Halott anyjával élt - Jogerős ítélet született a dunakiliti férfi ügyében

A Mosonmagyaróvári Járásbíróságon dr. Bécsi Katalin tanácsa tárgyalta a dunakiliti L. S. ügyét, aki évekig élt együtt édesanyja holttestével. 

Elsőként szándékos emberölés ügyében nyomozott a rendőrség, ám az eljárást megszüntették. Később gondozási kötelezettség elmulasztása miatt emeltek vádat a dunakiliti férfi ellen. 

Tegnap jogerős ítélet született az ügyben: a dunakiliti férfit a bíróság fél év börtönbüntetésre ítélte, két év próbaidőre felfüggesztve. Emellett 67.595 forintnyi bűnügyi költség megtérítésére kötelezte. L. S.-t a bíróság előzetes mentesítésben részesítette, ami azt jelenti, az erkölcsi bizonyítványában nem tüntetik majd fel e bűncselekményt. Dr. Bécsi Katalin bíró megjegyezte, a faluban a férfinak úgyis nap mint nap szembesülnie kell azzal, amit tett. 

„Hajmeresztő, döbbenetes, nincs rá szó" – e kifejezések hangzottak el a tárgyalóteremben az ítélet indoklásakor. Dr. Bécsi Katalin azt boncolgatta, hogy a család és a környezet erkölcsi felelőssége mellett sem lehet szó nélkül elmenni. 

A dunakiliti férfit bűnösnek találta a bíróság gondozási kötelezettségének elmulasztásában: tisztában volt vele, hogy egyre romlik édesanyja állapota, ám nem tett semmit, nem is kért segítséget.

 – A lánytestvérek vállrándítással elintézték, hogy nem lehet édesanyjukon segíteni – mondta. Ám utalt arra is, hogy a háziorvos 2014-ben, a vádlott gyermekének születésekor tett látogatásakor sem kérdezett az asszony felől, holott tudott arról, hogy pszichiátriai szakrendelésen is megjelent. Az elhunyt asszonyt a szintén a faluban lakó négy testvére sem látogatta meg, így a vele lakó fiát egyedül hagyták ebben a helyzetben, rajta volt mindennek a súlya. 

Az ítélethirdetés alatt – ahogy az eddigi tárgyalásokon mindvégig – a férfi csendesen tűrte a bíróság szavait, ahogy a nyomozati iratok ismertetéséből is kiderült: megbánta, amit édesanyja holttestével tett. Védője, dr. Vass Balázs beszédében kitért arra is, hogy a vádlott nem bűnöző alkat, laikusként félt attól, mi fog történni a házzal, amin jelzálog van, ha fény derül édesanyja halálára.

Dr. Bécsi Katalin hangsúlyozta, a bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy mi az, ami morálisan elvárható volt a vádlottól és mi az a magatartás, amely a gondozási kötelezettség elmulasztása mint büntetőjogi kategória körében vizsgálandó és értékelhető. Az ítélet szerint a férfi felelőssége vitathatatlan, hiszen látta, hogyan romlik egyre jobban édesanyja állapota. Ám belenyugodott abba, hogy édesanyja „2009-ben elhunyt édesapja után akar menni". A vádlott azonkívül, hogy élelmet vitt az asszonynak, nem tett semmit, nem kért segítséget senkitől. Önmagában az a körülmény, hogy a fiú az anyja holttestét a pincébe dobta, majd onnan körülbelül két évig nem került elő, a gondozási kötelezettség elmulasztása tényállásának megvalósulása szempontjából már nem bír jelentőséggel.