Generációkat gyógyított - 70 esztendős a győri gyerekek egyik kedvenc orvosa

Gyermekkorának szentélyében, a szigeti Szent Rókus és Szent Sebestyén templomban megtartott szentmisén barátai, szerettei köszöntötték a 70 esztendős prof. dr. Schmidt Péter gyermekgyógyász főorvost. Pályájáról, gazdag társadalmi és szakmai munkásságáról kérdeztük a máig aktív gyógyítót.

Hécz Attila

Győrben, a szigeti Szent Rókus és Szent Sebestyén templomban ünnepélyes keretek között köszöntötték a 70 éves dr. Schmidt Péter gyermekgyógyász főorvost. Fotó: Nagy Gábor

– Gyermekkorától orvos szeretett volna lenni?

– Nem mondhatnám. Kisgyermekként papnak készültem, négyévesen már rendszeresen miséztem és szüleim miseruhát is varrattak számomra. Emlékszem, egyszer nagyon kellett sietni a templomból az iskolába, így véletlenül miseruhában tévedtem be a kisdobos-foglalkozásra. Valóban elmondhatom, hogy komolyan készültem a papi pályára. A sors aztán másképp rendelkezett.

– Mi vitte mégis az orvosi, majd a gyermekorvosi pálya felé?

– Orvosi egyetemi éveim alatt a harmadik évfolyamtól kezdve minden hétvégémet – péntek délutántól hétfő reggelig – a Bókay utcai, I. számú gyermekklinikán töltöttem műtössegédként, az ottani orvosok befogadtak, élvezhettem megbecsülésüket. Mindig is izgatott, hogy milyen módon lehetne felszámolni egyes gyermekbetegségeket, így az egyetemi évek alatt „Tudomány Diákköri Kutatómunkát” végeztem, amellyel számos hazai és nemzetközi konferencián szerepelve nyertem el rangos díjakat.

A megelőzés minden gyógyítás forrása

– Máig számos tanújelét adta, hogy nagy figyelmet fordít a felnövekvő generáció egészségére. Milyen tennivalói vannak ebben az orvosoknak és milyenek társadalmunknak?

– A magam részéről kezdettől fogva a megelőzés jelentette számomra az orvosi hivatást, melyhez legközelebb a gyermekgyógyászat, a gyermekek fejlődésének és további sorsának alakulása áll. Vallom, hogy a prevencióba vetett hit és a megvalósításra fordított anyagi források százszorosan, ezerszeresen megtérülnek. Sokkal kevesebb lesz a kórházi ellátásra szoruló beteg, a daganatos betegségek kiszűrésére szolgáló diagnosztika és terápia korszerűbbé válik, kevesebben lesznek táppénzen és a születéskor várható élettartam jelentősen növekedhet. Egyik legfontosabb teendő a pszichés, pszichoszomatikus megbetegedések arányának visszaszorítása, ám ez egyben társadalmi kérdéseket is felvet.

– A gyógyítás mellett rengeteg társadalmi elfoglaltságot vállal. Hogyan győzi erővel?

– Már az egyetemi évek alatt is aktív vezető szerepet vállaltam az orvoskollégiumban, folyamatosan szerveztem a hallgatókat. Európa-hírű professzorokat hívtam meg előadás-sorozatokra a kollégiumba, akik által megnyílhatott a nyugati világ a hallgatók előtt. A rendszerváltozás után a civil szervezetek újraindítása szabadabb légkört teremtett, baráti körök alakultak. Ekkor vált lehetővé az akkori Magyarország leggazdagabb településének, Győr-Sziget krónikájának feldolgozása, melyben tevékeny szerepet vállalhattam. Példaképem Baross Gábor, Győr város díszpolgára és négyszeres országgyűlési képviselője. 1992-ben kezdeményezésemre alapítottuk a Győri Baross Gábor Társaságot, melynek elnöke vagyok. Az általam 30 éve alapított Alapellátási Szabadegyetem több mint 250 szakmai továbbképzést szervezett. Dohányzásellenes prevenciós programsorozatunkkal nemcsak itthon, de Németországban, Angliában és Norvégiában is sikert arattunk.

A szigeti ember

– Győr városa és különösen Győr- Sziget a szíve csücske, rengeteget munkálkodott és munkálkodik érte. Ez az igazi otthona?

– Az egyetemi éveket leszámítva mindig Győrött éltem, ragaszkodom szülővárosom értékeihez. Számomra Győr jelent „mindent”. Ennek ellenére középiskolás koromig nem is győrinek, sokkal inkább szigetinek vallottam magam, hiszen a szigeti óvoda, az Engels-iskola, az egykori kekszgyár, olajgyár, tejgyár és ecetgyár, a Dózsa-pálya mind Sziget értékeit jelentették számomra.

