Kisalföld logö

2019. 05. 21. kedd - Konstantin Még több cikk.

A siker kevés volt ahhoz, hogy Gáti Oszi színháza megmaradjon

A siker kevés volt ahhoz, hogy Gáti Oszi színháza megmaradjon
Győr legkisebb színháza az első előadás óta telt házzal működött, három év töretlen siker után most mégis úgy döntött a jegypénztáros-igazgató, hogy nincs tovább.

Ott bábáskodtak a győri színházszeretők Gáti Oszkár mellett, aki a semmiből teremtette meg a Menház Színpadot. A város legkisebb színháza az első előadás óta telt házzal működött, három év töretlen siker után most mégis úgy döntött a jegypénztáros-igazgató, hogy nincs tovább. A hoppon maradt közönség válaszokat vár. A határozott döntés hátteréről beszélgettünk.

 
Vári Éva Rose című előadásával kezdődött a Menház Színpad sikertörténete.

Az a hír, hogy nincs hír

– Nagy a csend. Elmaradtak a bejegyzések, amikben tudósította a közönségét, hogy épp hol, merre tart a színházi tervekkel. Mik a hírek?
– Az a hír, hogy nincs hír. Két hete tudom, hogy sem Menház Színpad nem lesz, sem annak más néven futó egyéb változata. A taotörvény visszavonásával megváltoznak a támogatási rendszerek, a színházam enélkül nem tud működni. Volt többféle kísérlet, hogy így legyünk, úgy legyünk, máshol legyünk, de ez a bejelentés végül is mindenféle kísérletre feltette a koronát.
– Mennyi pénz forog kockán?
– Huszonötmillió forint. Ennyivel tudott biztonságosan működni egy évad. Ez 120–130 előadás, tízezer néző minőségi szórakoztatása, 40–50 színész munkája, ennyi úszik el a tao hiányával.
– Folytassuk onnan, hogy májusban született egy közgyűlési határozat, hogy a Kossuth u. 29. alatti épületet megvásárolhatja, ott színházat épít... és ott ünnepeljük a hetvenedik születésnapját februárban.
– Vissza kellett lépnem az ingatlanvásárlástól és mindentől, ami addig zajlott, mert nem volt meg az anyagi fedezet. Augusztusra elkészült a kiviteli terv, amikor kiderült, hogy az eredetileg kalkulált 250 ezer forintos négyzetméterár nem tartható és a 310 ezer forintra emelkedett négyzetméterárat és a várható további áremelkedést nem tudom kikalkulálni.
 

Ennyi pénzem nem volt, el kellett engednem, hogy a jelenlegi építőipari környezetben új színházat építsek. Nekem csak egygombócos fagyira van pénzem, kétgombócost nem tudok nyalni, esetleg a tölcsért nem kérem...
Gáti Oszkár

Újabb körök, újabb matek

– Nem akartam beleugrani egy olyan vállalkozásba, aminek nem látom a végét, nem tudom, hogy mennyit kell a végén kifizetni, miközben tudom, hogy nekem annyi nincs. Azután arra gondoltam, hogy keresek egy üres épületet, ami már készen van, abba be tudunk menni. Itt is volt nagyon sok variáció. Terveket készítettünk, rajzoltunk, fizettem, de ez is dugába dőlt, mert az egyik tulajdonos meggondolta magát, nem szeretne színházat a raktárába. Újabb keresgélés, újabb tervek és nézői, baráti tanácsra lett az ETO Park. Két nappal az aláírás előtt, hogy leszerződtem volna a bérlésre, jött a hír, hogy januártól nincs tao. Jöttek az újabb körök, újabb matek, és kiderült, hogy a jegybevételből nem futja az előadásra. Így természetszerűen sem a rezsire, sem a bérleti díjra, fűtésre, világításra, semmire. Úgyhogy azt gondoltam, hogy ebbe sem szabad belevágnom.
 
Gáti Oszkár minden este személyesen fogadta a nézőket. Győr legkisebb színháza végleg bezárt,
a folytatás lehetőségei elfogytak.

Palotaforradalom lenne

– Az nem járható lehetőség, hogy találjon egy fenntartót?
– Hogy a színházat valaki fenntartsa? Nem akartam keresni, mert azt gondoltam, hogy ezt meg tudom oldani magam. Azt képzeltem, hogy elég ügyes fiú vagyok, de tévedtem. És azt nem gondolnám, hogy volna bárki, aki Győrben cipelni akar a hátán egy színházat. Miért akarná fenntartani? Van itt megfelelő mennyiségű kulturális intézmény. Ha arra gondol, hogy a város ezt bevállalná, nem hiszem, így is nagyon komoly ellenállás van a többi kulturális intézmény részéről, hogy én miért kellek ide. Már hallottam, hogy palotaforradalom lenne, ha a város még egy színházat üzemeltetne. Ez nem fordult meg a fejemben és ajánlat sem volt.
 

