Filmvásznon Reisz Gábor új filmje, a Rossz versek - Kéz a kézben tragikum és komikum

A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálattól vezérelve kezdi a múltjában keresni a választ arra a kérdésre, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs. Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett Tamás emlékeinek segítségével ébred rá a mai társadalom elveszettségére is.

Reisz Gábor filmrendező Rossz versek című új filmjével – a 65 ezer nézőt moziba vonzó VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan után – újra meghódította a szakmát. Rögtön három díjat is bezsebelt a torinói filmfesztiválon, amely nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűrijének elnöke, Csia Csang-ko kínai sztárrendező elismerő oklevéllel méltatta a magyar filmet. Emellett a diákzsűri díját is megszerezte, Reisz Gábor nyerte el a Scuola Holden díjat, amellyel a legjobb forgatókönyvet díjazták. De az AVANTI (Agenzia Valorizzazione Autori Nuovi Tutti Italiani) zsűrijének szívét is meghódította: a fesztivál legjobb filmjének választották a magyar alkotást.

A humor és a politika is megjelenik

De mitől is olyan jó ez a 97 percet felölelő mű? Talán attól, hogy a magyar filmekben jól megszokott szexualitás helyett a rendező az őszinte szerelemre és a humorra helyezi a hangsúlyt, amellett, hogy teret hagy a politikáról való beszédnek is. 

Az élet amennyire tragikus tud lenni, olyannyira vicces is.

Reisz Gábor rendező

Reisz Gábor új filmjének megalkotásában Fignár Anna rendező munkatárs is közreműködött. Fotók: Kuklis István

– Leginkább az ironikus humor jellemző a filmre, de sokféle típusát érintettük a viccnek. Ez fontos, mert nem célom azt sugallni az embereknek, hogy az élet csupa dráma, hiszen nem így van, a legnagyobb drámában is megcsillan a humor. Ez egyébként a személyiségemből adódik, mint ahogyan az is, hogy nyíltan merek beszélni a politikáról. Ott van a mindennapjaikban, a magyar filmekben azonban mégsem hozzuk elő, mert félünk megmutatni, hogy melyik oldal milyen, nem lehet hozzá kapcsolódó szavakat kimondani. Pedig előjön az életben, ha akarunk vele foglalkozni, ha nem. Ha kihagynám, hazudnék, hiszen nézzük csak meg a mai Magyarországot. Szükség van rá, hogy beszéljünk róla, mert így lazíthatunk azon a feszültségen, ami a két oldal között van – magyarázza lapunknak Reisz Gábor.

Főszerepben a rendező

A Rossz verseket 55 forgatási napon, 120 helyszínen forgatták a Proton Cinema gyártásában, a Filmalap támogatásával. Több magyarországi helyszín, érték is látható benne. De ugyanakkor maga a rendező is a képernyőn van, ráadásul főszerepben. 

Reisz Gábor rendező a képernyőn is megjelenik, méghozzá főszerepben. Fotó: Kuklis István

– Sosem színészkedtem, eredetileg fel sem merült, hogy én játsszam Tamást. Hamar elkezdtünk szereplőt keresni, vagy 200 amatőrt és színészt megnéztünk, végül mégsem találtunk senkit, aki olyan, mint én. Ez persze érthető, de sajnos olyat se, akinek előadásában a karaktert össze tudtuk volna fésülni velem. Az én emlékeimen alapul a film, így ez fontos lett volna. Kevés időnk maradt, nem volt ember, mégsem az én ötletem volt, hogy szerepeljek. Ötször mondták a stábból, hogy próbáljam meg, sok szűrő és próba után végül sikerült, bár a gyártási stáb megőrült, hiszen a forgatási menetet ez teljesen megváltoztatta. Nem számoltam azzal, hogy a nevem mellett szerepel majd a stáblistán, hogy színész, hiszen nem vagyok az, és úgy érzem, ez a színésztársadalommal szemben nem tisztességes – mondja.

– Nyilván nem volt egyszerű, de önmagam voltam. Meglepett viszont, hogy sikerült leküzdenem a kamerától való félelmemet és azt, hogy mögötte áll valaki, és engem néz. Régen ez nem ment. Annyira akartam ezt a filmet, hogy túl lettem rajta. Nagyon beleéltem magam, kíváncsi voltam rá, mi sül ki az emlékek kutatásából, de ez nem mint Reisz Gábort érdekelt, hanem mint filmszerető embert – folytatja az alkotó. 

Versek és önkifejezés 

Mi ihlette a filmet? – kérdeztük a rendezőt.

– A gyerekkori emlékeimet írtam meg versben, de ezek rosszul sikerültek. Ebből bontakozott ki az egész. Hosszú folyamat volt, mire elkészült a végleges forgatókönyv, kétszer-háromszor is kicseréltem azt, amit írtam. Elkezdtem egy egyszerű, 22 éves úszóoktató vízilabdásról írni, aki felfedezi a költészetet mint az önkifejezés egyik formáját. Aztán a történetet, amelyet a fickóról írtam, kidobtam, az lett a fontos, hogy ő csak rossz verseket ír, ebből adódik a cím is. Innentől kezdve az emlékek domináltak, amelyek valójában a saját emlékeim fikciói számomra. Dramatizált emlékek, átalakítottam, vagy épp eltúloztam őket, de valóságra épülnek – avat be.

– Nagyon fura volt, amikor elkezdtünk próbálni, több játékot is játszottunk, mindegyik célja egymás megismerése volt. Amikor a villamoson ülős jelenetet vettük fel, akkor épp hajnali fél négy lehetett. Ekkor már alapból bebandzsít az ember, attól meg pláne, hogy nem a vele szemben ülőnek, hanem a kamerának beszél. Ez nagy kihívás volt – emlékezik vissza a művész.

Gördülékeny munka

A Rossz versek megalkotásában a szegedi származású Fignár Anna rendező munkatárs is közreműködött. Megkérdeztük, hogyan került a képbe.

– Egy másik filmen dolgoztunk együtt, épp Prágába utaztunk castingolni, amikor a vonaton megkért Gábor, hogy olvassam el a forgatókönyvet. Végigolvastam, majd elmondtam a véleményem, aztán elkezdtük együtt átdolgozni. Sokat beszélgettünk róla, így gördülékeny volt a közös munka, én támogattam, hogy ő legyen a főszereplő, de nehézségek persze végig voltak.

Fignár Anna rendező munkatárs. Fotó: Kuklis István

A folytatásról is faggattuk őket. Anna nevetve hozzátette, soha többet nem dolgozik együtt Gáborral, persze ezt senki sem vette komolyan. A rendezőtől megtudtuk, most arra vár, hogy nyugalmasan le tudjon ülni, és írhasson. Természetesen a további munkában is számít a szegedi születésű filmesre.