team