Eddig nem látott kincsek az M1-es autópálya mellől

„Régészeti korok hullámain" címmel nyílt meg az éves nagy tárlat a Mosonvármegyei Múzeumban. Az időszaki kiállításról Czuppon Tamás régészt kérdeztük.

– Az emberiség és a víz közös története hosszú évezredekre nyúlik vissza. A víz megszerzése pedig minden korban létkérdést jelentett, és az egész világon nagyban befolyásolta az emberi települések hálózatának kialakulását. Nem volt ez másként kisebb léptékekben, így a Kárpát-medence és szűkebb régiónk, a Szigetköz esetén sem. Jelen kiállításunkban igyekszünk kiemelni a víz fontosságát és megmutatni különböző, változó vagy állandó szerepeit, a teljesség igénye nélkül, az egyes régészeti korok segítségével – tudjuk meg a múzeum fiatal régészétől, akit a tárlat anyagának bemutatására kértünk.

Augusztus 20-ig tekinthető meg a Mosonvármegyei Múzeumban nyílt tárlat. A felvételen Czuppon Tamás.

Eddig soha nem látott leletek tárulnak a látogató elé. Győrből tavaly év végén érkezett vissza az az anyag, melyet még a kilencvenes években tártak fel a régészek az M1-es autópálya építésekor. A feldolgozása most kezdődik, de a kiállításon már láthatunk innen kincseket. A kisalföldi régióból ismert egyik neolitikus település maradványai a Mosonszentmiklós, Egyéni földek elnevezésű lelőhelyen kerültek elő. A település egy kis méretű homokdombon feküdt és egy korábbi patak szelte ketté, melynek két oldalán épültek fel a korabeli lakóházak.

– 1913-ban Pjetsch Antal adományozta a múzeumnak a neolitikum idejéből, azaz a Krisztus előtti VI–V. évezredből származó pattintott kőeszközöket, amelyek a Butmír-kultúra feltárása során kerültek elő a mai Bosznia területén. Ezek a kiállítás legrégebbi darabjai. Szintén érdekesség a dunacsúnyi területről származó avar kori császárportrés övgarnitúra – mutat rá a szakember.

A kiállítás rendezői rekonstruáltak egy nádból és fából épített házat, továbbá egy római kori őrtornyot is. Egyébként a környékünkön őrtornyok maradványaival találkozhatunk a Bezenye, Büdöskúti-dűlő, a Mosonmagyaróvár, Izabellamajor és a Kimle környéki lelőhelyeken, míg a Máriakálnok, kavicsbánya lelőhelyen egy római hídfőállás falcsonkja található. A legkiemelkedőbb azonban Lébény-Barátföldpusztán a római kori Quadrata erődje.

A tárlat kitér a hajózás kezdeteire, a halászatra, a vízszabályozásra és a vízellátó rendszerekre is. A víz és a különféle folyadékok tárolásának eszközei minden korszakban a különböző típusú és anyagú edények voltak. Azonban az őskortól kezdődően folyamatosan megfigyelhető egy, a túlvilági élettel összefüggésbe hozható szakrális szerep is. Ezért gyakran változó formájú és anyagú edények kerülnek a temetkezésekbe útravalóul az elhunyt mellé.