Amikor kiderült, hogy szeretnék egy saját színházat, akkor Borkai Zsolt mellém állt és a tőle telhető minden segítséget megadott. Például azt, hogy a Kossuth utcai ingatlan 80 százaléka beépíthető legyen.
Gáti Oszkár

 
– Végleg elengedte, hogy legyen színháza?
– El kellett engednem. 70 éves vagyok, soha nem ünnepeltem a születésnapomat, csak maximum nagyon szűk családi körben. Nem volt meglepetésparti a 70 év alatt, gondoltam, hogy a hetvenediket megünneplem a kedves nézőkkel. Ez most elmarad. Visszatérek az eredetihez, otthon, családi körben.
 
Gáti Oszkár a Menház Színpadon. Az induláshoz kultúrapártoló győri polgárok adtak anyagi segítséget. Fotók: Kisalföld-archívum

Túl jól ment

– És a szürke hétköznapokon mi lesz?
– Most egyelőre valami munka után kell néznem. Nincs Menház Színpad, a bérbeadó nem hosszabbított, a temetőgondnoki állásomat is megszüntette, ahol béreltem egy gondnoki házat. Ne keressen összefüggést! Van megoldandó feladat. A pénzt, amit a színházba fektettem volna, most a lakhatás megoldására kell költenem.
– Ha húz egy vonalat és visszatekint az elmúlt három évre, ami a Menház Színpad ötletétől, kezdetétől...
– ...tündöklésétől a bukásáig tart.
– Akkor plusz, vagy mínusz a végeredmény?
– Mindenképpen plusz. Három évig ez egy zsúfolt házas, örömteli hely volt.
– Örömtanya.
– Igen, ahova kíváncsian jöttek az emberek, és boldogan távoztak. Azt gondoltam, hogy ez maximális sikertörténet. Lehetett volna szebb vége is, de itt annyi minden közrejátszott, ami... Igen, azt gondolom, hogy túl jól ment és azt előbb-utóbb halálra ítélik.
– A nézők megállítják, kérdezősködnek?
– Már nem. Még az első két hónapban, mikor jegyeket kellett volna vásárolni az őszi szezonra, akkor sok telefont kaptam, hogy mikor lesz előadás, de valamilyen úton-módon és valamilyen csatornákon elterjedt, hogy bele vagyunk dőlve a dugába és most már nem telefonálgatnak. Szerintem ez olyan szép csendesen kimúlt.
– Ez se fáj?
– A színészetem is kimúlt, az a 40 év se fáj. Az életünk is elmúlik. Fog fájni a végén? Nem fog már fájni. És ha fájna is, nem old meg semmit. Kell tudni elengedni... megtanultam.
– Azt a produktivitást, amit meg tudott élni jegypénztárosként, ruhatárosként, büfésként, színházigazgatóként, menedzserként, azt most mi fogja pótolni?
– Nézze, van öt gyerekem. Persze az hülye válasz, hogy majd velük fogok színházasdit játszani, de ha az időmre kíváncsi, akkor el lehet tölteni velük az időt. Én igaziból azt sajnálom, hogy szerettem ott állni esténként fél percet a nézők előtt, hogy hagyják otthon a telefonjaikat és jó szórakozást kívánjak. Szerettem jegyet árulni és örültem a kollégáim sikereinek, ez most nincs, nem nagyon tudok mit mondani erre.
a történetnek vége
– És a színészek? Nem hívogatják, hogy Oszikám, mikor megyek...?
– Nem. Nagyon különös szerzet a színész. Nem harcosak. Én úgy éreztem, hogy szerettek idejönni, legalábbis úgy tűnt, mindenki boldog volt. Lehet, hogy az információt, hogy többet nem jönnek, még nem is tudják. Lehet, hogy ha most megtudják, hogy nincs többé az Oszi színháza, és nem utazhatnak 250 kilométert némi készpénzért, akkor jelentkeznek, hogy de hát miért? A kérdést szerintem azért nem teszik fel, mert úgysem tudnak csinálni semmit.
– Ha megnyugtatóan alakulna a finanszírozás, ha valami előremutató születne a tao elvonása helyett, újraálmodná?
– Nézze, ez az álom nekem hétmillió forintomba került. Nem vagyok benne biztos, hogy 70 évesen még egy ilyen típusú álomnak nekiugranék. Plusz a régi helyen is annyira csatakosak az ostromlétrák, hogy nincs már kedvem rálépni. Ennek a történetnek vége.
 
A Menház Színpad egyik legkülönlegesebb vendége Röhrig Géza volt, aki költőként mutatkozott be.
 
Menház Színpad
A győri Kossuth Lajos utca 24. szám alatt található, egykori zsidó menház épületének jobb szárnyában kapott helyet a Győri Zsidó Hitközség segítségével.

 

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

TízmillIókat fizethetnek az eredeti Tüskevárért

TízmillIókat fizethetnek az eredeti Tüskevárért
Már a kezdő ára kétmillió forint Fekete István eredeti, kézzel írt Tüskevárának. A végső ár még… Tovább olvasom