KI A NAGYOBB? KI KINEK ENGED?

Manőveren vett részt egy cirkáló. Esteledett, sűrű köd ült a tengeren. A navigációs tiszt a radar képernyőjéről jelenti a kapitánynak:
– Meghatározhatatlan fénypont felé tartunk! Össze fogunk ütközni! A kapitány utasítja a rádiós tisztet:
– Közölje velük, hogy 20°-kal változtassák meg az irányukat, és térjenek ki!
A rádiós teljesíti a parancsot, az éter hullámain hamarosan válasz érkezik:
– Ajánljuk, hogy az Önök cirkálója változtassa meg 20°-kal irányát!
A kapitány, kissé ingerülten, újabb utasítást ad:
– Rádiós, közölje velük: Mint a cirkáló kapitánya, nyomatékosan felszólítom önöket, hogy 20°-kal változtassák meg az irányukat!
Azonnal megérkezik a válasz:
– Mégis jobb lenne, ha az Önök cirkálója változtatna irányt!
A kapitány már tombol dühében:
– Hadihajó vagyunk. Megparancsolom, hogy a tengerhajózási szabályzat értelmében azonnal térjenek ki!
– Mi meg a világítótorony vagyunk! – érkezik a megfellebbezhetetlen válasz. – A természet törvényei értelmében maradunk, ahol vagyunk.
(S. Covey nyomán)
Emlékszem a Mása és a medve c. mesék egyikére, amikor a kis Mása festeni kezdett mindenfélét, s amikor szembesült azzal, hogy sem az állatok, sem a táj, amit festett nem olyan rikító színűek, mint amilyennek ő festette meg őket, zavar nélkül átfestette az élő állatokat és a tájat is a maga elképzelése szerint. (Lásd: https://www.youtube.com/watch?v=MwQ761CCMlo) Ez egy mesében humoros megoldás, de az életben kellemetlenül fogadják az emberek, ha át akarjuk formálni őket a mi elgondolásunk szerint. Vagy éppen nem engedünk, makacsul hajtogatjuk a magunkét, miközben tévedésben vagyunk. Pedig talán éppen nekünk kellene engedni a jobbik elgondolásnak, vagy a józan valóságnak. Ne gondoljunk se többet, se kevesebbet magunkról, mint amik vagyunk, s akkor nem megyünk fejjel a falnak!
„Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.” (Példabeszédek könyve 29,1)
Szerető barátod: Attila bácsi
[email protected]
Tel.: 30/2-26-27-28