Öröm és bánat

Furcsa, hogy mások öröme válik örömömmé és mások bánata bánatommá. Persze „annak idején" figyelmeztettek a „nagy öregek", hogy senkit ne engedjünk túl közel magunkhoz. Világos a szükségessége egyfajta „távolságtartásnak". E nélkül józan döntés nem hozható. Bizony, ezért nem szabad barátot, rokont gyógyítani! Tudom, hogy ez így helyes.
Hiszem, hogy általában sikerül is a „távolságtartás", csak hát mindig történik valami... és kiderül, hogy... mégsem teljesen. Ilyenkor én is „kicsit"... meghalok.
Örömöt és bánatot, életet és halált látok nap nap után. Mások örömét és bánatát, mások életét és halálát. Nem öncsalás, hogy míg - erőt meríteni - magamba szívom mások örömét, tartózkodnom kell mások bánatától. Míg gyűjtöm lelkembe az életet, próbálom kirekeszteni a halált. Bizony, nincs nagyobb öröm, mint segíteni, és nincs nagyobb bánat, mint elveszíteni valakit, akinek nem tudtam segíteni.