Nekünk, szigeti diákoknak különleges misztikumnak számított az itteni izraelita temető a maga méltóságteljes bezártságával. Sokat jelentettek a Rábca-parti fürdőzések, közülünk sokan a pinnyédi hídról ugrottak fejest a Rábcába, ahol aztán télen csúszkáltunk, korcsolyáztunk. Kéményseprő nagyapám lakása udvarán kéményseprő-tanoncokat oktatott, akiknek a szállása is helyben volt. Sokat tanultam tőlük az életről, megtanítottak sakkozni. Szigetben megvolt minden, nem is vágyódtunk máshová.

– Számos díjjal jutalmazták munkásságát. Melyikre a legbüszkébb, illetve melyikhez kötődik a legszebb élménye?

– Megvallom, nem nagyon tudok különbséget tenni az elismeréseim között, de ha mindenképpen ki akarok emelni egyet, az a Semmelweis Ignác-díj, Semmelweis Ignác Fülöpöt, akit a világ tíz legkiválóbb orvosaként tartanak számon, akinek életnagyszágú szobra áll Chicagóban, a halhatatlanok pantheonjában. Életében alig, szinte senki nem ismerte el munkásságát, hányódott Bécs és Pest között, de végigjárta Európát, hogy tanait elfogadják. Mindez csak közel fél évszázaddal a halála után következett be, és most 2019 és 2022 között emberi életek százezreit mentettük meg az általa kötelezően bevezetett alapos klórvizes kézmosással. Nagy vágyam volt egy Semmelweis-szobor felállítása orvosi rendelőm előtt, és ez sikerült is. Számomra tehát a Semmelweis-díj a legnagyobb szakmai elismerés, egy valóságos csoda!

A nagyszülők, szülők példája örök útravaló

– A család jelentős szerepet játszik életében. Milyen gyakran jönnek össze, mennyi időt szentel unokáinak?

– Nagyszüleimet még iskoláskoromban elveszítettem, de bölcsességük, életvezetésük fontos volt és ma is az számomra. Édesapám köztiszteletben álló, Győr városában megbecsült szaktekintély volt, intelmeit ma is viszem tovább családomban. Édesanyám háztartásbeliként mind a háború során, mind édesapám közel egy évtizedig tartó debreceni kényszermunkahelye alatt csodálatosan fogta össze a családot.

Ugyanez a tehetség megmutatkozik orvos feleségem részéről is, hiszen ő három gyermekünket példaértékűen nevelte fel, és most az unokákat is teljes összehangban a szülőkkel megszívlelendő tanácsaival látja el. A Semmelweis Egyetem Vadaskerti Intézetében orvosként dolgozó lányom Budapestről gyakran van közöttünk, és örömteli, hogy közgazdász Balázs fiamék közel tíz év után visszatértek Svájcból. Így már ők is elérhető távolságban vannak a fővárosban, két gyermekükkel. Kívánom, hogy a Litván Nagykövetség attaséjaként dolgozó fiamék is egyszer visszaérkeznek Magyarországra a szolgálati idő lejártával, így valamennyien könnyebben jöhetünk majd össze.

Betegeim és családom számíthatnak rám

– Hetven év nagy idő, de korántsem zárul le semmi. Milyen álmai, vágyai vannak, amelyeket be szeretne teljesíteni?

– Mint jövőkutatónak természetesen nagy terveim már nem lehetnek, de amíg erőm engedi, szeretnék a szigeti gyermekorvosi praxisomban gyógyítani. Akik a jövőben hozzám fordulnak bajaikkal, azoknak igyekszem ugyanilyen erővel, hittel segítséget nyújtani. Ezenkívül örömmel tevékenykedem bölcsőde- és iskolaorvosként, valamint számos orvosszakmai szervezet vezetőjeként. Kiemelt feladatként kezelem a fiatalok segítését, boldogulását, és amennyire időm engedi, természetesen minél többet szeretnék együtt lenni a családommal békességben és teljes egészségben.

Névjegy

Dr. Schmidt Péter gyermek- orvos

Születési hely, idő: Győr, 1951. december 26.

Szakmai tevékenység

1996–1999: Egészségügyi és szociális ügyek bizottságának az elnöke.

1991–1992 tanévtől: Az általa alapított Alapellátási Szabad- egyetem szakmai tudományos továbbképzés-sorozatának a szervezője.

Közéleti tevékenység

1982–: A győr-szigeti Szent Rókus és Szent Sebestyén Egyházközség vezetőségi tagja,

tanácsadó testületi tag.

1990–2010: Győr város önkormányzati képviselője.

2002–2006: Győr város társadalmi megbízatású alpolgármestere. Elnöke, illetve a

későbbiekben tagja a város egészségügyi és szociális bizottságának.