Bleeding Bride: A téboly kertje

Szerző: Bleeding Bride
Cím: A téboly kertje
Kiadó: Underground
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 216

Miután Bleeding Bride Fekete fivérek című első kötetét személyes hangulatregényemnek tituláltam, nem volt kérdés, hogy akarom-e a Téboly kertjét is megismerni. A tébolyult regény barokkos leveleiből néhány ízelítőt már a kötet készülése közben is kaptam, s akkor még biztos voltam benne, hogy hasonló stílusú/műfajú lesz, mint a fivérek története. Az első Bleeding-köteten megközelítőleg 7-8 alkalommal rágtam át magam, a második, júliusban megjelent regény is megvolt már háromszor, pedig még alig írunk októbert. Első olvasás a kíváncsiságé, második a repetázásé, harmadik pedig a megértésé volt. Nem a saját bugyutaságomat szeretném itt nyomatékosítani, mely szerint harmadik olvasatra értek meg egy regényt, inkább a Sötétség Lovagjának levelei követelnek sokkal több figyelmet, alapos olvasást.

Na de ki az az SL, és miféle levelekről van szó? A történet egy sorozatgyilkos körül forog, aki sorra szedi áldozatait, s barokk stílusú, metaforikus leveleivel bombáz egy újságot, amelyik rendszeresen publikálja is ezen írásokat. A rendőrség nem jár sikerrel a gyilkos felderítésében, de a publikus leveleknek sem örül.

A Fekete fivérek elvont, metaforikus nyelvezete visszaköszön A téboly kertjében is, a pörgős cselekménysorozatot egy-egy SL-levél lassítja le, ezzel is gondolkodásra késztetve a kíváncsi olvasót. Ha Bleeding Bride egyediségét kéne meghatároznom, ezt emelném kis elsőként: Ő nem tárja elénk a tényeket és a probléma megoldásait, inkább az olvasóra hagyja, hogy a végeredményt az elejtett információkból maga összerakja. Ha a megfejtés túl bonyolult lenne, akkor nyer magának még egy olvasást. Azt gondolom, s akár jótanácsként is javasolhatom, hogy a Sötétség Lovagjának leveleit kövessétek figyelemmel, én harmadik olvasatra is találtam benne újdonságot.

A szereplők hiteles figurák, bár egy ilyen rövidke történetbe nem férhetett bele több tulajdonság, mégis mindegyikről gyorsan kialakulhat az olvasó véleménye, egyszerűen be lehet skatulyázni őket. Krisztián a hanyag újságíró a tipikus Blomkvist-fazon, aki roppant tehetséges, ám elegánsan szétszórt. Ancsa az anyáskodó irodakukac, akit - valljuk be “spoilermentesen" - mindenki meggyanúsít legalább egyszer a gyilkosságokkal. Dávid, a gazdag üzletember, aki tehetős ugyan, mégsem kaphatja meg, amire vágyik. A kékhajú lányról aligha kell bármit is mondanom, ő a történet legegyedibb figurája, (ha a hidrogénszőke báros csajt nem vesszük figyelembe :) ).

Ami a történet folytatását illeti, igencsak csavarosra sikerült. Véletlen halál, vagy szándékos? Kérdések és válaszok, miértek és hogyanok abszolút kiszámíthatatlan sora követi egymást, s a Téboly kertje is fontos szerepet kap végre. Az egész tébolyult történet a regény utolsó mondatáig ritmizál, minden percben történik valami, s nem engedi letenni a kötetet.
Első olvasásom után egyetlen mondat fogalmazódott meg bennem: Ha Bleeding Bride ír még néhány Téboly-szerű regényt, akkor kevésbé fog fájni Stieg Larsson halála. Ezt két körrel később csak megerősíthetem!